II. János Pál pápa és a gonosz lelkek
Marian Rajchel atya, a przemysli egyházmegye ördögűzője elmondta, hogy egy alkalommal egy ördögűzés során a démon ezt kiáltotta: „Ez a te PÁPÁD! Többet árt nekünk ezzel a csókkal, mint te a TE ördögűzéseiddel! Egyetlen ilyen csók rosszabb, mint 1500 exorcizmus!”
– Számunkra ez csak egy szép gesztus volt – mondta Marian atya. – Nem… ez a föld iránti szeretet volt, és a gonosz lélek ezt nagyon jól felismeri. Ez a csók az volt, amelyet II. János Pál pápa minden alkalommal megcsókolt, amikor egy országba megérkezett. Ezt a gesztust Ars-i Szent János Mária Vianney-től tanulta, aki ugyanígy tett, amikor átlépte annak a plébániának a határát, ahová küldték.
Máskor – mondta az ördögűző – a Gonosz ezt sem bírta elviselni: „A legrosszabb nap az volt, amikor megszületett… Ismétlem, Isten szeretetére: az ő hívására meg kell hajolnom.”
II. János Pál pápa mint ördögűző
Az is megtörtént, hogy maga II. János Pál pápa végzett ördögűzést. Egy ilyen eset a Vatikánban történt pápaságának első éveiben. Ottorino Pietro Alberti spoletói püspök egy fiatal nőt vett karjaiba, és Baldino atyával együtt bevitte egy szobába.
A 22 éves, Umbria tartományban élő Francesca ellenállt. Ez rendkívül nehéz eset volt. Sem Alberti püspök, sem más az egyházmegyében nem tudta megszabadítani. Hasonló eset már korábban is történt Spoletóban: 1951-ben Corrado Balducci atya nem tudta kiűzni a gonosz lelket egy idős asszonyból. Őt akkor XII. Piusz pápához vitték, aki megszabadította a szenvedőt.
Felmerült a kérdés: segíthet-e a lengyel pápa Francescán?
II. János Pál belépett a szobába. A nő azonnal a földre vetette magát és sikoltozni kezdett. Vergődött, gurult ide-oda, úgy tűnt, mintha a szemei bármelyik pillanatban kiesnének. A pápa megnyitotta az ördögűzési rítust és imádkozni kezdett.
Egy perc, kettő, három… a sikolyok nem szűntek. Francesca ide-oda forgott, rángatózott.
– Holnap szentmisét mutatok be érted – mondta szeretettel II. János Pál.
A nő hirtelen megállt. Leült a földre, és a Szentatyára nézett. Tekintete teljesen megváltozott. Szemeiben béke és tisztaság tükröződött. Megszabadult.
– Mi történt? – kérdezte.
– Francesca, visszatértél! Visszakaptunk téged! – mondta meghatottan Baldino püspök. – A Szentatya imái megszabadítottak a démonoktól.
II. János Pál figyelmesen ránézett.
– Ez az első alkalom, hogy ilyet látok. Ez egy valódi bibliai jelenet – mondta.
Megölelte Francescát, megáldotta, majd távozott.
A gonosz lélek nem szimbólum
Jézus sokszor megszabadította az embereket gonosz lelkektől. Hatalma volt felettük, és ők ezt felismerték, alávetették magukat neki. Így volt ez régen. De mi a helyzet a 21. században?
Még az Egyházon belül is elterjedt az a nézet, hogy az evangéliumi ördögűzések pusztán keleti, szimbolikus történetek. A gonoszt sokan nem személyes létezőnek, hanem láthatatlan erők allegóriájának tekintik.
II. János Pál barátja, André Frossard francia író nyíltan vitába szállt ezzel, amikor megírta könyvét: „36 bizonyíték az ördög létezésére”.
A pápának azonban nem volt szüksége ilyen bizonyítékokra. Elég volt látnia Auschwitzot, meghallgatnia a koncentrációs tábor túlélőinek történeteit, vagy Katynra gondolnia.
Diabolos – aki megosztja az embereket, megtöri az egységet, hazugságot használ és zavart hoz az emberi lelkekbe – azon a napon is nagyon közel volt. De visszavonult. Egyetlen szeretetből fakadó tett elég volt: „Holnap szentmisét mutatok be érted.”
(A cikk az Exorcista című folyóirat 20. számában (2014. április) jelent meg.)
