Noé bárkái ma
Az Index hírportálon ezt olvashatjuk: "A közelg? armageddonra való felkészülést két réteg képsisel?i veszik halálosan komolyan: a magányos ?rültek és a különféle kormányszervezetek. El?bbiek azért, mert valóban szentül hisznek abban, hogy hamarosan eljön a vég, és az egész életüket annak szentelik, hogy ezt átvészeljék; utóbbiak meg azért, mert jobb a biztonság, és megnyugtató, ha minden esetre van egy vészforgatókönyvünk. A projekteken végigtekintve úgy t?nik, alaposan fel kell kötnie a gatyát a világvégének, ha végezni akar az emberiséggel; hacsak nem nyeli le egy fekete lyuk a Földet, fajunk túlélése szinte garantált."
Noé föld alatti bárkái
A világvégeprojektekkel kapcsolatban ugyanaz a legizgalmasabb, mint a katonai fejlesztések esetében: a bizonytalanság, hogy vajon mi lehet még a színfajak mögött, hét pecsét alatt a titkos laboratóriumokban. A kormányok, magánalapítványok és hasonló szervezetek általában csak azokat a projekteket hozzák nyilvánosságra, amelyeknek van reklámértékük, ezek pedig jellemzően az élővilág megmentését zászlajukra tűző kezdeményezések. Ironikus módon tehát sokkal többet tudunk arról, hogyan próbálná az emberiség az állatokat és növényeket megmenteni, mint arról, hogy saját magát.
A legismertebb világvége-bunker Norvégiában, a Spitzbergák egyik szigetén van, alig 1300 kilométerre az Északi-sarktól. A Svalbard Global Seed Vault egy szuperbiztonságos raktár, ahol a világ összes haszonnövényéből őriznek magokat vész esetére. Az ezer négyzetméteres bunkert a norvég kormány és Bill Gates alapítványa építette fel és üzemelteti, a magtár atom- és földrengésbiztos, a tengerszint felett 130 méterrel, egy hegy gyomrában, 120 méteres alagút végén helyezkedik el. A lefagyasztott magokat -18 Celsius-fokos hőmérsékleten tartják, oxigénmentes környezetben, így azok gyakorlatilag hibernálva, bomlási folyamatoktól mentesen pihennek. Jelenleg 750 ezer minta, összesen húszmillió vetőmag van a raktárban, de a feltöltése most is zajlik, a cél az, hogy minden haszonnövény minden alfajából, variációjából legyen kellő mennyiségű tartalék. A brit Millennium Seed Bank Project ugyanezt csinálja, csak vadon élő növények magvaival, ők már egymilliárd magnál tartanak, ami állításuk szerint a földi növényvilág 10 százalékát fedi le.
Hasonló projektek állatokkal, főleg veszélyeztetett fajokkal kapcsolatban is futnak, itt persze nem annyira az esetleges világvége túlélése a cél, számukra anélkül is kézzelfogható közelségben van a kihalás. A leghíresebb ilyen gyűjtemény a San Diego-i állatkert Frozen Zoo programja, ahol 800 fajtól összesen 8400 mintát őriznek: spermiumot, embriókat, DNS-t, petesejteket, minden olyasmit, ami mesterséges megtermékenyítéshez vagy klónozáshoz szükséges lehet. Az 1976-ban alapított gyűjtemény mintáit -196 fokos folyékony nitrogénben tárolják, ami gyakorlatilag végtelen ideig változatlanul tartja azokat. Hasonló céllal indult 1996-ban a legnagyobb ilyen európai projekt a brit Frozen Ark, illetve az amerikai milliárdos, Dorrance Hill Hamilton kezdeményezése, a Swiss Village Farm is.
