Keresztényüldözés a világban a XXI. században
A fejlett nyugati civilizáció magát is okolhatja, hogy a világban újra akkora méreteket öltött a keresztényüldözés, mint amekkorát: az új évezred els? tíz éve alatt megöltek egymillió Krisztus-követ?t, a sajtó közben viszont csak a burkaviselés tilalmáról értekezik. Erre a diszkriminációra, illetve az egyáltalán nem elszigetelt keresztényellenes jelenségsorozatra hívja fel a figyelmet egy újonnan indított honlap, a Prochristie.hu, aminek Fakhouri Youssef az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség projektvezet?jeként állt élére. Keresztényüldözés Irakban, Szíriában, Egyiptomban, Észak-Koreában – és Európában.
– Ennyire becsukná a szemét a világ a XXI. századi keresztényüldözés előtt? A térkép mely pontjait nem látjuk?
– Észak-Koreában a legrosszabb a helyzet, ahol semmilyen vallás nem gyakorolható; Biblia birtoklásáért nyilvános akasztás jár. Ott van Egyiptom is: 2010. január 7-én, az ortodox karácsony idején 6 fiatalt megöltek, 15 másik megsebesült. A támadásban meghalt egy muzulmán őr is, és az ő haláláért született csak bírósági ítélet, de több részvétnyilvánítót is letartóztattak. 2011. október elején Kairóban több tízezer civil vonult a tévészékház elé, követelve a templomrombolások leállítását. A tüntetésen 24-28 keresztényt megöltek, de erről sem volt sehol hírverés, mindössze egy-két hírportálon.
– Az egyiptomi értelmiség köreiben igencsak felülreprezentált az ottani kereszténység, a koptok...
– Mubarak elnök nagy béketeremtőként próbált megjelenni, ezért neki érdeke a feszültség fenntartása. Sokszor elrabolnak keresztény lányokat, és kényszerházasságba taszítják őket muzulmán férfiakhoz. A forradalom óta három településről a teljes keresztény lakosságot elzavarták. Egy friss példa: három hete volt a harmadik tömeges elűzés, egy város teljes lakosságát elzavarták a muzulmánok. Márciusban Ameriyyából, augusztusban Dahsurból és októberben a palesztin határ közelében lévő Rafahból. Az elnök volt ott, hogy megnyugtassa a keresztény közösséget, de még aznap este a házaikra lőttek, a kopt lányok elrablása pedig „folyamatban van”, a korábbi kettő helyett pedig most csak egy keresztény miniszter van a 35-ből. És továbbra sem lehetnek keresztények rendőrök, még azokon a településeken sem, ahol többséget alkotnak. Pakisztánban, Szudánban, Nigériában, Indonéziában, Indiában és a volt Szovjetunió egykori iszlám országaiban sem jobb a helyzet. Indiában például 2008-ban egy hónap alatt 4-5 ezer kereszténynek kioltották az életét két településen. Utólag „szervezkedés” miatt még egy parlamenti képviselőt is vád alá helyeztek.
– A világon szabad az információáramlás, a nyugati sajtó hírügynökségei mindenhol ott vannak. Miért nem tudunk ezekről a jelenségekről szinte semmit?
– Sokan felkapták a fejüket, amikor 2010 decemberében XVI. Benedek pápa azzal állt a nyilvánosság elé, 2000 és 2010 között egymillió keresztényt végeztek ki, és hogy a vallásüldözésnek leginkább a kereszténység van kitéve. Utánanéztem: a világvallások követőinek egyharmada keresztény, a vallásüldözés mégis úgymond „felülreprezentált”, a hitük miatt meggyilkoltak 70-74 százaléka Krisztus-követő. Az egyik keresztény emberi jogi szervezet azt is kimutatta, 70-nél is több országban jár retorzió azért, ha valaki misére megy vagy Biblia van nála. Nézze, elgondolkodtató, hogy sok olyan fejlődő ország, ahol keresztényüldözés van, olyan államoktól kap segélyeket, ahol többségben vannak a keresztények. A kérdésre válaszolva: az általunk most indított honlap, a Prochristie.hu nemcsak azért van, hogy a keresztényüldözésről tájékoztassunk, hanem hogy éppen arra a diszkriminációra hívjuk fel a figyelmet, ami a tömegtájékoztatásban van. Nyugat-Európában sok orvost bocsátottak el, amiért nem végeztek abortuszt, eutanáziát. Jegyzőket, házassági tanácsadókat rúgtak ki, amiért nem szolgáltak ki homoszexuális ügyfeleket. A „politikai korrektség” már átlépett egy határt, és az embereket tájékoztatni kell erről. Vagy emlékezhetünk a torinói lepel ügyére. Iszonyúan terjedt a hír, hogy a lepel hamisítvány, de a számos tudós által megállapított közös szakvélemény, hogy igazi, csak alig egy-két híradásban szerepelt, főként egyházi honlapokon. Ma a Nyugat nem igazán viselkedik keresztényi módon. Ha mecsetet vagy zsinagógát támadnak meg, arról a magyar sajtó is beszámol, de ha templomot vagy Mária-szobrot öntenek le, arról a francia helyi és egyházi lapok írnak, de utána nincs közfelháborodás, nem követik az eseményeket, hogy a tetteseket végül elfogták-e.
– Maga a keresztényüldözés is azért van, mert a Nyugat nem keresztény? Miben nyilvánul ez meg?
