Vélemények I. Ferenc pápáról
Bepótolva az elmúlt napokat, itt egy összeállítás I. Ferenc pápáról, jobbról, balról, ujjongó és tartózkodó - lehet olvasni, imádkozni és bízni. Ahogy II. János Pál pápa 1999 Pünkösdjén szólt:
" A megváltás harmadik évezredében Isten a keresztények nagy Tavaszát készíti elő, amelynek kezdete immár előre látható. "
"Tiszta forrásból és ne a világi sajtóból informálódjunk, mert a “világ” pillanatokon sárral fogja dobálni a fehér reverendát. Hogyan is lehet azt ugyebár elviselni, hogy van Szentlélek és az Egyházat nem a média és a politika vezeti, hanem a Szentlélek, Krisztus igérete szerint. (Ágnes testvér)
*
"Néhány apróság I. Ferenc pápáról: Kivándorolt ötgyermekes olasz vasutascsaládban nőtt fel. Bíborosként egy kis lakásban lakott. Tömegközlekedéssel közlekedett, és a repülőn turistaosztályon utazott.
Tegnap este, amikor kijött az erkélyre, pápai mocetta (körgallér) nélkül
egyszerű reverendában jött ki (ilyen még nem volt!), a stólát is csak az
áldáshoz vette föl, holott eddig annak állandó hordása is hozzátartozott a
"pápai etiketthez". És úgy köszönt, hogy "jó estét!", úgy köszönt el, hogy
"jó éjszakát!". Nem nevezte magát a világegyház fejének, viszont
hangsúlyozta, hogy ő Róma püspöke, és Róma (célozva a II. századi, idegenből
jött vértanú, Antiochiai Szent Ignác mondására) első a püspökségek közül,
éspedig a szeretetben. Szóval ahelyett, hogy tekintélyi alapon kijelentette
volna, hogy ő a világegyház új feje, egyértelműen a szeretetünket kérte.
Mielőtt áldást adott volna, ő kérte maga számára a megáldandók imáját, és
mélyen meghajolt feléjük, mialatt imádkoztak érte.
Amikor a ceremónia után visszamentek a Szent Márta házba, a bíborosokat a
busz vitte, amelyiken eddig is közlekedtek, az ő számára odaállt a pápai
autó. Nem kellett neki: beszállt a bíborosok közé a buszba." (M.L.)
*
"Én továbbra is XVI. Benedek szándékára fogok imádkozni, akit bár félreállítottak, de a hatalma nem veszett el. Persze imádkozom Ferenc pápáért is,aki 13-án nem nevezte magát pápának, csak Róma püspökének. És nem köszöntötte így az összegyűlteket: Dicsértessék a Jézus Krisztus! (vajon miért nem? )Csak annyit mondott: Jó estét!
Azt fogom érte imádkozni, hogy kérlek Uram, Jézus szent Nevében kérlek, add hogy Ferenc pápa megőrizze az Oltáriszentséget és a hagyományos katolikus szentmisét egyházunkban. Ha még az irgalom ideje van, így is lesz. (Mert "szent" kéréseimet mindig meg szokta az Úr mostanában hallgatni) Ha már a büntetés idejét éljük, akkor lesznek megdöbbentő változások. Nekünk erre meg kell edződnünk." (G.K.)
*
"Ferenc pápa olasz nyelven mondott beszédét többször rögtönzött szavakkal egészítette ki, amelyeket taps kísért. Amikor pedig a hivatalos beszéd végére érve ránézett az újságírókra és azt mondta: Van, aki nem tudja, hogy Róma püspöke miért választotta a Ferenc nevet; Xavéri, Szalézi, vagy Assisi Szent Ferencre gondolt-e közben. Most elmesélem a történetet – mindenki lélegzetvisszafojtva hallgatta a pápát, aki egyszerű, közvetlen stílusban mintegy bizalmasan megosztotta névválasztása eredetét.
