"A pornográfia rabja voltam"
Évekig azt hittem, egyedül vagyok ezzel a szenvedéllyel. Jóval később ébredtem rá, hogy kortársaim milliói idézik meg a „csodalámpa” gonosz szellemét, aki képes elénk varázsolni a legtitkosabb képzelgéseinket, és nem kér érte cserébe mást, csupán ártatlanságunkat, önbecsülésünket, szabadságunkat és boldogságunkat.
Az ismert adatok szerint ma átlagosan 11 éves korban kerülnek kapcsolatba a gyerekek a kemény pornóval; az internetes keresések 25 százaléka pornográf tartalmakra vonatkozik; a 18–24 éves férfiak 70 százaléka havonta látogat pornóoldalakat, és a nők körében is rendkívüli mértékben növekszik az ilyen oldalak iránti érdeklődés.
Egyesek szerint a pornográfia általánosan elterjedt, normális dolog, a fiatalság velejárója. Csakhogy míg normálisnak egyáltalán nem, általánosnak is legfeljebb napjainkban mondható. A fiataloknak minden történelmi korban meg kellett küzdeniük a nemiségükkel, a mai generációnak azonban úgy kell egészséges nemiségű felnőtté válnia, hogy közben áradatként zúdul rá a pornográfia. Amit ma tapasztalunk, példátlan a történelemben: bárkinek – akár gyerekeknek is – bármikor egy kattintással rendelkezésére áll a kendőzetlen, kemény pornó.
Ráadásul a mai pornográfia már nem a Playboy. Az átlag tizenévesek által látogatott „kemény” internetes pornó az idősebb nemzedékek számára felfoghatatlan, erőszakos, gonosz perverziók tárháza, aminek köze sincs a normális szexualitáshoz. De még a szelídebb „erotika” nagy felbontású, explicit videói is rendkívül károsak és addiktívak, különösen a kialakulatlan psziché számára.
Mindezt saját tapasztalatból, immár – Istennek hála – kellő rálátással és bizonyos tárgyilagossággal látom. Ugyanakkor elborzadok, ha arra gondolok, mennyire megmérgezte ez a szenvedély a képzeletemet, elrabolta a kamaszkoromat, sőt kis híján a felnőttkoromat is. S a probléma egyre súlyosbodik. Az okostelefonnal a zsebünkbe került az internet, a kultúrát egyre jobban áthatja a pornográfia. Egyre nehezebb ellenállni a csábításnak.
Nem hallgathatunk hát. Nem engedhetjük, hogy a fiatalok a pornográfiából szerezzék be a szexualitásra vonatkozó ismereteiket; nem engedhetjük, hogy a szenvedély rabságába esve azt higgyék, egyedül küzdenek, vagy ami még rosszabb, elhiggyék, hogy a pornó normális, sőt „egészséges”. Ki kell mondanunk, hogy a pornográfia a mai kor pestise, a vérünkben lappangó gonosz, amit ki kell űznünk, mielőtt a szívünkig érve örökre megfosztana attól, hogy szeretni tudjunk.
Miért veszélyes a pornográfia?
A pornónézegetést sokan ártalmatlan, pajzán magánszórakozásnak tartják, pedig messze nem az. Egyre több gyereket és fiatalt késztet erőszakosságra és visszataszító cselekedetek utánzására. Eltorzítja a szexualitás igazi értelmét – a szeretetben történő önajándékozást –, és önző gyönyörszerzés eszközévé alacsonyítja a másik ember testét, személyes találkozás nélkül. Minden pillanat, amit ilyen képek nézegetésével tölt az ember, lealjasít. A legnagyobb veszélye azonban az, hogy aki pornót néz, kisebb vagy nagyobb mértékben, de mindenképpen elveszíti a szeretetre való képességét.
Ez az oka annak, hogy olyan világban élünk, ahol a fiatalok egyre kevésbé tudnak hosszú távú kapcsolatban elköteleződni. Ahol az „egy éjszaka” a divat. Ahol a válások száma az égbe szökik, s az esetek többségében ott szerepel a válóokok között a pornó. Ahol házasság helyett egyik élettársi kapcsolatból a másikba lépnek az emberek, abban a hiú reményben, hogy valakitől egyszer majd mindent megkapnak anélkül, hogy cserébe bármit adniuk kellene. Ahol egyre több férfi keres kielégülést pornósztároknál, akik nemhogy szeretetet, de még csak gyönyört sem kérnek cserébe. Ahol a nők már nem hisznek az igazi szerelemben, mert sohasem találkoztak mással, mint – jobb esetben szerelemnek álcázott – szexuális közeledéssel.
Keményen hangzik, de a pornográfia a civilizáció alapjait veszélyezteti. Rászoktatja az embert, hogy kapjon anélkül, hogy adna; hogy a másik emberben pusztán a gyönyör eszközét lássa, ne pedig vele egyenlő méltóságú, szerethető embertársat. A pornográfia a társadalom gyökerére helyezett fejsze. S minthogy hatalmas tömegeket tart hatalmában, nehéz volna eltúlozni hatását, mellyel átformálja az emberi szíveket s végső soron a társadalmat.
(Folytatjuk)
Magyar Kurír (mk)
