Egy ókeresztény szent próféciája a XX. századról
Kategória: Cikkek, írások
Megjelent: 2013. február 09. szombat
A Sinai hegyen élő Szent Nílusnak (+430), aki megtérése előtt Konstantinápoly prefektusa volt, később Aranyszájú Szent János barátja, korunkról a következő víziója volt.
“A 20. század közepe táján, amikor már közel van az Antikrisztus eljövetele, az emberek értelme a testi szenvedélyek miatt el fog homályosulni. E kor embereit az Isten parancsaitól való eltávolodás és emberi méltóságuk leértékelődése fogja jellemezni.
.gif)
.gif)
Az emberek megváltoztatják külsejüket. Lehetetlen lesz a nőket a férfiaktól megkülönböztetni az arcátlan öltözködés és a haj divatja miatt. Ezek az emberek kegyetlenek lesznek, mint a vadállatok az Antikrisztus fellépése után, akinek kísértéseiben alul maradnak.
A szülőket és az idősebb embereket többé nem becsülik. A szeretet el fog tűnni. A keresztény pásztorok, püspökök és papok tehetetlen emberek lesznek, képtelenek arra, hogy a helyes utat a helytelentől megkülönböztessék.
Abban a korban meg fognak változni a keresztények erkölcsi szokásai és hagyományai. Az emberek nem ismerik többé a szerénységet. Ehelyett a tobzódás, dorbézolás és a bírvágy fog uralkodni.
Jaj azoknak, akik kincses ládáikban összehalmozzák pénzüket! Fényűzés, házasságtörés, homoszexualitás, szabotázsakciók, gyilkosságok fognak elszaporodni.
Abban a korban az emberek a dőzsölés és a nagy bűntettek túlburjánzása miatt el fogják veszíteni a Szentlélek kegyelmét, amit a keresztségben kaptak. Nem lesz többé lelkiismeret-furdalásuk sem…
A templomoknak nem lesznek többé jámbor pásztoraik, akik félik Istent. Jaj azoknak a keresztényeknek, akik abban a korban fognak a földön élni! El fogják veszíteni a hitet, mert nem lesz többé, aki meggyújtsa nekik az igazság fényét.
A kevés hűséges elhatárolja magát a világtól és szent menedékhelyekre fognak összegyűlni, hogy lelki szenvedéseiket enyhítsék. De mindenütt csak nehézségekbe ütköznek.
Mindez abból származik, hogy az Antikrisztus akar mindenek fölött úr lenni az egész univerzum mestereként. Csodákat fog művelni, és valószerűtlen jeleket végbevinni.
Egyik ember- aki a világ egyik végén lakik – képes lesz beszélgetni azzal, aki a világ másik végén lakik. Abban a korban majd tudnak az emberek a levegőben repülni, miként a madarak, és az óceánba alámerülni, miként a halak.
Amikor az emberek eljutnak ide, ezek a szegények (vagyis a gőgjükben elvakultak) életüket kényelemben töltik anélkül, hogy tudnák, hogy ez a sátán álnoksága. Ez lelkiismeretüket annyira eltölti a nagyzolással, hogy letérnek a helyes útról. Sőt addig viszi őket a sátán, hogy elveszítik hitüket a Szentháromság egy Istenben, sőt magát az Istenbe vetett hitet is elveszítik.
Akkor a végtelenül jó Isten látni fogja ezt az elpártolást. A hűségesek kis csapata iránti szeretetből, akiket meg fog menteni, megrövidíti majd azokat a napokat, mert az ellenség még a kiválasztottakat is szeretné megkísérteni és félrevezetni, ha lehetősége lenne rá.
Akkor nyomban megjelenik a büntető kard és a bűnre csábítót kíséretével együtt a mélységbe taszítják.”
