Tihanyi Lajos életműkiállítás a Magyar Nemzeti Galériában
A magyar avantgárd egyik legizgalmasabb alkotójának volt már egy önálló kiállítása az 1970-es évek első felében, azóta viszont csak csoportos tárlatokon lehetett megcsodálni egyes műveit, esetleg a Szépművészeti Múzeumban meg a Magyar Nemzeti Galériában. Utóbbiban most az eddigi legátfogóbb, az egész életművet részletesen bemutató kiállítás nyílt, ami 2026. február 15-ig nézhető meg.
Tihanyi Lajosnak erős és karakteres, egyedi világa, sajátos vizuális nyelvezete volt, és minden egyes stílust ehhez az eredeti látásmódhoz szelídített hozzá. A mesterségbeli tudást, a technikát viszont nem az iskolában, egy festőakadémián sajátította el, hanem a gyakorlatban, vagyis autodidakta festő volt. Ennek pedig megvolt az az előnye, hogy kevéssé kötötték a szabályok és az elvárások.
Tihanyi egyik alapítója volt a Nyolcak nevű avantgárd festőtársaságnak 1909-ben, és ekkoriban láthatta első ízben a nagyközönség a képeit a MIÉNK, a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre második kiállításán. Az 1910-es évek vége felé ismerkedett össze Kassák Lajossal, akivel ugyan nem lettek barátok, és nem volt felhőtlen a viszonyuk, ám tisztelték egymás munkásságát. Az író volt az, aki megszervezte Tihanyi első (és életében egyetlen) önálló kiállítását a MA folyóirat szalonjában. Nem sokkal később, a Tanácsköztársaság bukása után a festő elhagyta az országot és soha nem is tért vissza. Előbb Bécsben, majd Berlinben élt, ekkor az expresszionizmus hatott rá erősen. Mivel barátai és ismerősei mind Párizsba költöztek, ő is csomagolt és 1923-ban a francia fővárosba költözött, ahol aztán kiteljesedett. A helyi művészközeg azonnal befogadta a furán beszélő, különös figurát – aki kiváló szájról olvasó volt, és így tanult meg franciául is –, jóban volt Jean Cocteau-val, Tristan Tzarával, a honfitársai közül pedig Bölöni Györggyel, Brassaival, valamint André Kertésszel. Párizsban már inkább a kubizmus ragadta magával. A következő művészi fordulat az 1930-as évek legelején köszöntött be, amikor is egyre inkább az absztrakt festészet FELÉ fordult.
Eleinte még voltak a festett alakjainak a jelzésérték szintjén arra utaló jelei, hogy pontosan mit ábrázolnak, de aztán ezek a jelek is eltűntek, és maradtak a formák, na és persze a rá jellemző élénk, erős színek. Hogy mi lett volna a következő lépés, azt sajnos nem tudjuk, mivel a gyerekkori agyhártyagyulladása kiújult és pár nap alatt elvitte a festőt. 1938 nyarán, mindössze 53 évesen hunyt el.
Hazatérés ecset nélkül
Tihanyi Lajos munkásságának jelentős részét sokáig mindössze reprodukciókról és fotókról ismerték itthon, az életmű csak az 1970-es évek legelején került haza, legalábbis az a (nagyobbik) része, ami nem volt magánkézben, hanem – már-már pedánsan összegyűjtve – barátoknál dekkolt már évtizedek óta, túlélve a II. világháborút is. Tihanyi ritkán adott el képet, és amikor az egyik lakásból, városból, országból a másikba költözött, mindent szépen összecsomagolt és vitt magával. Így amikor meghalt, akkurátusan minden egybe volt gyűjtve.
Az életműnek ezt a jelentős (nagyobbik) részét Tihanyi francia barátai és Bölöni György őrizték sokáig, és ők voltak azok is, akik haza szerették volna juttatni a képeket Magyarországra, a festő használati tárgyaival együtt, mert abból is volt sok. Az ember azt gondolná, hogy a magyar állam tárt karokkal fogadta Tihanyi képeit, de nem így történt. Hosszas és körülményes ügyintézés vette kezdetét, ami végül az 1970-es évek elején zárult megnyugtatóan, az életmű a Magyar Nemzeti Galéria tulajdonába került, majd 1973-ban be is mutatták a nem mindennapi gyűjteményt. Aztán a képek egy része maradt az MNG-ben, és volt, ami átkerült a Szépművészeti Múzeumba. Időközben volt pár olyan kiállítás, ahol szerepelt Tihanyi egyik-másik festménye, de a nagy, átfogó tárlatra, amelynek kölcsönkapott, magántulajdonban lévő képek is a darabjai, egészen napjainkig kellett várni. A nemrég nyitott és 2026. február 15-ig megtekinthető kiállítás megérdemli, hogy mindenki lássa. Egyfelől azért fontos, mert már rég kijárt volna Tihanyi Lajosnak, másfelől pedig olyan jól sikerült, hogy simán nevezhetjük a 2025-ös év legjobb magyarországi kiállításának.
(welovebudapest.com)