Atombunker a kert sarkában
A hétvégi telekre épített atombiztos búvóhelyek építésének divatja a hidegháború korában harapózott el a világ nyugati felén, amikor az esetleges atomháború kitörését egészen reális lehetőségként sulykolta a média és a kormányok (és ezek az esetek ugyan rendre csak utólag derültek ki, de többször tényleg nagyon közel került a világ a katasztrófához, általában valami egészen banális félreértés folytán). A hatvanas-hetvenes évekre egész mozgalom kerekedett ebből, Amerikában egész jól meg lehetett élni világvége-túlélési szemináriumok tartásából és ilyen témájú könyvek kiadásával, különösen az 1973-as olajkrízis idején, ami még egy lapáttal rátett a hidegháborús paranoiára. A leghíresebb mű a stílusban az 1980-as The Alpha Strategy, máig a survivalisták Bibliája, ami főként azt fejtegeti, hogy hogyan vészeljünk át egy nagy gazdasági-társadalmi összeomlást.
A hidegháború alatt a legtöbb érintett ország vad bunkerépítésbe fogott, ezek közül sok máig működik, természeti katasztrófák esetén szokták használni is őket. A keleti blokk országaiban volt jellemző az atombiztos bunkerré átalakítható metróhálózat építése (a budapesti is ilyen), Amerikában Kennedy elnök rendelte el egy szükség esetén több millió ember számára menedéket nyújtó bunkerlánc megépítését. Meglepő módon az atombunker-láz az időtlen idők óta semleges Svájcban csapott a legmagasabbra, ahol a hatvanas években törvénybe iktatták, hogy minden lakóépületet el kell látni olyan óvóhellyel, ami kibír egy 50 kilotonnás robbanást 700 méter távolságból, és minden élelmiszerboltnak kötelező három havi tartalékot felhalmozni konzervekből. Ezek többsége ma borospince, edzőterem, vagy sífelszerelések raktára.
A hidegháború elmúltával a világvége-őrület is csillapodott, az Y2K-hisztéria, a szeptember 11-i merényleget és a madárinfluenza-pánik sem tudta újra olyan szintre emelni a paranoiát az emberekben, mint a Szovjetunió puszta létezésének tudata. Ma a világvégére való készülődés általában ártalmatlan őrültek szórakozása, akik roppant komolyan veszik a maguk és összeesküvés-elméleteit, és elnézően mosolyognak a rajtuk röhögőkön, mondván, majd meglátjuk, ki nevet a végén, amikor tényleg jön az a kisbolygó (vagy pólusváltás, özönvíz, zombijárvány). A National Geographic Doomsday Preppers néven forgatott világvége-hívőkről, és az ő előkészületeikről dokumentumfilm-sorozatot, érdemes belenézni, a második évad éppen most van adásban, és előzékenyen még a híres-hírhedt december 21-i dátum előtt leadják az utolsó részt is belőle.
Bárka 2.0
A világ legnagyobb privát atombunkere Kanadában található, Ontaritól nem messze, egy Hornings Mills nevű kisvárosban. Egy Bruce Beach nevű helybeli építi évtizedek óta kitartóan, jelenleg tízezer négyzetméteres. Az Ark Two (bárka kettő) fantázianevű óvóhely 4 méter mélyre elásott, és betonnal körbeöntött, kiszuperált iskolabuszokból áll, összesen 42-ből. Az energiaellátását dízelgenerátorok biztosítják, ivóvíztartálya, és vízvezetéke is van, és természetesen nagy mennyiségű konzerv élelmiszerrel megtömött raktárai. Egy meteorológiai léggömb által a levegőbe emelhető antennával működik a saját rádióadója, amivel Beach azt tervezi, hogy az atomháború túlélőinek fog hasznos információkat sugározni. A bunker armageddon esetén bárkit nyitott kapukkal fogad, akik most hajlandóak segíteni a bővítésében és karbantartásában. Kivételt csak a gyerekek jelentenek, akikre Beach az emberi faj túlélésének zálogaként tekint, ezért a felnőttek nagy részének fel kell majd áldoznia a saját helyét a bunkerben hogy minél több gyerek elférjen.
(index)
