Helmut Lungenschmid halál közeli élménye
1973-ban történt egy foghúzáskor: " A fogorvos azt mondta: Ezt narkózissal csináljuk... Aztán felhelyezte a maszkot, én pedig rettenetes köhögésrohamot kaptam, majdnem megfulladtam...aztán a pániktól, halálfélelmemben lerántottam a maszkot. ...Aztán újra megpróbálták, s természetesen nagyobb adagot adtak ebb?l a gázból, s azt mondták, lélegezzek mélyen, s valóban teljesen mélyen lélegeztem, másodjára is jó mélyre szívtam a gázt, aztán már nem voltam ott... Mikor a túlvilági élményeimb?l magamhoz tértem, az els? az volt, hogy az orvos hangját hallottam, amint kiabált: Az Isten szerelmére, mi történt a fiúval, még meghal itt nekünk, a fiú meghal!
Az alagút élmény
(Megjegyzés: Számos halál közeli élmény esetében, az alagút-élményét hasonlóképpen említik)
A dolog aztán úgy volt, hogy egyszer csak teljesen sötét lett, úgyhogy elkezdtem félni. Aztán ettől a sötétségtől egészen messze, láttam egy pontot, egy világos pontot, amelyik egyre világosabb lett, s a pontból egy hangot halottam. A pont elkezdett közeledni felém, s az volt az érzésem, hogy én magam is közeledni kezdtem a pont felé... fénysebességhez hasonlóan. Aztán egy alagút rendszerbe jutottam, amelynek falain alakokat láttam, akiket többé-kevésbé megelőztem, ...az volt az érzésem, hogy halottak is voltak közöttük, akik ugyanabba az irányba mozogtak.
(Megjegyzés: A halál alkalmával senki sem szűnik meg létezni, még akkor sem ha kívánja ezt.)
Az élet könyve. A három bölcs.
Aztán magam mögött hagytam az alagutat, és egy nagy asztalt láttam magam előtt, egészen óriásnak tűnt, olyan tölgyfaasztal féle, s ott ült három ember.. Három öregúr, ők voltak a három bölcs. Nem tudom, hogy valahol a teológiában van – e szó erről, én egyszerűen azt mondom, amit láttam. Magukhoz hívtak, s azt mondták: Isten hozott! Ott ült még valaki, aztán mikor az elment, engem szólítottak, s mondták, hogy üljek le. OK, hát leültem. Egyre világosabb lett, egyre melegebb és kellemesebb.
...És ott ültem a három bölccsel szemben, ők pedig kérdéseket tettek fel nekem az életemről,...mintha valamilyen bűnről kellett volna beszélnem.
Természetesen megpróbáltam kitérő válaszokat adni, mert egyszerűen tudtam azt, hogy most menni fogok valahova, ami nem evilági, mert ezek most mind olyan helyzetek, melyeket azelőtt még sohasem tapasztaltam. Aztán elővettek egy óriási könyvet,...felnyitották azt, aztán közülük az egyik felolvasta nekem, többé-kevésbé az egész életemet. Amíg beszélt, mindent magam előtt láttam, mint egy filmben.
Még mindig nem voltam biztos abban, hogy ez az egész dolog igaz - e, és felálltam, s megengedték, hogy átmenjek az asztal másik oldalára, hogy megnézhessem, hogy valóban ott áll-e a könyvben az én nevem. És ott állt a nevem: Helmut Lungenschmid. Az egész életem fel volt jegyezve ott. És így van ez minden emberrel, aki odajut, ... ez a három bölcs ül, s ahol úgy mondva kitálalják előtted az életedet.
Majd elkezdtek mesélni nekem az életemről, a jó és a rossz dolgokról, vagyis a bűneimről. Felmerült az a kérdés is, hogy jártam-e rendszeresen gyónni, s hogy igaz - e mindaz, amit ők felolvastak nekem, hogy meg tudnám - e ezt erősíteni. Szóval így folyt a beszélgetés közöttem, s a három bölcs között.
