Leó pápa Isten szívéről és a mi hitünkről
Isten az, aki helyet ad nekünk, és az a hely, amelyet nekünk ajándékoz, a saját szíve: a Fiú helye nekünk, akik idegenek voltunk; a Szeretett helye nekünk, akik bűnösök vagyunk.
Ez az akarata Jézus által valósul meg; így megérthetjük annak értelmét, amit az evangéliumban hallottunk, amikor az Úr ezt mondja a farizeusoknak: „Ha nem hiszitek, hogy én vagyok, meghaltok bűnötökben” (Jn 8,24). Erős szavak ezek, amelyek egyáltalán nem fenyegetések, és nem is zsarolás. Meghívás az üdvösségre, vagyis Krisztus hívása a szabadságra, aki számunkra a végső, örök jót akarja. A rossz fenyegetésével szemben az Úr mindig velünk van, mindig a pártunkat fogja.
„Én vagyok”: ez a legszentebb név, amelyet Isten az égő csipkebokorból adott Mózesnek, kinyilatkoztatva rendíthetetlen hűségét. Amikor emberré lett, Emmánuellé vált számunkra, a kegyelem és a megbocsátás, az üdvösség és az új élet forrásává. Ezért, ha nem hiszünk Jézus Krisztusban, bűnben maradunk, és nemcsak mi halunk meg, hanem felebarátunk halálát is előidézzük.
Kedves testvéreim, nem hihetünk Jézusban, ha közben a háborút támogatjuk. Nem hihetünk Jézusban, ha közben megöljük az ártatlant, még mielőtt megszületne. Nem hihetünk Jézusban, ha közben magára hagyjuk azt, aki szenved, aki sír, aki a nyomor elől menekül.
(Részlet A Sagrada Familiában június 10-én este elmondott beszédéből.)
Magyar kurir
