Megrázó részletek a szarajevói embervadászatokról
Gazdag külföldiek, köztük orvosok, bírák és ügyvédek fizettek hatalmas összegeket azért, hogy hétvégente az ostromlott város felett „vadászhassanak". A német Frankfurter Sonntagszeitung most arról számolt be, hogy a gyerekek lelövése volt a legdrágább, mai áron számolva akár 300 ezer eurót is megért, az időseket viszont ingyen lehetett megölni.
Tavaly ősszel indult nyomozás Olaszországban az úgynevezett szarajevói emberszafari ügyében. A vizsgálat célja kideríteni, hogy a boszniai háború idején valóban fizettek-e gazdag külföldiek azért, hogy az ostrom alatt álló Szarajevóban civilekre lőhessenek. A horvát Index a Frankfurter Sonntagszeitung írására hivatkozva újabb részleteket közölt az olasz újságíró éveken át összegyűjtött információiról.
Ezio Gavazzeni január végén nyújtotta be Nicola Brigida ügyvéddel és Guido Salvini volt bíróval közösen a milánói főügyészségnek azt a dossziét, amely szerint legalább száz turista vett részt az embervadászatokon. A dokumentumok szerint mai értéken számolva akár 300 ezer eurót is fizettek azért, hogy lelőhessenek valakit.
A legfelkavaróbb részlet az árazási rendszer: a gyerekek jelentették a legértékesebb trófeát, értük kellett a legtöbbet fizetni. Utánuk következtek a férfiak – különösen, ha volt egyenruhájuk és fegyverük is –, majd a nők. Az idős embereket ingyen lehetett megölni.
Szarajevó ostroma alatt összesen 11 541 embert öltek meg, köztük 1621 gyermeket. A városban élő minden családnak van legalább egy áldozata.
Az olasz hírszerzés tudott mindenről
Már 2007-ben tanúskodott a gyilkosságokról John Jordan egykori amerikai tengerészgyalogos a hágai Nemzetközi Büntetőtörvényszék előtt. Azt állította, többször feltűntek neki fegyveresek olyan puskákkal, amelyek inkább vadkanvadászatra voltak alkalmasak, mint városi harcokhoz. Jordan vallomása után azonban nem történt semmi, miközben az olasz katonai hírszerzés, a SISMI már 1993-ban tudott az embervadász turistákról, és azt közölték, hogy leállították őket. Gavazzeni szerint azonban ez hazugság volt, a szervezett utak 1994-ben és 1995-ben is folytatódtak.
Edin Subasics, a boszniai katonai hírszerzés egykori munkatársa tavaly novemberben írta le, hogyan értesült először a jelenségről. Eszerint 1993 végén egy elfogott szerb önkéntes vallomásából derült ki: öt idegen utazott vele Belgrádból, köztük legalább három olasz. Triesztben találkoztak, onnan repültek Belgrádba, majd tovább Mosztárba vagy Szarajevóba.
Orvosok, bírák, ügyvédek a gyilkosok között
Kiderült, hogy jómódú, magasabb társadalmi osztályból származó emberekről van szó, úgymint orvosok, bírák, ügyvédek, közjegyzők és vállalkozók, akik szerettek vadászni. Gavazzeni szerint az egész az adrenalinkeresésről és az ölés élményéről szólt.
Amikor az újságíró a trieszti és goriziai rendőrségi archívumokat szerette volna megnézni – ezek a városok voltak a háború alatt az emberek, fegyverek és kábítószer csomópontjai a Balkán felé –, azt a választ kapta: az anyagok megsemmisültek. Gavazzeni szerint furcsa, hogy míg Rómában mindent archiválnak, ezeken a kulcsfontosságú helyeken állítólag megsemmisítették az archívumokat.
A horvát oknyomozó újságíró, Domagoj Margetics szerint Alekszandar Vucsics szerb elnök is részt vett az akciókban. A politikus húszévesen szolgált önkéntesként a boszniai szerb milíciában a Szarajevó feletti zsidó temető környékén, ahol Margetics állítása szerint együttműködött a fizető turistákkal. Vucsics szóvivője ezt határozottan visszautasította, maga az elnök pedig már 2021-ben kijelentette, hogy újságíróként dolgozott Boszniában, és nem lőtt senkire.
A német lap szerint ha sikerül elfogni akár egyetlen embert is, aki részt vett ezeken a halálos szafarikon, az a század tárgyalása lehet. A bizonyítékok végig ott voltak, csak össze kellett kötni őket – amit Gavazzeni egy bevásárlóközpont kávézójában ülve tett meg.
Szarajevó ostroma 1425 napig tartott, 1992. április 6-tól 1996. február 29-ig.
(index.hu)