Semmi értelme sincs azzal próbálkozni, hogy bármit is elhallgassunk... Mert ez a három bölcs rögtön szóba hozza az összes dolgot, melyeket megpróbálnánk kikerülni, s pontosan eljutatnak arra a pontra, ahol teljesen világossá válik mindaz, amit bárki az életben valóban elkövetett. Ez aztán annyira tudatossá válik, ...az összes bűn, amit nem gyóntunk meg,... Valóban a könyvben minden benne van, az egész élet az anyaméhtől elkezdődően, ...mondhatnám , hogy még azt is átélhettem, amikor megfogantam, ahogyan a lelkemet kaptam, ...mégpedig pontosan a pete- és az ondósejt egyesülésekor.
Azok a bűnök, amelyeket meggyóntam, már nem álltak ott,... Még utána is kérdeztem. Csodálkoztam ezen. Vártam, hogy meg fognak említeni bizonyos dolgokat, aztán rájöttem, hogy ezeket valamikor meggyóntam, s ezek aztán már nem voltak ott. Ezeket kitörölték!
A keskeny palló, ahonnan le akartak húzni
Miután felolvasták az életemet, azt mondták, hogy most tovább mehetek, és ... egy pallót láttam magam előtt, ....ahol csak egyetlen személy fért el. A palló két oldalán, egy mélyedésben, jobbról és balról is, sok-sok ember volt ...halottak, lelkek, olyanok, kik nem jutottak fel erre a pallóra. A kezeikkel kapaszkodtak a pallóba, s le akarták azokat húzni, akiknek ezen át kellett menniük. Azt is láttam, hogy némelyek, akik előttem mentek át, a másik oldalon leestek, de ezek már nem jöttek fel többé. ....
Aztán Jézus Krisztusban bízva, hogy senki sem húz le engem onnan, átmentem ezen a pallón, mondhatom elég gyorsan és biztonságosan. Tényleg, nagyon boldog voltam.(Megjegyzés:
Úgy tűnik, annál nehezebben húznak le, minél erősebb az Istenhez való kötődésünk. Helmut Lungenschmid különleges élményben részesült a három bölcs és a palló élményeinek átélése által. A halál közeli élmények nem minden esetben egyformák. Az alagút élményben sokaknak volt részük, de nem mindenkinek. Némelyek egy virágos réten találták magukat. Gloria Polo átment a poklon, amelyet egy mélység, egy torkolat formájában látott. Az élmény tényleges formája különböző lehet, döntőek azonban azok az alapelemek, hogy az életünk bemutatásra kerül számunkra, s hogy számot kell adnunk.
Találkozás a Szűzanyával, aki sok dolgot megmutatott; visszatérés az életbe.
Ott a másik oldalon szintén sötétség volt. Aztán egyszer csak jobb oldalról, egy forgószélhez hasonlót láttam, ... Egy fényív jött felém, és megállt. Ebből a fényből egy nő alakja formálódott ki, a Szűzanya volt. Ő megerősített engem abban a hitemben, hogy a túlvilágon vagyok. Aztán a Mennybe vezetett, és megmutatta nekem a Mennyországot, ... és megmutatta nekem Jézus Krisztust, amint ott ült, a kezei között tartott keresztre támaszkodva, ... s még sok bibliai történetet is megmutatott. A jövőmből is mutatott nekem eseményeket. Így szólt hozzám: Most halott vagy, te most ezen az oldalon vagy. Szeretnél itt maradni? Azt mondtam, hogy bár itt nagyon szép, és szeretnék itt maradni, de édesanyám iránti együttérzés miatt, újra a földi élet mellett döntöttem. Ő azt mondta, hogy jól van, ez a te szabad választásod, így aztán visszajöhettem.
(Megjegyzés: Normális esetben az elhalálozott személy nem dönthet arról, hogy maradni akar-e, vagy visszajönni a földre. Helmutnak mégis megadatott ez a lehetőség, valószínűleg azért, hogy a túlvilági élet valósságáról, mindarról, amit látott, bizonyságot tehessen. A következőkben néhány fontos mondanivalójú részletet közlünk Helmut élményeiből.)
