Kitalálni Magyarországot
Isten komolyan igénybe vette Ábrahám képzeletét, amikor azt mondta neki, hogy nézzen fel az égre, mert annyi utóda lesz a földön, ahány csillag az égen. Ne ez volt az első eset, hiszen arra is Ő biztatta fel, hogy hagyja el városát, rokonságát, biztonságát és induljon el, mert ő egy tejjel-mézzel folyó kánaánt ad neki… Vajon, ha mi felnézünk az Égre, nekünk mit sugall az Isten, milyen országot látunk magunk előtt a képzeletünkben?
Isten mély bizonyosságot akart Ábrahám szívében elültetni a képzeletén keresztül, a hit és bizalom bizonyosságát. Olyan erős hitet, hogy Ábrahám még a legsötétebb időkben se lankadjon el, ne kételkedjen, ne adja fel a küldetését, amit Ő bízott rá és akart rajta keresztül megvalósítani.
Példa ő nekünk. Természetesen nem akarjuk Ábrahámhoz hasonlítani magunkat, de abban mégis hiszek, hogy Isten nekünk is megmutatja, milyen országot képzel el itt a Kárpát-medencében. Víziót adott és ad, megtermékenyíti képzeletünket, erősíti akaratunkat, célokat ad és a megvalósítás lehetőségét. Szükségünk is van az Ő bátorságára és erejére, hiszen Isten tervei mindig felülmúlják az emberi erőt…
Merjük használni a fantáziánkat, képzeljünk el egy országot, a hazánkat, mint a békesség és a szeretet, az igazság és igazságosság országát, ahol az emberek együttműködnek közös javuk érdekében! Azután pedig kezdjük el megvalósítani azt…
Még tizenéves koromban, kereszténységről mit sem tudva írtam fel a szobánk falára jelmondatnak: „Csak a lehetetlen dolgokért érdemes küzdeni. Ami nem lehetetlen, az valahol nevetséges…” Akkor nem volt ez több kamaszos hevülésnél, de még most is igaznak érzem ezt, hozzá téve Jézus szavait: mert minden lehetséges annak, aki hisz.
Hiszem, hogy Isten azt akarja, hogy hazánk – és a Kárpát-medence -, a Szeretet földje legyen. Egy kegyelmi kehely, amiből ki- és szétárad a kegyelem még a többi nemzetre is. Menedék, ahol védelmet találnak Isten gyermekei, és mindaz, ami szép, jó és igaz. Ahol megvalósul a kiengesztelődés az egész teremtett világgal – és megújul a föld színe -, hiszen az egész természet sóhajtozva várja Isten gyermekeinek megjelenését, akik újra áldás alá vonják azt. Érvényes ez a vízió, megvalósulhat ez? Van-e bizakodásra okunk?
Attól függ, hogy a reményt keltő jelekre, vagy az összeomlás tüneteire nézünk-e. Hiszen reményre adhat okot, hogy az Egyház nagyon sok pénzt, lehetőséget, intézményeket kapott, hogy Isten országát építse. (S ha valamit elrontunk, az a mi hibánk…) És vajon a Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus nem a kegyelem jele-e?
Missziós munkánk az elmúlt évtizedek alatt jelentősen bővült. Nem mintha sok dicsekvésre lenne okunk, de dolgozunk és bizakodunk. Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű – és most itt nem a mi hűségünkről, hanem Isten hűségéről van szó! Hiszem, hogy Ő, aki hű a kis közösségekhez nálunk és szerte az országban, aki keltegeti az alvó népet és nyitogatja a megvakult szemeket, megsüketült füleket, puhítja a megkeményedett szíveket, gyógyulást, szabadulás és megtérést ad egy-egy embernek – Ő meg tudja adni mindezt sokaknak, falvaknak és városoknak és az egész nemzetnek is.
Jókedvvel, bőséggel.
Nézzünk fel az Égre: Isten ígéretei nem változtak. Legyünk ügyesek, kreatívak és találjuk ki, hogyan váltjuk valóra Isten „álmait”! Jöjjön el, legyen meg, amint a mennyben, úgy a földön is…
Lehetséges-e magyar teológia?
Nem abban az értelemben, ahogy zavaros fejű álmodozóink gondolják a pártus Jézussal és a pilisi szívcsakrával, és nem is arra gondolok, hogy vannak-e magyar teológusok (természetesen vannak magyar nyelvű teológiai műhelyek és kiadványok is), hanem abban az értelemben, hogy ha Isten szándéka szerint lettek a különböző népek, és ezeknek van hivatása és küldetése is, és akkor nekünk, magyaroknak is van, térben és időben meghatározva, amit ha megértenénk…
Én mélyen hiszek abban, hogy Istennek terve és szándéka van minden néppel, és ez a terv és szándék realizálódik is a történelemben, ámbár bűnök és megpróbáltatások között. Megtérésem óta foglalkoztat ez a téma, már a ’90-es években is beszéltem és írtam is erről, először ingyen osztogatott kis füzetben, majd később több könyvben is, és missziónk egyik egyre tudatosabb céljává vált ennek a hivatásnak a feltárása és a kulturális, vallási életben való megélése. Szorosan ehhez kapcsolódott szentjeink és nagy történelmi alakjaink életének megismertetése és tiszteletének előmozdítása, hiszen az ő életükben visszatükröződik valami abból, amit Isten elgondolt népünkről.
