Sokminden a méhecskékről
Magyarországon kb. 700 méhfaj él. Amikor a hétköznapi emberek, vagy akár a méhészek méheket emlegetnek, szinte minden esetben a házi méhre (Apis mellifera) gondolnak. Azt már jóval kevesebben tudják, hogy a házi méh mellett milyen sok egyéb méhfaj él, és ezeknek a túlnyomó többsége ráadásul nem is szociális viselkedésű, hanem magányos életmódot folytat.
Csak Magyarországon kb. 700-ra tehető a vadon élő méhfajok száma, világviszonylatban pedig mintegy 20000-25000-re becsülik ezt a számot.
Legfontosabb tulajdonságuk, mely a többi hártyásszárnyú rovartól elkülöníti őket, hogy nektárral és virágporral táplálkoznak, méghozzá nem csak a kifejlett állatok, hanem a lárvák is. A lárvák számára a nőstények gyűjtik és felhalmozzák a pollent az úgynevezett ivadékbölcsőkben. Ez feltételezi azt, hogy a pollent gyűjteni és szállítani tudják, általában a testfelületük dús szőrzetén. Tulajdonképpen ez a virágporszállítási képesség teszi őket a leghatékonyabb megporzókká, hiszen így virágról-virágra szállva könnyen átvihetik a pollent egyik növényegyedről a másikra.
A méhek gyakorlatilag a világon mindenütt elterjedtek. Ahol virágos növények élnek, ott általában méhek is vannak.
Még különlegesebb a magányos méhek életmódja. Itt csak nőstény és hím egyedek vannak, dolgozók nincsenek. A hímek dolga a legtöbb fajnál itt csak a megtermékenyítés. A nőstény egyedek építik az ivadékbölcsőket, melyeket pollen és nektár keverékével töltenek fel, és erre helyezik petéiket. A kikelő lárvák az anya által felhalmozott virágpor-nektár keveréken táplálkoznak és fejlődnek ki. Az ilyen magányos fajok általában rövid, legfeljebb néhány hét rajzási idővel rendelkeznek. Ennek végén a kifejlett egyedek elpusztulnak, és az ivadékbölcsőben fejlődő utódok a következő év rajzási időszakára fejlődnek ki. Az ivadékbölcsőket tartalmazó fészek készülhet talajba ásva, vagy meglevő üregekbe, pl. növényi szárakba vagy csigaházakba, illetve akár szabad sziklafelületre is építhetik azokat.
A talajba ásott fészkek elsősorban a bányászméhekre (Andrenidae család) és a karcsúméhekre (Halictidae család) jellemzőek.