A földi élet rövidsége
Amit mi itt a Földön átélünk, az csak egy rövid vándorlás, ... Igen, teljesen mindegy, hogy 10 évet élünk-e, vagy 50-et, vagy 100-at, az örökkévalósággal szemben csak egy csettintés az egész (csettint egyet az ujjaival), egyéb semmi sem tart többet, mint az, ami azután jön, az azt követő valódi élet. Most meg van a lehetőségünk arra, hogy itt megpróbáljunk úgy élni, hogy az örök életet elnyerhessük.
A Mennyország
...Láthattam a Mennyországot, több szintjét is - átélhettem például a béke és a tökéletes boldogság érzését, ... s bár teljesen el voltam telve a békével és a boldogsággal, mégis egy bizonyos idő után, amikor felemeltek egy magasabb szintre, ez az érzés hirtelen megtízszereződött, s így megismerhettem a mennynek ezt a síkját is. Erről a síkról is újra feljebb emeltek egy még magasabb szintre, ahol még nagyobb béke, s még nagyobb világosság van. Tehát ezt egyáltalán nem lehet leírni, milyen szép lesz majd a mennyben. Remélem, hogy mindnyájan, akik itt ülnek, oda fognak kerülni.
A pokol
Még ma sem tudom felfogni hogyan, de láthattam azt is, hogy a pokol létezik. Nem szeretnék ezzel félelmet kelteni. Egyszerűen csak meg szeretném mondani, hogy a Pokol valóban létezik! Napjainkban legszívesebben letagadjuk ezt. Nincs Pokol, nincs Tisztítótűz, nincs bűn. Hát persze, ha nincs bűn, akkor minek is lenne egy Pokol?
Aki a pokolban van, az visszavonhatatlanul van ott, az már nem térhet onnan vissza. Végig mehettem a pokol felé vezető útnak egy szakaszán... A jobb és bal oldalamon olyan lelkek mentek, akik a pokolra voltak ítélve. Hát, ott egy olyan fogcsikorgatást és ordibálást lehet hallani!... Nagyon hangos, és az embereknek, akik ott lent vannak, nagyon kétségbeesett, és reménytelen a helyzete.
...Ekkor azt mondta nekem a Szűzanya, hogy most olyan idők következnek, amikor azt mondják, hogy a pokol nem létezik. Ezeknek az embereknek az ötven százaléka már a pokolban van. Ezt Ő mondta nekem.
Az abortusz következményei
A mennyben megmutatták nekem, hogy minden olyan magzat haláláért, akit ártatlanul öltek meg, elszabadul egy démon. ( Ezt Gloria Polo-val is közölték a halál közeli élménye során, valamint látomásai során az Ohio-i látnokkal, Maureen-nel is.)
S a démon, aki elszabadul..., felveszi a kapcsolatot minden olyan emberrel, akihez ennek a megölt magzatnak még az életében valamilyen módon (Isten akarata szerint), köze lett volna.
(1. Megjegyzés: Itt gondolhatunk a családtagokra, a leendő barátokra és munkatársakra, vagy másokra. Ezek ellen, a démonok ellen, védekezni lehet: mindenek előtt a gyónás és a gyakori áldozás által, az imádság (különösen a Rózsafüzér) által, a Szentségimádás által, a böjt, a szentségek, a szenteltvíz és a szent olajok (pl. a Manduria-i, a Loretto-i olajok) által, megszentelt tárgyak, pl. a kereszt (különösképpen a Benedek-kereszt), medáliák által, a Tízparancsolat betartása által, Istenhez kötődő élet által, és életünk Máriának való felajánlása által.)
2. Megjegyzés: Ezek a leghatékonyabb védekezési módszerek tulajdonképpen nem egyebek, mint a katolikus hit komoly és következetes gyakorlása, ahogyan azt az Egyház mindig is tanította!!)
A gyónás haszna
Láthattam olyan embereket, akik meghaltak, s már évek óta, például akár húsz éve már, hogy nem gyóntak. Aztán láthattam azt is, hogyan hat ki a gyónás a másvilági életre. Milyen sokáig kell az embereknek a tisztítótűzben maradniuk, azoknak, akik nem jártak gyónni - miközben azok, akik bár részben bűnös életet éltek, de a halál előtt, vagy a halál előtti utolsó éveikben
meggyóntak, és valóban meg is bánták bűneiket, nagy hasznot húztak Isten irgalmasságából. (Megjegyzés: Már itt a földi életben is nagyon hasznos a gyónás).
