Vigyázat, átverés! - Az ingyenes termékbemutatókról

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2013. május 29. szerda

Valószínűleg nincs közülünk olyan, aki ne kapott volna szórólapot, vagy ne hívták volna fel telefonon egy újabb nagyszerű ajánlattal, amihez csak el kell jönnie a megadott címre (általában a művelődési házba vagy más nyilvános helyre). Ingyenes vérnyomás-mérés, ajándék-párna, ingyenes kirándulás… ki ne szeretne ingyen jó dolgokat kapni?

A legelső és legfontosabb dolog, amit meg kell értenünk, hogy a „piacon” – azaz az áruk és szolgáltatások világában - semmi sincs ingyen! Tehát ha valaki ingyen ajánlattal keres meg minket, biztosak lehetünk benne, hogy nem valami jótét lélekről van szó, aki így akarja a millióit szétosztogatni, hanem valami konkrét haszon megszerzése áll az ajánlat mögött - és hogy ezt a hasznot megszerezze, nagyon sok mindenre hajlandó!

Ha megérkezünk a meghívott helyszínre, lassabban vagy gyorsabban kiderül, mi van az ingyenes ajánlat mögött. Lehet ez egy rövid előadás, de ha komolyabb tétről van szó, órákig is mossák az agyunkat, sőt, hajlandóak elutaztatni minket (ezt nevezik ingyenes kirándulásnak), hogy aztán az idegen helyszínen (ahonnan sehová se tudunk elmenni) órákig győzködjenek valami „csodálatos dolog” megvásárlásáról.

„Négy éve nem tud megszabadulni az adósságtól egy kiskunfélegyházi asszony, akit friss nyugdíjasként ingyenes kirándulásra invitáltak egy postai szórólapon.  A kirándulásról - ami termékbemutatóvá vált -, 600 ezer forintos adóssággal tért haza, ami mára már 1,3 millió forintra duzzadt...

Az egy napos kirándulás az Attila dombra szólt, de a résztvevőket ehelyett egy termékbemutatóra vitték. M. Mihályné – számtalan sorstársával együtt – mindössze néhány ezer forinttal indult el a kirándulásra. Mivel az utazásszervező cég tisztában volt azzal, hogy senki nem indul el egy ilyen kirándulásra ennyi készpénzzel, a helyszínen egy másik, szintén cseh tulajdonú pénzügyi társaság rögtön áruvásárlási kölcsönt nyújtott számukra, 45 százalékos kamattal. Az asszony ezért az összegért egy „csoda” tisztítógépet vásárolhatott. Ajándékba kapott mellé három fazekat, egy napernyőt, két bőröndöt, és egy késkészletet. A részletfizetés feltételeit csak később, postán küldték ki neki.

Az asszony elismerte a lapnak, hogy bedőlt az ügynökök csábító trükkjeinek: "jó páran megbolondultunk, elmezavarodott állapotba kerültünk. Délután öt órakor étlen-szomjan, bóvlikkal felpakolva jöttünk el a csárdából. De, olyan is volt, aki sírva, megalázva menekült ki a teremből"…”

A történet nem mindig ilyen súlyos, de a lényeg ugyanaz: drága pénzért eladni valamit, olykor nyilvánvaló bóvlit, a beetetett és agymosott embereknek. (A fenti történetben szereplő asszonyhoz kivitt tisztítógép ráadásul működésképtelen is volt.) Nincs mese, a „kirándulás” és „ingyenes termék” árát valahogy be kell szedni, méghozzá sokszorosan, bármi áron! Részlet egy másik történetből:

