Az evangelizáció rendhagyó útjai
A párizsi Pigalle negyed elég kirívó helyszín ahhoz, hogy az embernek ne jusson eszébe, hogy itt tegye meg az evangelizáció útján vezető első lépéseit. Mégis a párizsi prostitúció e kiemelt helyén élt át meghatározó találkozást Alexis de Labarthe vállalatvezetési ellenőr, aki egy karizmatikus imaközösségben fedezte fel a hitet. Vállalta, hogy részt vesz egy utcai misszióban, és a munkát egy bordélyházban kezdte.
Egy prostituált, akinek feltűnt a szokatlan látogató viselkedése, behúzta a fülkéjébe. E rögtönzött gyóntatószék titkos légkörében a nő félretette gúnyos hangnemét, és bevallotta a férfinak, hogy ez az életmód nem teszi boldoggá, és hogy a lelke mélyén rabszolgának érzi magát. A fiatal, kezdő hittérítő Isten szeretetéről kezdett beszélni neki. A nő meghallgatta, és beleegyezett, hogy a férfi imádkozzon érte.
„Kezdetben előfordul, hogy az ember butaságokat beszél és ügyetlenkedik. De ha nem félünk közeledni azok felé, akik szomjazzák Istent, és nem ijedünk meg az olyan helyektől, ahol általában nem beszélnek róla, akkor mi is igazi hittérítővé válunk” – mondja el Alexis, aki ez után a kalandja után, 2009-ben megalapította a Szamária missziós csoportot a Pigalle-on.
Hittérítővé persze úgy válik az ember, ha elkezd téríteni, de Alexis szerint azért nem árt előzetesen felkészülni rá. A felkészülés az ő esetében a Biblia szorgalmas olvasása és a lelkivezetőjével való beszélgetések voltak. „Ahhoz, hogy a hitet hirdetni tudjuk, először is személyesen találkoznunk kell Istennel. De hitelességünk függ attól is, mennyire tudjuk az evangéliumot beépíteni a saját életünkbe.”
Ezt a missziós lelkületet a legtöbb keresztény kevésbé látványos módon fedezi fel, általában úgy, hogy felnőttként elmélyíti a gyerekkorában kapott hitet. „Én úgy találtam meg a helyemet az Egyházban, hogy először a saját gyerekem hittanárává váltam” – meséli Odile Urvois. A szakmája szerint marketinges hölgy néhány éve úgy döntött, hogy az Egyház szolgálatába állítja képességeit, és számos olyan, az Egyháztól eltávolodott családdal találkozott, akik hagyományból kötnek templomi házasságot és megkeresztelik a gyerekeiket, de gyakorlatilag már mindent elfelejtettek a vallásról.
„Úgy éreztem, ha képes vagyok átadni a hitet a felnőtteknek, ők majd megtalálják a módját annak, hogy továbbadják a gyerekeiknek.” A túlhajszolt szülőkkel és esetenként komplikált életutakkal találkozó Odile Urvois először csak türelemmel meghallgat mindenkit, és hagyja, hogy az emberek a saját tempójukban haladjanak. A célja az, hogy ráébressze a szülőket: képesek rátalálni a hitre.
A teremtést például úgy magyarázza nekik, hogy saját szülői tapasztalataikra építi fel annak megértését, hogyan teremtette Isten a világot. „A hit hirdetése azt jelenti, hogy mindenkinek a saját nyelvére fordítjuk le Isten üzenetét” – összegzi tapasztalatait Odile, akinek csoportja három év alatt 100 fősről 240 fősre nőtt.
Előbb-utóbb minden hittérítő rátalál a saját stílusára, ami az életútjából, a személyiségéből és a környezetéből nő ki. Így van ezzel Christophe Pailley is, aki a normandiai Genêts falucskában nőtt fel, a Mont-Saint-Michel árnyékában, ahol halász nagyapjától megtanulta a természet szeretetét. A gyerekkori hittanórák és a híres sziklához vezető zarándoklatok hatására a végzettsége szerint biológus fiatalember a Mont-Saint-Michel öböl időszakos idegenvezetője lett. Majd, ráébredve, hogy itt, az ég és a tenger között érzi igazán otthon magát, véglegesen új foglalkozása mellett döntött.
De az ügyfelek időről-időre feltették neki a kérdést: aki segít fizikailag átkelni a sziget kolostorához, miért nem segít átkelni spirituálisan is? A Jeruzsálemi Monasztikus Testvéri Közösség egyik nővére is biztatta: „Meg van keresztelve, ugorjon hát a mélyvízbe!” Coutances és Avranches püspöke, Stanislas Lalanne is támogatásáról biztosította.
Így Christophe elvégzett egy képzést, és 2008-ban, a Mont-Saint-Michel-en álló kolostor alapításának 1300. évfordulóján az öböl révésze a lelkek révészévé vált. A siker pedig nem maradt el. Előfordul, hogy Christophe egy-egy csoportjában akár 850 zarándok is összegyűlik. „Az átkelések vezérfonalát a lélek zarándoklata jelenti a kolostor által jelképezett égi Jeruzsálem felé.”
La Croix/Magyar Kurír