Egy égi jel, Jézus közeli visszatérésére vonatkozólag
Jézus második eljövetelét számos csoda fogja megelőzni, amelyek a földön és az égen fognak lejátszódni.
Túlvilágon egy látomásban volt részem... Két csillagot láttam, melyek a világűr mélységéből tűntek elő. Ez a két csillag az én irányomba mozgott, egyre közelebb került hozzám, s egyre világosabb lett... Már az volt az érzésem, hogy össze fognak nyomni engem, ha még lejjebb ereszkednek. Féltem. Aztán, érzésem szerint úgy egy fél km. távolságban megálltak, ami kb. egy fél percig tartott, aztán szép lassan újra visszahúzódtak. Ez a színjáték utána még egyszer megismétlődött. A Szűzanya azt mondta nekem: "Mikor elközelít Jézus második eljövetelének az ideje földre, akkor ezt a dolgot újra át fogod élni. S amikor majd ezt újra átéled, akkor a föld annak az időnek a felénél tart, amit a Biblia Apokalipszisnek nevez, s akkor már nem tart sokáig, hogy Jézus visszatérése megtörténjen."
Ez a látomás, amit a másvilágon átélhettem, úgy másfél évvel ezelőtt, nyáron, megismétlődött. Amikor Karintiában voltam, szolgálati utazáson, egy zenekar játszott Wolfsbergben. Elmentem erre a koncertre, s utána, kb. fél egykor vissza akartam menni a szállodába. Közben felnéztem az égre, s hirtelen két csillagot láttam, amelyek egyre fényesebbek lettek, s közeledni kezdtek felém. Egy pár ember is feltekintett az égre, akik szintén a koncertről jöttek hazafelé, s csodálkozva azt kérdezték: "Micsoda lehet az ott fenn? Ez két UFÓ!" S mindenféle dolgot hallottam, amint beszéltek. Körülbelül húsz ember lehetett ott, akik szintén átélhették ezt a színjátékot. A két csillag annyira leereszkedett, hogy az ember ösztönösen arra gondolt: "Az Isten szerelmére, remélhetőleg most leállnak, mert még eltalálnak valakit!" Aztán állva is maradtak, kb. egy fél km. magasságban, az emberek pedig akik láthatták ezt, csodálkoztak rajta. És egy jó fél perc múlva újra visszahúzódtak, s az emberek pedig csak bámultak csodálkozva, mintha meg lettek volna bénulva, nem tudtak továbbmenni.
Közben persze mások is odajöttek, akik szintén a koncertről mentek hazafelé, így összeverődött ott úgy ötven-hatvan ember, s kérdezgették azokat, akik még látták a csillagokat visszahúzódni: "Mit néztek úgy?" Ők pedig mondták: "Az előbb két csillag jött le a világűrből, felénk közelítettek, aztán újra visszahúzódtak." S miközben ezek így beszélgettek, az egész színjáték megismétlődött az ötven-hatvan ember szemei előtt, pont úgy, ahogyan az annak idejében a másvilágon az én estemben is történt. A Szűzanya akkor azt mondta, hogy amikor ezt még egyszer átélem, akkor már ezeknek az időknek a közepében leszünk, az Apokalipszis idejében, s ez a Jézus második visszajövetele előtti idő. Ez a tavaly nyáron történt, 2008-ban. Én pedig csak annyit mondtam az embereknek, hogy egyszer én már láttam ezt, ... a másvilágon! Aztán röviden meséltem nekik az eseményről. Megmondtam nekik, hogy ez egyszerűen azt jelenti, hogy Jézus újra eljön a földre, ez egy jel volt, az Ő második eljövetelére vonatkozóan.
A szorongattatás ellenére is béke és boldogság volt a szívemben
(Megjegyzés: Jézus második eljövetelét nem a világ vége követi, hanem az a békekorszak, amikor az emberek ezer év idejéig (ez talán egy szimbolikus szám), megmenekülnek a sátán befolyásától, ahogyan azt a Biblia is kijelenti.
