Ösztönösen átkarolta a keresztet: Etty Hillesum
Etty Hillesum 1914-ben született Hollandiában. Fiatal, hitét nem gyakorló zsidó lányként Amszterdamban tanult, élt kora értelmiségének szabad világában, az élet és a szerelem bűvöletében. A náci Németországból elmenekült Julius Spier zsidó pszichoterapeutával való találkozása változást hozott életében: rátalált Istenre, olvasni kezdte az Ószövetséget.
A történelem vihara közben szülőhazáját is elérte, Hollandiában is erősödött a zsidóüldözés. Ez a néhány év rejtélyes módon megváltoztatta, átformálta Etty személyiségét: ahogyan erősödött a zsidók megsemmisítésének terve, ő úgy növekedett lelkében, úgy erősödött a kapcsolata Istennel, akitől nem saját szabadulását kérte, hanem azt, hogy osztozhasson népe sorsában, hordozhassa szenvedéseiket és hangot adhasson fájdalmuknak. Amikor a holland zsidókat a westerborki gyűjtőtáborba vitték, hogy aztán Auschwitzba hurcolják, nem akart elmenekülni. A haláltábor mellett döntött, hogy enyhítse a kétségbeesett emberek fájdalmát: „balzsammá akar válni annyi seb számára” és „elkísérni Istent ezekre a sötét helyekre”. Egész családjával és több száz zsidó társával együtt 1943. szeptember 15-én deportálták az auschwitzi táborba, ahol 1943. november 30-án halt meg, 29 évesen.
Két éven keresztül, 1941. március 8-tól kezdve írta le naplójába személyes életútját. Ennek részleteit és levelezésének egy részét 14 nyelvre fordították le és adták ki a 80-as évektől kezdve, A megzavart élet címen. A westerborki táborból írta leveleit, amelyek a gonoszság feneketlen szakadékából az Istenbe vetett bizalmáról szólnak. Hisz abban az Istenben, aki számára, meggyőződése szerint, hajlékot kell keresni az emberek között. Önmagát ajánlja fel hajlékául, magába fogadja a halálba rohanó vonatokba zsúfolt idősek, anyák, gyerekek minden félelmét, fájdalmát. „Segíteni fogok Neked, Istenem, hogy ne aludj ki bennem. Úgy tűnik, hogy Te alig tudsz változtatni egy-egy olyan helyzeten, ami ettől az élettől elválaszthatatlan. Egyre világosabbnak tűnik számomra, hogy nem tudsz nekünk segíteni, hanem ránk vár, hogy mi segítsünk Neked, Téged megvédjünk, és utolsó leheletünkig küzdjünk azért a hajlékért, ahol Te rejtőzöl bennünk”- írja.
Miközben a holland zsidók egyre növekvő fenyegetettségben élnek, Etty egyre inkább az Istennel való kapcsolat útján jár: olvassa az Ószövetséget, Rilkét, az evangéliumokat. Kedvelt olvasmánya, Szent Ágoston visszhangzik szavaiban: „Nagyon mély forrás van bennem. És ebben a forrásban benne van Isten. Időnként elérem, gyakran pedig kövek és homok fedi: ekkor Isten el van temetve. Ilyenkor újra ki kell ásni a földből.”
Ahogy növekszik körülötte a sötétség, úgy növekszik ő lélekben. Ezen maga is csodálkozik: „Milyen furcsa a történetem, egy olyan lány története, aki nem volt képes letérdelni!” Emberileg érthetetlen módon állt a holokauszt rémsége előtt. Amikor a reményvesztett anyákat, a dadogó, megzavarodott öregeket a vonatokra tuszkolták, ő fáradhatatlanul imádkozott. Ösztönösen átkarolta a keresztet: „én nem tehetek semmit, csak magamra vehetem a fájdalmat, szenvedhetek” – írta egyik levelében.
A Net for God TV honlapján a Love is the Only Solution. Etty Hillesum címre kattintva, a magyar nyelvű hangalámondást választva filmet tekinthet meg Etty Hillesum életéről.
Forrás: Avvenire (Marina Corradi), Net for God TV
Magyar Kurír
(tzs)
