Nő az esély – ezer roma nő képzése, kérdőjelekkel
Magyarországon is - mint másutt a világon -, kormányok jönnek-mennek, és úgy tűnik, szavakban mindegyik fontosnak tartja, hogy a cigányságot támogassa - főleg a politika szintjén.
A rendszerváltás óta a cigányság szenvedte el a legnagyobb veszteséget - a teljes foglalkoztatás megszűnt, az oktatás átalakult - ezzel a hátrányaik tovább nőttek.
Az elmúlt években (2005-2006-ban) 1,3 milliárd Ft volt telepfelszámolásra, volt képzéssel egybekötött munkahelyteremtés –nem lehet tudni hova lett a sok pénz, mert jelentős változás nem történt.
Most megint egy nagy milliárdos projekt van folyamatban, persze azt is hozzá kell tenni, hogy cigány szakemberek a korábbi programban sem voltak és jelenlegiben sincsenek bevonva.
A Társadalmi Operatív Program keretében EU-s támogatással szerveződik Magyarország egész területére kiterjedően ezer roma nő képzése: kisgyermek gondozó, nevelő , ápoló gondozó, óvodai dajka, gyermek és ifjúsági felügyelő, szociális asszisztens, ápolási asszisztens, roma segítő képzés. Már 2011-ben elkezdődött a szervezése, akkor még kettőezer roma nő képzéséről volt szó, ma már ez lecsökkent ezerre de még mindig nem indult el.
Tulajdonképpen a program nagyon tetszetős – végre roma nők is részt vehetnek a szociális munkában, nem őket segítik, hanem ők segítenek lehetőleg roma családok gyermekek gondozásában. De ez egyáltalán nem ilyen egyszerű és könnyen járható, mivel az a tapasztalat, hogy nem szívesen alkalmaznak az intézmények cigány nőket vagy férfiakat olyan munkában ami a többség világa.
Van ennek a projektnek még egy nehézsége, hogy a munkáltatókat meg kellene találni a képzési központnak, de azok nem akarnak részt venni ebben a programban, még akkor sem, ha a vezető elkötelezett a cigányság integrálásában, szociálisan érzékeny ember.
Tudniillik a munkáltató egy évig kap munkabér-támogatást ezután az egy ember után, majd három hónapig köteles még alkalmazni őt, de utána, ha nem tudja kigazdálkodni a bérét –ami valószínű – akkor el kell küldenie. Egy év a betanításra elegendő, az ügyfélkör ezután kezdene kialakulni.
Azok az intézmények ahol szóba jöhet az alkalmazásuk többségében önkormányzati fenntartásúak. Jelenleg az önkormányzatoknál a kötelező feladatok ellátását is lecsökkentették, ez pedig nem kötelező, tehát nincs forrás rá.
Civil szervezetek, alapítványok, egyesületek is működtetnek szociális intézményeket, ők a bezárás elöl, ha tudtak bemenekültek valamelyik egyház működtetésébe. Aki ezt nem tette vagy nem tudta megtenni az küzd a bezárással vagy az éppenhogy létezéssel.
Érdemes megjegyezni, hogy a szociális szférában a civil szervezetek jól és takarékosan működnek, nagyobb figyelmet érdemelnének.
Sokéves szociális munkám tapasztalata alapján mondhatom, hogy ezek a kezdeményezések ha a célcsoportra fordítódtak volna, akkor lényegesen előbbre járnánk. Azt gondolom, nem lenne ez a nagy árok közöttünk – mert élhetőbb életet élnének, a társadalmi különbségeket nem úgy élnénk meg hogy cigány vagy nem cigány.
Mindenesetre valakik az erre szánt pénzt elköltötték és nincs átláthatóság ebben sem, úgy mint másban. Szeretnék hinni abban, hogy ebben a most induló programban a képzéssel és munkába állással ki lehet állni a cigány és nem cigány emberek elé, hogy íme ezt tettük az integráció érdekében. A kérdés csak az fontos-e ez valakinek, vagy már minden mindegy….?
Egyszer Isten mindannyinknak felteszi a kérdést: mit tettél a legkisebbekért az én nevemben.!?
Tarnóczi Mária