Elmesélte, hogy a konklávén régi jó barátja, Sañ Paolo nyugalmazott érseke, Claudio Hummes bíboros mellett ült. Amikor a szavazás kezdett „vészesen” a javára fordulni, barátja vigasztalta őt. Amikor pedig elérte a kétharmados többséget, és felcsattant a taps – amiért megválasztották az új pápát -, Hummes bíboros átölelte őt és azt mondta: „Ne feledkezz el a szegényekről!” Szegények… ez a szó behatolt az elméjébe és rögtön Assisi Szent Ferencet juttatta eszébe. Aztán ahogy tovább folyt a szavazás és mindenki letette voksát, Bergoglio bíboros a háborúkra gondolt, majd ismét Szent Ferencre, aki a béke embere volt. Így született meg a név a szívében: Assisi Szent Ferenc. A szegénység, a béke embere, a teremtett világ őrzője – és ma ugye nem vagyunk túl jó viszonyban a teremtett világgal. „Ó, hogy szeretnék egy szegény egyházat, amely a szegényekért él!” – kiáltott fel Ferenc pápa. Alleluja! Alleluja! Köszönjük Neked Uram Ferenc pápát!" (H.Zs.)
*
"Meglepő döntést hozott a konklávé: a 2005-ös konklávé ellenjelöltjét, a Buenos Aires-i érseket választották meg pápának. Bergoglio bíboros nézeteit tekintve a választó testület balszélén helyezkedett el. Egyébként nem ő az első európai kontinensen kívüli pápa, hiszen az első századokban már vezette három afrikai születésű római püspök az egyházat. Viszont a szíriai III. Gergely (731-741) óta valóban ő az első nem európai. Nem fiatal, 77 éves, Európán kívüli, mégis europaizált kontinensről érkezik, az első jezsuita és az első Ferenc, s olyan személy, akit bár a papabilék közé soroltak, mégsem igazán számoltak vele, mivel egyszer már vesztett: 2005-ben.
Miután Jorge Bergoglio, azaz I. Ferenc pápa megjelent a Szent Péter-bazilika loggiáján, nagyon fura dolgokat láthattunk: nem volt hajlandó felvenni a pápai hatalom tulajdonképpeni jelképét, a mozettát (avagy vállkendőt), kétszer is Róma püspökének nevezte magát, nem pedig pápának, és így tett elődjével is; valamint megáldatta magát a néppel és meg is hajolt előtte, holott nincs olyan katolikus liturgia, amiben a nép áldaná meg a papot. A népnek kellene előtte meghajolnia és neki kell megáldania a népet. Utóbbi persze az Urbi et orbi során meg is történt. Végül hiába voltak a szeme előtt hatalmas betűvel a latinul mondandó mondatok, nem sikerült pontosan felolvasnia a szöveget. És a három bíboros, aki mögötte állt a loggián: Giovanni Battista Re, Leonardo Sandri és Claudio Hummes, mind Angelo Sodano emberei, aki a XVI. Benedekkel szemben álló kuriálisok vezetője.
Bergoglio 2005-ben Ratzinger ellenfele volt a konklávén. A 115 fős bíborosi testületnek több mint a felét XVI. Benedek nevezte ki, a II. János Pál-féle vonallal együtt meglett volna a kétharmaduk. Vajon miért választottak valakit, aki a kicsi (talán vele együtt 16 bíborost számláló) progresszív csoporthoz tartozik?
Mint ismert, Benedek pápa a Vatileaks kirobbanása utána felállított egy háromtagú bíborosi bizottságot, nyolcvan éven feletti kardinálisokból, akik jogosultak voltak bárkit kikérdezni a Vatikánban, a bíborosokat is beleértve. Ők készítettek egy háromszáz oldalas jelentést, amit átadtak tavaly ősszel a pápának. Senki más nem tudja ezen a négy emberen kívül, hogy mi áll ebben az összefoglalóban, Benedek pedig azt mondta: csak az utódjának adja át. A bíborosok a konklávé előtt petícióztak, hogy hadd nézzék meg a jelentést. Benedek nem engedett. Most kénytelen lesz átadni a jelentést egykori ellenfelének.
A La Repubblica című, progresszív-balos olasz lap érdekes riportot közölt pár hete egy jó, de nem Vatikán-szakértő újságírónő tollából. A cikk szerint meleglobbi működik a Vatikánban, bíborosi szintig. Hivatkozás azonban nincs benne. Pár nappal később kiderült: a cikket a Panorama című, kicsi magazin anyagára alapozták, amelyet egy bizonyos Ignazio Ingrao írt. Ő azt állítja: tudja, mi van a jelentésben: vatikáni meleglobbi. Oké. De honnan tudhatja, ha maga is beismeri, hogy nem látta a jelentést? Ingrao kikérdezett 15 vatikáni dolgozót, akiket a három bíboros is kifaggatott. Azt kérdezte tőlük: mit kérdeztek tőlük, és mit mondtak. Ők beszéltek a meleglobbiról.
