Megmenekült a kiszáradástól Magyarország
Jóval több csapadék volt decemberben és januárban a szokásosnál, ami nagyon kellett a több mint egy éves katasztrofális szárazság után. Sikerült kiheverni az elmúlt száz év legszárazabbjának számító 2011-et, jól áll az ?szi búza is, de ha tavasszal megint elt?nik a csapadék, akkor bajban leszünk.
Csak másfél év után állt nagyjából helyre a talaj vízháztartása, markánsan illusztrálva, hogy a klímaváltozás miatt hogyan válik szélsőségesebbé az időjárás Magyarországon. Ez a lényege annak az elemzésnek, amelyet az aszály megszűnéséről készített az Országos Meteorológiai Szolgálat február elején. Miután 2012 szeptemberére szinte az egész országban vészesen kiszáradt a talaj, az idén februárig fokozatosan javult a helyzet, így jelenleg nincs veszélyben az őszi vetés.
Január végére gyakorlatilag megszűnt a vízhiány a talaj felső részében. Az ország nagy részén csaknem teljesen telítődött vízzel a talaj felső 50 centiméteres rétege, és mélyebben is jelentősen átnedvesedett. Február első napjaiban tovább javult a helyzet: már csak Szolnok, Csongrád és Békés megyében vannak olyan nagyobb összefüggő területek, ahol a talaj még el tudná nyelni a csapadékot az 50 és 100 centiméter közötti mélységben.
A további jó hír az, hogy a talajban lévő vízkészlet elegendő lesz az őszi vetésnek március-áprilisra - derül ki a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal (Nébih) Földművelésügyi Igazgatóságának adataiból. Most 1,1 millió hektáron van őszi búza, a vetések 67 százalékát minősítették jónak a szakemberek. Tavaly ehhez képest az 1,08 millió hektár búzának mindössze 17 százaléka volt jó állapotban. Az értékelés szerint viszont az őszi és a tavaszi vetéseknek is megártana, ha szárazra fordulna tavasszal az időjárás.
Így száradt ki az ország
Hogyan jutottunk el idáig? 2011-ben megdőlt az évszázados szárazságrekord Magyarországon. Ez azért nem okozott súlyos aszályt, mert 2010-ben minden idők legcsapadékosabb éve volt a meteorológiai mérések kezdete óta, így még kitartott a víztartalék. A száraz időjárás azonban 2012-ben is folytatódott, és egyre inkább csökkent a víz a talajban.
Sok helyen még a 300 millimétert sem érte el a csapadék mennyisége tavaly januártól szeptemberig. A március és az augusztus az elmúlt száztizenkét év legszárazabb márciusa, illetve augusztusa volt. Az ország döntő részén a szokásos esőnek még a négyötöde sem esett le, sőt például a Dél-Dunántúl egyes részein a kétharmadát sem érte el. (A katasztrofálisan száraz tavaszról szóló cikkeinket ezen az oldalon és itt találja.)
A nyár végére a talajnedvesség már mindenütt 30 százalék alá csökkent a felső félméteres rétegben, sőt az Alföldön több helyen 20 százalék alá esett, ami már kritikusan száraznak számított. 2012 végül összességében a nyolcadik legmelegebb és a kilencedik legszárazabb évnek bizonyult 1901 óta.
Ősztől javult a helyzet
A súlyos aszály októbertől kezdett enyhülni. Abban a hónapban másfélszer annyi csapadék esett, mint a sokéves átlag. Novemberben újra kevesebb volt az eső: a szokásos mennyiség harmadát sem érte el a középső országrészben, főleg Pest megyében. Sok helyen azonban pótlódott a hiányzó mennyiség, a határ menti területeken néhol még kicsit több is esett a sokévi átlagnál. Emiatt a tél megerősödött, bokrosodó gabonavetésekre érkezett, sőt, sok gazdálkodó a növények túlfejlődésétől tartott a Nébih szerint.
Aztán decemberben a szokásoshoz képest közel másfélszer annyi csapadék hullt a Dél-Dunántúlon és északkeleten, máshová pedig a sokévi átlagnak megfelelő eső, hó érkezett. Januárban főleg a nyugati országrészben volt sok csapadék. Itt több helyen kétszer annyi esett, mint a sokéves átlag, de szerencsére az ország más részein is szinte mindenütt legalább 30 százalék volt a többlet.
A Dél-Alföldön maradt az aszály
Február első napjai még csapadékosabbak voltak, mint a január vége. Február 2-án északkeleten néhol 24 óra alatt több csapadék hullott, mint általában egész hónapban szokott. Már nincs olyan országos szárazság, mint amilyen tavaly ősszel volt.
Az Alföld déli részén és északnyugaton ugyan az elmúlt három hónap alatt sem esett annyi eső és hó, mint amennyi a sokéves tapasztalat szerint elvárható lenne, az ország egészét tekintve csapadékosabb volt az időjárás az átlagosnál. Északkeletre például novemberben, decemberben és januárban négyhavi mennyiségnek megfelelő csapadék érkezett.
Jól jött a nedves tél ott, ahol az optimális időnél később vetették a gabonát, mert a növények látványosan megerősödtek, és kellően bokrosodtak. Az is használt a Nébih elemzése szerint, hogy huzamos, hótakaró nélküli kemény hideg nem igazán fordult elő. Így szépen megmaradt az őszi vetés, a tavalyihoz hasonló kipusztulás nincs a földeken a Nébih összegzése szerint.
(Sipos Géza, origo)