Jézus szavai szerint, az Ő második eljövetele előtt, az emberek nagy szorongattatásban lesznek, természeti katasztrófákra, gazdasági hanyatlásra és más szorongattatásra lehet számítani, egy olyan szükséghelyzetre, amilyen még soha nem volt és nem is lesz (Máté 24,21). Ez az idő három és fél évet, vagy kevesebbet tart majd, s ez az Apokalipszis ideje. Ekkor az emberiség jelentős része elveszíti az életét. A halál közeli élmény során, Helmut erre vonatkozólag is kapott néhány tájékoztatást, például azt, hogy ezt az időt majd ő is meg fogja érni.):
"...A Szűzanya megmutatta nekem azt a lelki örömöt, amit majd át fogok érezni... Az egész gazdaság hanyatlóban volt, s mint oly sok ember, természetesen én is elvesztettem a munkám, mert már szinte semmi munka nem volt, nem volt ott már semmi sem. És mégis ennek az időnek az ellenére, egy olyan lelki nyugalmat, egy olyan belső boldogságot érezhettem, hogy már szinte szégyelltem a többi emberrel szemben.
Ezt a másvilágon mutatták meg nekem... Nem tudtam ezt a nagy örömöt kimutatni. Olyan sok halálosan összezavarodott embert láttam rohangálni, én pedig egészen nyugodt voltam! Ez az az időszak, amikor, ha az ember az Istenben bízik, az isteni gondviselésre bízza magát, akkor ott legbelül, a lelke mélyén csak örvendezni tud.
... Ez a kijelentés nagyon fontos: "Ne féljetek, és ne rettegjetek!", ha most ezt halljátok, hogy ezek a dolgok megtörténnek, mert Isten Igéje minden dolog fölött áll. Ne féljetek! Az ég mindig küld valamit, ami segít nekünk. Teljesen bíznunk kell Isten gondviselésében!"
Az imádság jelentősége
... Mindezek a dolgok fölött nem csak az ige "Ne féljetek!" áll, hanem az imádság is. Ebben a kegyelmi időben, imádkozás által meg lehet rövidíteni, vagy enyhíteni a szorongattatás idejét.
Medjugorje-ban állandóan azt mondja a Szűzanya, hogy ez a legnagyobb kegyelmi idő, ami valaha is az embereknek adatott. (Megjegyzés: Medjugorje egy kis helység Boszniában, a volt Jugoszlávia területén, ahol a Szűzanya 1981 óta megjelenik, és üzeneteket ad). Most a kegyelmi időben vagyunk. Most van az ideje annak, hogy imádkozzunk... Fel kell készítenünk magunkat lelkileg!"
Mire használjuk az időt
...Nagyon egyszerű. Amit tehettek, az az, hogy minden nap imádkoztok... , én nem tudom, de naponta legalább egy fél órát töltsetek Istennel és imádkozással, stb.
Talán azt mondjátok: Egy fél óra túl sok! Egy másik embernek talán túl kevés, valójában azonban az Istentől rendelkezésünkre álló időben foglalkoznunk kellene a mennyei dolgokkal, Jézus Krisztussal, mert ez tényleg hozzásegít ahhoz, hogy előrelépéseket tegyünk az életben. Ezt saját magamon is tapasztaltam. Elég sokat utazom. A rádiót már alig hallgatom. Régebben nagy rádiórajongó voltam. Azelőtt 29 évig játszottam egy zenekarban, én voltam a szólóénekes. Ez nagy szórakozás volt nekem.. Nagyon élveztem. Ismert cégeknél is felléptünk... De most nemrégiben beléptem egy kórusba, mert szeretek zenélni, s mert egyszerűen szeretném, ha abból, amit Istentől ajándékba kaptam, valamennyit visszaadhatnék Neki... . Az igazat megvallva, ez is nagyon szórakoztat. Az idő Istené, s abból az időből, amit kaptunk, adjunk egy keveset vissza Neki, azáltal, hogy gondolunk az égiekre, azáltal, hogy Istennel foglalkozunk!
Részletek egy 2009 –es előadásából