Mit fog tudni mindezzel kezdeni I. Ferenc? Persze az egyház nem csak a Vatikánból áll. Végső soron így sem nagyon tudjuk, miről van szó. Az biztos, hogy a konklávé előtti misén Angelo Sodano, a bíborosi testület vezetője (II. János Pál egykori államtitkára) meglepő módon nyitott a balosok felé: társadalmi igazságosságról és hasonló, progresszív dolgokról értekezett Ratzinger 2005-ös beszédénél sokkal laposabb prédikációjában. Pedig ő inkább II. János Pál vonala. Bergoglio viszont VI. Pálé. Ha előbb tudnánk meg, ki lesz a pápa, mint hogy milyen nevet választ, Bergoglioról mindenkinek egy VII. Pál jutna eszébe (bár Sodanóék másik favoritjáról, a sosem mosolygó Odilo Schererről is azt mondták a brazil források, hogy VII. Pál lenne, ha pápa lenne belőle).
Bergoglio egy kis lakásban lakott Buenos Airesben a püspöki palota helyett, maga főzött, tömegközlekedést használt. A pápai bemutatkozás után is elutasította a pápai autót, inkább a bíborosokkal együtt felszállt a buszra. Szimpatikus, emberközeli, puritán vonások. Talán túlságosan is. Végül is egy püspök, egy pápa nem népvezér, és nem a nép választja.
A következő években várhatóan sokat fogunk olvasni a pápai dokumentumokban társadalmi igazságosságról, népek közötti testvériségről, a javak „igazságos” újraelosztásáról: kicsit vissza fog térni a hatvanas évek fogalmi készlete a Vatikánba, a Mater et Magistra és a Populorum progressio, XXIII. János és VI. Pál szociális enciklikáinak szelleme. Bergoglio egyszer még egy protestáns lelkipásztorral is megáldatta magát, ami igencsak érdekes egy katolikus püspöktől. Liturgikus ügyekben pedig Benedek pápa szöges ellentéte, ahogy minimalizmusa is. Míg XVI. Benedek a régi rítusú, tridenti mise szabad bemutatása mellett rendelkezett kötelező jelleggel, addig ezt a rendelkezést egyházmegyéjében Bergoglio nem hajtotta végre. Rendszerint odaadta a katedrálisát más felekezeteknek, ami igen problémás a katolikus teológia szempontjából
Mindenesetre az optimista évtizedekben Bergoglio Németországban tanult, azaz elmerült a progresszív teológiai felfogásban. Habár ismerte a régit is, hiszen abból érkezett. A felszabadítás teológiáját azonban elutasította, közel van az egyházi középnek tekinthető Comunione e Liberazione mozgalomhoz (ez nem biztos, hogy sokat jelent, mivel ez állt Benedek pápa és a Benedek által támogatott Angelo Scola milánói érsek mögött is). És a jezsuita renden belül még mindig kevésbé volt liberális, mint nemrég elhunyt bíborostársa, a XVI. Benedek másik nagy ellenpólusának tartott Carlo Maria Martini. Sőt, Bergoglio számított vele szemben a „konzervatívnak”. A jezsuita rend egyébként már régen nem az egyházi konzervativizmus bástyája, sőt: inkább ellenkezőleg. Az viszont változatlanul igaz, hogy a jezsuiták a legképzettebb szerzetesek.
Érdekes, hogy a mainstream média rögtön konzervatívnak kiáltotta ki I. Ferenc pápát. Csakhogy egyházon belül nem az számít, hogy ki milyen álláspontot foglal el a melegek, az abortusz, a női papság kérdésében – a legprogresszívebb bíborosok is konzervatívok ezen kérdésekben világi, politikai mércével. A média által progresszívnek mondott bíborosokat hétköznapi szempontból inkább liberális konzervatívnak lehetne mondani. Még akkor is, ha az argentin elnök középkori inkvizítornak nevezte, és az argentin elnöknővel is konfliktusba keveredett a melegházasság miatt. Amúgy állítólag szigorú modernizátor.
