Pio atya kenyérszaporító csodája
1941-ben történt, a második világháború idején. A kenyeret adagolták, és naponta körülbelül tizenöt szegény helyi ember ment el enni kérni. Az elöljáró, Raffaele atya arról számol be, hogy ebédidőben délben nem volt kenyér sem a 10 szerzetesnek, sem a szegényeknek. Azt mondja:
„Elmentünk a refektóriumba, és elkezdtük enni a levest, miközben Pio atya imádkozott a kórusban. Hirtelen megjelent Pio atya, mindenki számára elegendő friss kenyérrel.
Meglepetten néztünk rá, és megkérdeztem tőle: "Pio atya, honnan szerezted ezt a kenyeret?". Azt válaszolta: „Egy bolognai zarándok adta nekem az ajtóban”. Válaszoltam: "Hálát adunk Istennek". Egyik szerzetes sem szólt egy szót sem. Megértették."
Megértették, hogy ez egy égbekiáltó csoda, amit Isten tett Pio atya imái által, és ha nem is mondta volna, akkor is feltételezhetnénk, hogy megtette angyalán keresztül.
