Szép új világ: gyóntatószék mesterséges intelligenciával
Az őrület mindenhová elér: Egy milánói AI-kiállítás forgatagában egy igazi, régi templomból mentett gyóntatószék állt. A papot egy nyelvi modell helyettesítette. Egyetlen délelőtt alatt negyvenegyen térdeltek a krémszínű függöny elé, és valami olyat műveltek, amire ma már a Vatikán is felkapja a fejét: "meggyóntak" egy algoritmusnak.
Ez Matteo Mandelli installációja – „Az algoritmus imája” –, a milánói AI Week 2026 egyik legforgalmasabb attrakciója. A harmincnyolc éves leccói kortárs művész egy régi templomból mentett, megkopott gyóntatószéket kombinált egy chatbotos rendszerrel: aki letérdel, fülére teheti a headsetet, és kiöntheti a szívét. A gép pedig nem feloldoz, hanem penitenciát ró ki. Pontosabban: rituálét. „Az archívum még egy pillanatig világít. A munkamenet lezárva” – minden szeánsz ezzel a szöveggel ér véget.
Záporoztak a zavarba ejtően őszinte vallomások
A fülke mellett egy hatalmas képernyő áll, rajta az élő archívum: a vallomásokat időbélyeggel, nyelvi jelöléssel kis kártyákban listázza ki a rendszer. Beültem a padra, és figyeltem, mit művelnek mások. Egyetlen reggel alatt negyvenegyen gyóntak. „Sok bűnt elkövettem” – mondta valaki.
Egy másik megszólaló bevallotta: fogalma sincs, mi az a mesterséges intelligencia, miközben épp egy MI-konferencián mászkál, és úgy tesz, mintha tudná. „Itt vagyok egy AI-kiállításon, és hazudok mindenkinek mindenről” – ennyi volt a teljes vallomása.
Akadtak ennél súlyosabbak is. Egy férfi azt mondta a mikrofonba: megütötte a barátját, miközben az éppen arról beszélt, hogyan írt egy e-mailt az Opus 4.6-tal (egy nagy nyelvi modellel). Valaki közlekedési balesetet vallott be: „elgázoltunk pár embert, mindenki jól van, de jobban is csinálhattuk volna.”
Egy másik gyónó azzal kezdte, hogy húsz éve nem volt gyónni, „mert nincs miért, és az egyetlen isten talán a technológia, vagyis maga az ember”.
Csendre utasít a gép
Egy nő bevallotta: gondolatban megcsalta a párját. A gép azt rótta ki rá, hogy a következő alkalommal, amikor kettesben lesz a férjével, mondja ki nyersen, ami a fejében jár – kertelés nélkül –, és maradjon csendben, amíg választ nem kap.
Itt nincs feloldozás. Nincs „három miatyánk”. A penitenciák kínosan konkrétak, néha bántóan azok.
A fülke arra a kérdésre keresi a választ, hogy kinek is vallunk be valójában bármit a hétköznapokban. Aki használta már az Indexen is megírt módon a ChatGPT-t terapeutaként, az nagyjából tudja, miről van szó: már nem a papnak és nem is a pszichológusnak öntjük ki a lelkünket, hanem egy nyelvi modellnek.
A különbség csupán annyi, hogy Mandelli installációjában mindezt megkopott fenyőfa, krémszínű függöny és egy templomi térdeplő keretezi.
A gép, amely nem ítélkezik – de nem is hazudtolja meg magát
A pszichológusok éppen ettől tartanak. A chatbotok egyik legnagyobb vonzereje – ahogy korábban dr. Makai Gábor klinikai szakpszichológus is figyelmeztetett –, hogy nem ítélkeznek; a szakember szerint azonban ez „csak a biztonság illúziója”.
Az Algorithm Creed rendszere viszont szembemegy a megfelelési kényszerre építő chatbotokkal: nem hízelgő, és nem szemfényvesztő.
Az egyik gyónó – aki bevallotta, hogy túl sokat cigarettázik – azt a választ kapta, hogy „nem a füst a probléma, hanem az, amit elkerülsz vele”.
Egy másik megszólalónak, aki egy lány iránti, ki nem mondott vágyat vallott be, azt írta ki a gép penitenciaként, hogy írjon egy levelet a lánynak – de ne küldje el. Ebben az esetben a kirótt rituálé folytatása határozottan terapikus jellegű: állj néma csendben egy percig a tükör előtt, három nap múlva tépd szét a papírt, ne nyúlj közben a telefonodhoz.
Egyre több nő használja a ChatGPT-t pszichológus helyett. A milánói fülke ezt a tendenciát egy lépéssel tovább viszi: nemcsak a kényelmet, hanem a katolikus liturgia legintimebb gesztusát, a bűnbevallást is átemeli a chatablakba.
Olcsó trükk vagy korlenyomat?
A néző gyaníthatja, hogy itt csak egy ügyes művész hatásvadász megoldáshoz nyúlt: fogjunk egy régi szakrális kelléket, dobjuk be a divatszót, és kész is a kortárs installáció. A fülke előtti tülekedés azonban mást mutat.
A kordon mögött folyamatosan állnak az emberek, fiatal MI-fejlesztők, marketingesek, programozók várnak a sorukra, néhányan a telefonjukon olvassák Mandelli rövid leírását, mások már a térdeplőn térdelnek, fülükön a headsettel. És sokan őszintén vallanak. Nem azt mondják, hogy „teszt”, hanem azt, hogy „kicsit sokat ittam tegnap”, „loptam”, „elhanyagolom az anyámat”.
A teljes archívum az interneten is olvasható, név nélkül, dátumozva. Valószínűleg ez a műalkotás legfontosabb rétege. Az Index korábban arról is írt, hogy a mesterséges intelligencia nem érez, de „rezonál”. Az Algorithm Creed archívuma pontosan ezt mutatja: egy gépet, amely figyel, rögzít, és személyre szabott feladatot ad.
Az egyik szervező azt mondta, hogy a délelőtt első gyónója egy idős hölgy volt, aki őszintén azt hitte, igazi templomban van – kissé megsértődött, amikor kiderült, hogy a túloldalon nem plébános ül, hanem egy kalkulált, részvétlen szerver. (index.hu)
Hogy aztán egy gépi program, egy mesterséges "intelligencia" válaszai mennyi kárt okozhatnak az emberi lélekben, arról nem esik szó, mint ahogy arról sem, hogy a gyónás szent dolog, aminek keretében Isten maga foglalkozik a bűnbánó lélekkel és - a pap képében, Jézus nevében -, feloldoz a bűnök alól, aminek legfeljebb paródiája a fenti "alkotás", arról sem... - szerk.