Két embert tudunk idézni. Metternichet, aki IX. Piusz megválasztása után azon lamentált: liberális pápát választottak Rómában. IX. Piusz azonban elég gyorsan konzervatívvá vált. Másrészt idézhetjük Raymond Leo Burke bíborost, akit egyszer arról kérdeztek, mit gondol az abortuszról, aztán elhűlt a kérdező, hogy Burke kiállt az abortusz ellen. A bíboros azt válaszolta neki: miért, mit várt, mit fog mondani a katolikus egyház püspökeként?
Margaret Thatcher és Ronald Reagan mellé II. János Pál dukált. Obama és Barroso mellé I. Ferencet kaptuk. Egy azonban biztos: I. Ferenc pápa nem fogja megváltoztatni a katolikus egyház tanítását, mivel a pápákat a katolikusok közül választják. Nem értjük, ezt miért nem értik meg sokan, amikor annyira egyszerű. Reméljük azért, hogy nem csak püspöknek gondolja magát, hanem pápának is. Szerintünk I. Ferencet jó eséllyel szeretni fogja a világ." (Zsigmond és Péterfy)
"P. Forrai Tamás: Nagy meglepetés Jorge Mario Bergoglio megválasztása
MTI, 2013. március 13.
Nagyon nagy meglepetés Jorge Mario Bergoglio bíboros pápává választása, nem számított az „esélyesek" közé - nyilatkozott Forrai Tamás Gergely, a jezsuita rend magyarországi tartományfőnöke szerdán az MTI-nek.
Mint mondta, a „nagy hatású kardinális”, a 266. pápává megválasztott Ferenc „nem szerepelt az esélyesek között”, szemben a „sokat tudó elemzők” véleményével. Hozzátette: több mint ezer éve ő az első Európán kívüli katolikus egyházfő és az első jezsuita. Külön érdekesség, hogy ő az egyetlen jezsuita a jelenlegi konklávéban, de a választó bíborosok fele jezsuita egyetemeken tanult.
Megjegyezte: az 1936-ban Buenos Airesben egyszerű, olasz származású vasúti munkás családba született fiatal kémiai tanulmányai után, 1958-ban lépett a jezsuita rendbe, ahol tanulmányai után novícius mester, teológia professzor, egyetemi rektor lett, miközben környezetének ismert „lelki vezetőjévé” vált.
Forrai Tamás Gergely rámutatott: Jorge Mario Bergogliónak Argentínában a katonai junta uralmának vége felé, egy nagyon nehéz időszakában kellett összetartani provinciálisként a szerzetesrendet, s a diktatúra bukása után, egy meghasonlott, szétesett társadalomban dolgozott a kiengesztelődésért és megbékélésért. Az argentin püspöki kar elnökeként ő nevéhez kapcsolódik a nemzeti megbékélést kérő bocsánatkérés mindazért, ahol az egyház nem állt ki az üldözöttekért.
2001-ben lett bíboros, és a Vatikán több kongregációjában is tevékenykedett. Érdekesség és a sokoldalúságát mutatja, hogy ő a helyi keleti rítusú egyház püspöke is. Mindemellett ismerten puritán életet élt, kiköltözött a püspöki palotából egy egyszerű házba, lemondott a püspöki sofőrös kocsiról, tömegközlekedéssel jár - tette hozzá. A jezsuita tartományfőnök kiemelte: Ferenc megválasztása „talán a leginkább katolikus kontinensnek szólt”, ez pedig egyúttal várakozás a tekintetben, hogy az eddigieknél jobban meg tudják szólítani a déli félteke keresztényeit. Forrai Tamás Gergely úgy véli, az új katolikus egyházfő „egyszerű pápai stílust meghonosító ember lesz”, akinek fontos a szociális igazságosság. Véleménye szerint az új pápa magában egyesítheti majd a teológiai tudást és a lelkipásztori nyitottságot, lelki mélységet.
Beszélt arról is, hogy a mostani „viszonylag gyors pápaválasztás volt”, annak ellenére, hogy a pápai szolgálatra nem volt olyan jelölt, akit egyértelmű esélyesként emlegettek volna. Azt lehet sejteni, hogy nyolc éve Bergoglio volt az, aki a konklávén az első körben sok szavazatot kapott, de akkor visszalépett Ratzinger bíboros javára – fűzte hozzá. Kitért arra: személye jelentheti azt is, hogy most nem egyetlen szakterület tudósát akarták megválasztani a pápai tisztségre. Közölte: nagy jelentősége volt Bergoglio lelki vezetői múltjának, szociális érzékenységének, illetve annak, hogy komoly vatikáni tapasztalata van, mert az új pápának nagyon jól kell ismerni az utóbbi évszázadban sokak szerint „túl naggyá nőtt” adminisztráció vezetését is.