– Nyugat-Európában sokáig volt inkvizíció, amiről az iskolákban is tanítanak, és a balliberális sajtó a kelleténél negatívabb képet fest a jelenségről. Pedofil papokról is rengeteget írnak, csak arról nem, amikor egyeseket hamisan megvádolnak, majd felmentenek. Himmlert „kiugrott jezsuitának” nevezni nem elszigetelt jelenség, egy összehangolt, jól szervezett támadás része. Ugyanolyan elszántsággal kell érvelni, informálni, mint az ellenkező oldal; Himmler nem volt keresztény, Salkaházy Sára viszont például igen. Az embereknek joguk van tudni arról is, hogy több száz pap és szerzetes volt, akit megöltek a náci lágerekben – nem a vallásuk miatt, hanem amiért segítettek zsidókon. Azt gondolom, hogy amikor egy templomot felgyújtanak vagy egy embert megölnek a vallásáért, akkor az elkövetőt a bíróságnak el kell ítélnie, a törvényeket alkalmazni kell. Franciaországban a megtámadott kegyhelyek 84 százaléka katolikus a belügyminiszter jelentése szerint. És még egy: az utóbbi időszakban Nyugat-Európában viszont nagy felületet ad a sajtó a burkaviselésnek. De tud arról bárki is, hogy mennyi embert rúgnak ki amiatt, hogy keresztet hord a munkahelyén? Mert az egy dolog, hogy egy-egy iszlámhívőt kitesznek a munkahelyéről, de keresztények sokkal nagyobb számban járnak így, mégis alig tudnak erről az emberek.
– Milyen forrásokból táplálkozik a hírportál? Eléggé sokszínű egy adott hír tálalása, a világon mindenhol.
– Rengeteg honlap van, igyekszünk hiteles egyházi forrásokat találni mindenhol. Olyan emberekkel is kapcsolatban állunk, akik egy adott válságövezetből eljönnek, nekik is vannak információik. A mainstream külföldi hírforrásoknak egyébként nem szabadna megengedniük maguknak, hogy azzal váljanak hiteltelenné, hogy egyoldalúan vagy egyes részleteket elhallgatva tálalnak bizonyos híreket. „Szerencsére” azért sok olyan forrásunk van, ahol konkrét híradásokat adnak egy-egy templom- vagy sírrongálásról, keresztek gyalázásáról. Franciaországban is működnek erre honlapok, hogy ne vesszenek el ezek az információk.
– A honlaptól milyen konkrét eredményt várnak? Nyilván követik is majd az egyes fejleményeket.
– Elsősorban nyilván azt, hogy az emberek informálódnak arról, mi zajlik a világban a keresztény kisebbségekkel és a kereszténységre áttérőkkel. Vannak már kisebb eredményeink egyébként: bár a honlap még csak október elején indult, tavaly konferenciát tartottunk a harmadik világban zajló keresztényüldözésről. Idén pedig szerveztünk egy tüntetést Irán budapesti nagykövetsége elé Youcef Nadarkhani fogva tartása miatt. Ezek után a parlament emberi jogi bizottságában elfogadtak egy Nadarkhani fogva tartását elítélő határozatot. Ezzel párhuzamosan sikerült egy nagy mozgósítást elérni világszerte az online közösség körében, és szeptember 8-án az iráni bíróság kiengedte. Nem rajtunk múlott, de mi voltunk azok, akik az információt itthon napvilágra hoztuk. Ki kell alakulnia egy lobbierőnek ezen az oldalon is.
Irak, Szíria - Irak 2003-ban összeomlott, rengeteg terrorista áramlott az országba. A megérkező amerikaiak is inkább az olajlelőhelyeket védték, mintsem a templomokat. Azelőtt 1,2-1,5 millió keresztény élt az országban, azóta számuk 400-800 ezerre csökkent, részint azért, mert megölték őket, de nagyon sokan egyszerűen elmenekültek az országból. Hogy több száz keresztényt megöltek, tény.
„A keresztények háromnegyede elhagyta a lakóhelyét, fele az országot is. Északon viszonylag biztonságban vannak, a kurdok viszont ott is zaklatják őket választások során vagy egyéb nyomásgyakorlás céljából. Őket könnyű zaklatni, mert fegyvertelenek.”
(A ma talán legbonyolultabb helyzetben lévő Szíria ügyében Fakhouri Youssef egy szír–magyar keresztény újságíróhoz, Kassab Adonishoz irányított bennünket, aki a bejegyzés alatt álló Fórum Szíriáért Egyesület alelnöke. - mno)
„A keresztény közösségek különösen ki vannak téve a lázadók ámokfutásainak, hiszen régen nem a szabadságért vagy a demokráciáért harcolnak, hanem egy fundamentalista iszlamista országot akarnak kreálni egy etnikailag és vallásilag gazdag, sokszínű országból. A terroristák sorra rombolják le a keresztény templomokat, lásd Homsz városát, ahol szinte egyetlen templom sem maradt épségben. Keresztény falvakat égetnek fel vagy vesznek blokád alá, hogy kiéheztessék a lakosait, például a Libanonhoz közeli Rableh faluban tizenkétezer malkita keresztény volt bezárva hetekig, miközben a terroristák mindenkit megöltek, aki el akarta hagyni a községet. Ennek is köszönhető, hogy óvatos becslések szerint a keresztények negyede nyugati országok nagykövetségeinél vízumot igényelt, hogy elhagyhassa a szülőföldjét.”
Prochristie.hu, mno.hu
