Önző milliárdosból nagylelkű adományozó
John D. Rockefeller egykor a világ leggazdagabb embere és az első milliárdos volt. 25 évesen már az Egyesült Államok egyik legnagyobb olajfinomítóját irányította, 38 évesen már az Egyesült Államokban finomított olaj 90%-át ellenőrizte.
50 évesen ő volt az ország leggazdagabb embere. Egész életében minden döntése és kapcsolata a személyes hatalmának és vagyonának felépítésére összpontosult.
Ám 53 éves korában Rockefeller egészsége drasztikusan megromlott. Óriási fájdalmakat szenvedett, elvesztette minden haját, és alig tudott mást enni, mint levest és kekszet. Hatalmas vagyona ellenére boldogtalan volt. Orvosai azt jósolták, hogy egy éven belül meghal.
Halandóságával szembesülve Rockefeller megvilágosodott. Rájött, hogy óriási vagyona semmit sem ér, ha nem viheti magával a túlvilágra. E felismerés hatására jelentős döntést hozott.
Összehívta ügyvédeit, könyvelőit és vezetőit, és kijelentette, hogy vagyonát kórházak, kutatás és jótékonysági célok támogatására szánja. Ez vezetett a Rockefeller Alapítvány létrehozásához, amely olyan jelentős orvosi felfedezéseket finanszírozott, mint a penicillin, valamint a malária, a tuberkulózis és a diftéria elleni gyógymódok.
Figyelemre méltó módon, amint Rockefeller adakozni kezdett, egészsége drámai módon javult. Bár 53 éves korában halálra volt ítélve, végül 98 éves koráig élt.
Rockefeller felfedezte a hála és a filantrópia erejét, és vagyonának nagy részét elajándékozta. Ez a tett nemcsak meggyógyította, hanem teljessé is tette őt.
Idős korában naplójában így elmélkedett:
"Isten megtanított arra, hogy minden az Övé, én pedig csupán egy csatorna vagyok az akaratának beteljesítésére. Az életem hosszú és boldog utazás volt, tele munkával és játékkal. Elengedtem az aggodalmat, és Isten minden egyes nap jó volt hozzám." (John Davison Rockefeller 1839. július 8. – 1937. május 23.)