Közölte: Jorge Mario Bergoglio – bár Európát ismeri, hiszen Németországban doktorált – „perifériáról” szemlélhette az egyházat. Ez azért fontos, mert a mai kor egyik egyházi kihívása az evangélium helyi kultúráknak történő megfelelő átadása. Ebben a jezsuiták már régóta úttörő szerepet játszottak, hiszen az „inkulturáció” bevezetése is az ő nevükhöz fűződik, ez az evangélium „helyi kultúrába való belegyökereztetését” jelenti, megszólítva a helyi közösségeket. Felhívta a figyelmet arra, hogy ennek a munkának mihamarabb teret kell adni, mert „a kereszténység növekedése miatt Európa kisebbségbe került”.
Ferenc névválasztásához kapcsolódóan úgy vélekedett: bár ezt az új pápa fogja később bizonyára kifejteni, de jezsuitaként irányt mutathatott neki a jezsuita Xavéri Szent Ferenc, aki a misszió védőszentje és az inkulturáció kimagasló alakja volt a 16. századi Indiában és Japánban. Forrai Tamás Gergely hangsúlyozta: Ferenc pápát nem lehet sem a liberális, sem a konzervatív egyházi irányvonalba besorolni, aki sokat tett a dél-amerikai egyház modernizációjáért. Ő „a kiengesztelődés és az újjáépítés embere, akinek nagyon sok hidat kell felépítenie”."
*
P. Adolfo Nicolás SJ: Ferenc pápa megválasztása reménnyel teli időszakot nyit meg
-
Március 14-én P. Adolfo Nicolás, a jezsuita rend legfőbb elöljárója Ferenc pápa megválasztásáról nyilatkozatot tette közzé: „Jézus Társasága nevében hálát adok Istennek az új pápa, Jorge Mario Bergoglio SJ bíboros megválasztásáért, amely az egyház számára reménnyel teli időszakot nyit meg.
Mi jezsuiták mindnyájan imával kísérjük testvérünket és köszönetet mondunk nagylelkűségéért, amellyel elfogadta azt a felelősséget, hogy az egyházat vezesse ebben a kulcsfontosságú időszakban. A „Ferenc” név, amellyel ezután nevezik, a szegényekhez való közelség evangéliumi lelkületét idézi fel, azt, hogy azonosítja önmagát az egyszerű emberekkel, továbbá elkötelezi magát az egyház megújulásában. Attól a pillanattól kezdve, hogy megjelent Isten népe előtt, látható módon tanúságot tett egyszerűségéről, alázatáról, lelkipásztori tapasztalatáról és mély lelkiségéről.
„Társaságunk sajátos jellege tehát az, hogy egyidejűleg szerzetesi, apostoli és papi közösség legyen, amely a szeretetnek és szolgálatnak igen különös kötelékével fonódik a római pápához” – idézett P. Nicolás nyilatkozatában a Társaság küldetéséről szóló Kiegészítő szabályok 2. paragrafusából. „Ezért osztozunk az egész egyház örömében, miközben meg kívánjuk újítani készségünket, hogy küldetést kapjunk az Úr szőlőjébe, különleges engedelmességi fogadalmunk lelkiségének megfelelően, amely olyan sajátosan kapcsol bennünket a Szentatyához.
Vatikáni Rádió/Magyar Kurír
Jorge Mario Bergoglio Jézus Krisztus világát hozhatja vissza a földre. Hiszem, hogy vele megerősödik a krisztusi üzenet érvényessége – fogalmazott az Argentínai Magyar Hírlap református elkötelezettségű főszerkesztője.
Kesserű Zsuzsánna arról számolt be, Bergoglio bíboros „nagy szeretettségnek” örvend az országban. Szelíd, ugyanakkor karakán főpapnak ismerik, aki az országot irányító Kirchner házaspárnak gyakran és határozottan kimondta véleményét. Művelt, higgadt jezsuita, minden, csak nem hivalkodó. Szerény, csöndes, mélyen hívő, egyszerű és visszafogott életvitelű ember. A magyar közösség részéről a főszerkesztő reményét fejezte ki, hogy Ferenc pápa a Jóisten segítségével megoldja a bajokat.
Magyar Kurír"
