Az élénk álmok pihentetőbbé teszik az alvást
Az, hogy reggel kipihenten ébredünk-e, nem pusztán attól függ, hány órát tudtunk aludni, hanem attól is, mennyire volt folyamatos az alvás, és mennyire éreztük mélynek. Nem egészen világos azonban, hogy milyen agyi folyamatok járulnak pontosan hozzá ehhez a kipihentség-érzéshez. Az olasz IMT Kutatóintézet (Lucca) szakemberei nemrégiben egy egészen fura ötlettel álltak elő. A PLOS Biology folyóiratban közzé tettek szerint az, ha intenzív álmokat élünk át, nem megszakítja a mélyalvást, hanem javítja a kipihentségünket.
A kutatók egészséges önkénteseket toboroztak, akiknek nagyon szigorú egészségügyi feltételeknek kellett megfelelniük, beleértve a természetes alvásukat is. A két kísérletükhöz összesen 44 fő bizonyult alkalmasnak. A vizsgálatok során EEG illetve az alvászavarok diagnosztizálásához is használt poliszomnográf műszerei segítségével mérték fel az alanyok alvását.
Az egyes éjszakákon az alanyokat több alkalommal felébresztették, olyan alvásszakaszuk idején, amely a szemmozgással nem járó (NREM-2) szakasz volt. Minden egyes ébresztéskor kikérdezték az alanyokat, részint arról, hogy álmodtak-e, ha igen, akkor mit; részint pedig arról, mennyire volt pihentető az alvásuk, milyen mélyen aludtak saját érzésük szerint.
Az adatok elemzése feltárta, hogy a leginkább pihentető alvásszakaszok nem pusztán a mélyalvással járók voltak, hanem azok is, amelyekben élénk álmokat láttak az alanyok.
A felületes, nem pihentető alvás ezzel szemben töredékes, minimális érzést adó alvásszakaszok során jelentkezett. Azok közül az emberek közül, akik ébredés után azt mondták, hogy nem álmodtak, meglepően sokan nem voltak teljesen tudattalanok. Az alanyok beszámolói szerint nagyjából minden második ilyen esetben megmaradt valamiféle tudatosság.
Ennek során egy speciális állapotba kerül az alvó: nem volt semmilyen konkrét élménye, mégis megmaradt egy halvány érzése a saját létezéséről. Bár az alanyok ezzel kapcsolatban igen felületes alvásról számoltak be, az EEG stabil alvási mintázatot mutatott.
„Az álom az alvás őrzője, nem pedig megzavarója.” – írta Freud a sokat vitatott, ellentmondásos Álomfejtés 5. fejezetében. A friss kutatási eredmény pedig arra utal, hogy ebben pont igaza lehetett. Mindazok az alanyok, akik intenzív, mozgalmas, igen élénk álmokat éltek át, egyúttal arról is beszámoltak, hogy kimondottan pihentető volt az alvásuk.
A szakemberek úgy vélik, hogy maga az így megélt, gyakran történetszerű álom, amelyben az ember úgy érzi, része az álomnak, segíthet abban, hogy az alvó a mélyebb alvásszakaszát fenn tudja tartani. Lehetséges, hogy a gyengébb minőségű, nem élményként megélt, hanem inkább gondolatfoszlányokként, érzésekként jelentkező álmok hatását az alvó gyengébb alvásminőséggel is azonosítja.
Számos alvászavar esetén észleltek olyan problémát, amely szerint az alvó képtelen belemerülni az álmaiba, ez pedig, úgy tűnik, visszahat az alvásminőségre. A kutatók szerint, ha beigazolódik a mostani felfedezés, ezzel számos alvászavarban vagy inszomniában szenvedő emberen is segíteni lehet majd azzal, hogy magát az álomfolyamatot igyekszünk befolyásolni vagy valami terápiás, vagy gyógyszeres módon.
(ng.24.hu)