„Délután nem voltunk otthon édesanyámmal, közben apám lelkesen hív telefonon hogy nagy szerencse történt velünk, nyert 600.000.- forintot, és levásárolta ajándékokra. Ezen rendesen meglepődtünk és hirtelen rossz érzés fogott el. Gyorsan haza, édesapám már vigyorogva vár és mutatja az ajándékokat (?!) amiket nyert. Több porszívó és egyéb víztisztító berendezés várt ránk, némely már kicsomagolva, beüzemelve. Ez elég fura volt, aztán megnéztük a papírokat amiket aláírattak édesapámmal és lesett az átverés.
A papírok közt egy szerződést találtunk melyen 970.000.- Ft értékben vásárolt termékeket a cégtől persze 600.000.- akciós kedvezménnyel, így csak 370.000.- lett a termékek ára, amiből 30.000.- foglalót a helyszínen ki is fizettettek. A maradék részt áruhitel szerződés megköttetésével akarják kifizettetni. Ekkor átnéztem a termékeket és megállapítottam hogy kb. 100.000.- Ft értéket képviselnek, így közel 4x-es áron sikerült megvásároltatni őket velünk, ráadásul áruhitellel ami kb. 2x-re növeli majd a tartozást.”
(Az idézetek a honlapunkon is közölt cikkekből valók.)

Minősített eset az, ahol a kínált termék az égvilágon semmire se jó, nyilvánvaló a sarlatánság és a csalás – ilyenek vannak például ingyenes állapotfelmérős, egészségmegőrzős programokba csomagolva, erről külön írok majd, ha lehet…

Mit lehet ilyenkor tenni?

A rendőrséget később lehet hívni, de ha a termékbemutatón részt vevő aláírta a szerződést – a kényszerítés pedig nem bizonyítható -, akkor ők tehetetlenek. A bank szintén nem tesz semmit, hisz nála van a szerződés kitöltött példánya, a pénzt már fel is vették az „árusok”, a vevő dolga az, hogy törlesszen, ha másképp nem, hát részletekben.

Jó viszont tudni, hogy – a fogyasztóvédelmi hatóság tájékoztatása szerint - az üzleten kívül megkötött áruvásárlásoknál a szerződéstől 8 munkanapon belül mindenféle indoklás nélkül lehet elállni, és ebbe a szerződéskötés napja nem tartozik bele. (Az elállás postai úton is elküldhető, ilyenkor ajánlott tértivevénnyel feladva a feladás napja a mérvadó.) Fontos hogy az elállás közlése után 5 napon belül vissza kell szállítani a termékeket is a cégnek, különben érvényét veszti az elállás. Lehet postai úton is küldeni, ilyenkor a feladás napja ismét a mérvadó. Amennyiben kapcsolt hitelszerződés is köttetett a vásárlás során, úgy az is megszűnik automatikusan, a hitelintézet az eladó kell értesítse a lehető leghamarabb az elállás kézhezvételétől. (Persze nem szokták, ezért velük valószínűleg újabb kört kell majd futni.)

A legfontosabb és egyetlen biztos védelem viszont csak a távol maradás lehet!

Az ilyen trükkös árubemutatóknál a legveszélyeztetettebb réteg az idősebb korosztály, akik sokszor naivak, könnyebb „megvezetni” őket. Figyelmeztetnünk kell őket – szüleinket, rokonainkat, ismerőseinket -, hogy semmiképp se vegyenek részt ilyen alkalmakon!

Az „egészségprogramokkal” veszélyeztetve van még egy jól szituált, öntudatos réteg, akik maguknak bármit megvennének, amiről azt hallják, hogy hasznos lehet nekik és egy jól hangzó humbugnak könnyen bedőlnek.

Engem olykor hetente kétszer-háromszor is hívnak különböző cégek képviseletében, már mantra-szerűen mondom az első levegővételkor: „köszönöm, nem szeretnék élni a lehetőséggel”. Vagy amit az egyik ismerősöm mondott rá az üzenetrögzítőjére: „Biztosítást nem kötünk, nyaralni nem megyünk, bemutatók nem érdekelnek. Ha egyéb ügyben hívott, a sípszó után hagyjon üzenetet…”

Sípos (S) Gyula (www.szeretetfoldje.hu)

You have no rights to post comments