Oroszország "halálgazdaságáról"
Vlagyiszlav Inozemcev orosz közgazdász szerint az orosz gazdaságot évek óta a „halálgazdaság”, – angolul is elterjedt nevén a deathonomics – határozza meg. A fogalmat ő maga találta ki majdnem 3 éve – 2023-ban, az aktuális orosz gazdasági modell leírására. A „halálgazdaság” lényege: egy olyan gazdasági rendszer, amelyben az egyén halála anyagilag kifizetődőbb a családja és a környezete számára, mint az élete. Más szavakkal: a társadalom azon állapota, amelyben a halálba való befektetés magasabb profitot hoz, mint az életbe való bármilyen befektetés.
Elképesztően hangzik, de a számok Inozemcevet igazolják.
Inozemcev orosz közgazdász szerint Oroszországban egy sajátos társadalmi szerződés jött létre, ahol az állam pénzzé tette az életet és a halált. Az elszegényedett, vidéki orosz régiókban az átlagfizetések nagyon alacsonyak. Ezzel szemben a katonai szolgálatért járó zsold, és különösen az elesettek után fizetett kárpótlás hatalmas összeg.
És itt jön a lényeg: Egy katona halála után a családja akkora összeget kaphat, amennyit az illető 20-30 évnyi munkával sem tudna megkeresni (!). Ez lehetővé teszi a családnak, hogy visszafizesse hiteleit, lakást vagy autót vegyen, és kitörjön a mélyszegénységből. Ez a gazdasági modell arra ösztönzi a családokat és az egyéneket, hogy a nehéz, kevesebbet hozó munka helyett inkább menjenek katonának. Paradox módon ez jó az egyes vidéki orosz régióknak is, mert az óriási kifizetések serkentik a helyi fogyasztást, és lényegében kisegítik a mélyszegénységben élő családokat.
A halálgazdaság, – oroszul „szmertonomika” – a fosszilis energiahordozókból származó bevételek sajátos újraelosztási mechanizmusa. A szövetségi központból a pénz a katonai kifizetéseken keresztül a legszegényebb régiókba áramlik, ahol ez növeli a fogyasztást, látszólagos fellendülést idézve elő.
A halál így maximálisan monetizálva van. Inozemcev rávilágít, hogy az állam az emberi életet kizárólag pénzben kifejezhető tőkeként kezeli. A háborúban való részvétel így egyfajta üzleti projektté válik a szegényebbek számára: az egyetlen gyors mód, hogy radikálisan javítsanak családjuk anyagi helyzetén.
Az orosz közgazdász szerint Oroszországban ez egy merőben új megközelítés, amit Vlagyimir Putyin talált ki: Moszkva soha korábban egyetlen egy háborút sem vívott „vállalkozói” módszerekkel. Az afganisztáni és a csecsen háborúkat fiatal sorkatonákkal vívták meg, akik nem kaptak egyedi juttatásokat, és a fizetésük sem volt túl magas. Ennek elég nagy ára volt az orosz társadalomban és a hatalom megítélésében is. Ezzel szemben most a háborút nem a halállal asszociálják, hanem a pénzzel és a szociális emelkedéssel.
Az Egyesült Államokban már évtizedek óta 100 ezer dollár – vagy körülbelül 36 millió forint egy katona halála miatti segély (death gratuity) a katona családjának. Oroszországban ez az összeg most majdnem a duplája – regionális kifizetésekkel együtt egy elesett katona családja átlagosan körülbelül 55-75 millió forintnak megfelelő összeg között mozog (más kérdés, hogy számos amerikai katona külön életbiztosítással is rendelkezik, ami viszont egy államilag szponzorált privát biztosítási program).
Természetesen „halálgazdaság” nem a gazdasági modellek csúcspontja. Inozemcev szerint ez a gazdasági modell hosszú távon egy öngyilkosság: a fogyasztás miatt rövid távon ez jól pörög, és a jólét hamis illúzióját kelti. Hosszú távon azonban az ország elveszíti a legaktívabb, munkaképes korú férfi lakosságát, ami munkaerőhiányhoz és a gazdaság szerkezeti leépüléséhez vezet.
(index.hu)
