Erősen csökken egész Közép-Európa lakossága
A rendszerváltást követő három évtizedben 9 millió fővel csökkent Kelet-Közép-Európa lakossága, egyes országokban a népesség negyede tűnt el. A visszaesés azonban még ennél is nagyobb lehetett volna, ha a régió nem viszonylag fiatal korszerkezettel vág neki a rendszerváltás utáni évtizedeknek.
A népességcsökkenés ma már a világ számos országában egyre nagyobb kihívást jelent, Kelet-Közép-Európában azonban már évtizedekkel korábban megkezdődött ez a folyamat. A régióból az Európai Unióhoz 2000 után csatlakozott 11 új tagállamban 111 millióról 102 millióra csökkent a népesség 1990. január 1. és 2020. január 1. között. Ezen belül azonban óriási eltéréseket figyelhetünk meg. Míg Lettországban, Bulgáriában és Litvániában a népességfogyás mértéke jóval meghaladta a 20%-ot is, addig Szlovéniában, Csehországban és Szlovákiában néhány százalékkal még emelkedett is a lakosság létszáma a rendszerváltást követő három évtizedben.
A hétköznapi magyarázatok többnyire a kevés gyerekre és a kivándorlásra épülnek, ám a kép ennél jóval összetettebb. Egy friss tanulmány arra keresi a választ, hogy pontosan mekkora szerepe volt az egyes demográfiai tényezőknek a kelet-közép-európai országok népességváltozásában 1990 és 2020 között. Elsőként azonban érdemes áttekinteni, hogy pontosan milyen tényezőktől függ, hogy nő vagy csökken egy területen a lakosság létszáma. A változás alapvetően négy tényezőre vezethető vissza. Ezek:
- Az egy nőre jutó gyermekek száma, tehát a teljes termékenységi arányszám (TTA) alakulása;
- a várható élettartam változása;
- a kivándorlók és a bevándorlók különbségéből fakadó vándorlási egyenleg;
- a társadalom korszerkezete a kezdeti időpontban.
Ez utóbbi ritkán kerül szóba a népességváltozás okait vizsgáló elemzésekben, noha a szerepe vitathatatlan. Az alábbi példán keresztül könnyen megérthető: képzeljünk el két ugyanakkora lakosságú országot, az egyikben a lakosság viszonylag idős (a medián életkor 60 év), a másikban viszonylag fiatal (a medián életkor 30 év), de emellett ugyanannyi és időben változatlan a teljes termékenységi arányszám (1,5) csakúgy, mint a születéskor várható élettartam (75 év), valamint egyik országban sincs bevándorlás és elvándorlás sem. Ebben az esetben az idősebb ország lakossága gyorsabban csökken, mint fiatalabbé, hiszen a gyermekvállalásnak az életkor előrehaladtával egyre inkább biológiai akadályai vannak, emellett idősebb korban jellemzően alacsonyabb a (további) várható élettartam, mint a fiatalabbak körében. Emiatt a kelet-közép-európai országok népességváltozásának vizsgálatában is fontos szerepe van annak, hogy milyen volt az egyes országok korszerkezete a rendszerváltáskor.
(portfolio.hu)