Mivel pedig nem csak beszélni és írni akartunk, hanem más módokon is cselekedni, ezért szervezünk missziós programokat, közösségi alkalmakat, csoportokat, így lett kápolnánk és közösségi házunk, szem előtt tartva egyrészt még a környezetvédő múltamból hozott igazságot – „gondolkodj globálisan, cselekedj helyben -, másrészt Isten ígéretét: aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű…
Nem mondhatom, hogy nagy eredményt értünk el, vagy hogy már sikerült meggyökereztetnünk az emberekben, hogy népünknek és hazánknak történelmi hivatása és küldetése van, és az is biztos, hogy csinálhattuk volna jobban is. De tesszük, amit lehet, és úgy, ahogyan csak tudjuk, abban a reményben, hogy vannak és lesznek majd a jobbak, ügyesebbek is, és Isten ügye végül győzelemre jut.
Áldásává lenni a teremtett világnak
Isten az emberben foglalta össze az egész teremtett világot. Ugyanolyan elemekből (atomokból és molekulákból) állunk, mint minden szervetlen és szerves, élő és élettelen anyag. Belső világunkban ott vannak azok az ösztönök, érzelmek, meghajtó erők, amik az állati világot is jellemzik. Ugyanakkor Isten belénk lehelte az „élet leheletét”, azaz lelkünk szellemi valóság, miként az angyaloké is. Ez az „összefoglalás” önmagában is óriási tisztesség és kegyelem az embernek! Így aztán amikor azt olvassuk a Szentírásban – kérésként, felhívásként vagy próféciaként -, hogy az egész világ áldja az Urat, ezt mi ezt legalábbis szimbolikusan megvalósíthatjuk amikor imádjuk, dicsérjük és áldjuk Istent! Imádásunkkal „az egész világot” odavihetjük Isten elé. Bennünk és általunk az egész világ hálaéneke felzeng és összecseng, így bekapcsolódhatunk a teremtett világ eredeti, csodálatos harmóniájába, ami Őbenne mindenkor fennáll és megmarad.
Amikor Isten megalkotott minket, nagyszerű feladatot bízott ránk: „Az Úristen vette az embert és Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze.” (Ter 2, 15) Hatalmat adott az embernek a Föld minden teremtménye felett, hogy jó pásztorként segítse, képességeivel és adományaival kibontakoztassa, még szebbé és gazdagabbá tegye a földi világot. Nem tagadhatjuk ezt a hatalmat és lehetőséget, hiszen mindmáig élünk ezzel – jó és rossz módon egyaránt.
Milyen csodálatos felismerésekre tud jutni az ember Isten teremtett világát kutatva! Egyetlen almafajból az almafélék csodálatos gazdagságát tudta kinemesíteni, alkalmazkodva az éghajlathoz, termőföldhöz. A kutyák egyetlen ősfajtájából az egyes feladatokhoz a mai kutyafélék óriási változatosságát tudta kitenyészteni. Képes volt kikutatni a betegségek okát és eredetét és megszüntetni azt, illetve gyógyszereket készíteni ellenük. Eszközöket készítve meghódította a vizeket, a levegőt és kilépett az űrbe is….
Sajnos, a másik lista is nagyon hosszú: háborúk az egyre tökéletesebb gyilkoló eszközökig és az atombombáig, amivel szinte az egész bolygó elpusztítható. Rettenetes természet-pusztítás önző célokat követve, csodálatos fajok kihalása és végül az élet rendjének felborítása amely globális környezeti katasztrófával fenyeget… Ezt teszi a megromlott emberi természet a sátán befolyása alatt.
Isten eredeti akarata azonban most is megvalósulhat. Amikor Mózes elmondja a törvényeket a népnek, felsorolja azokat az áldásokat, amelyekben részük lesz, a megtartják a parancsokat: „Ha meghallgatjátok ezeket a parancsokat, és teljesítitek és követitek őket, az Úr, a te Istened megtartja szövetségét és szeretetét, amire esküdött atyáidnak. Szeretni fog, megáld és megsokasít. Megáldja méhed gyümölcsét, földed termését, gabonádat, borodat, olajodat, tehened borját, nyájad szaporulatát azon a földön, amelyre megesküdött atyáidnak, hogy neked adja. Minden más nép előtt áldott leszel: nem lesz terméketlen körödben sem férfi, sem nő, sőt még jószág sem. Az Úr minden betegséget távol tart tőled, s nem sújt azokkal a szörnyű egyiptomi csapásokkal, amelyeket ismersz, hanem gyűlölőidet sújtja velük.” (MTörv 7, 12-15)
Később újra megismétli: „Áldott leszel a városban és áldott a határban. Áldott lesz méhed gyümölcse, földed termése, jószágod ivadéka, teheneid ellése és juhaid szaporulata. Áldott lesz puttonyod és dagasztóteknőd. Áldott leszel, ha jössz és áldott leszel, ha mész. Az Úr legyőzi ellenségeidet előtted, akik fölkelnek ellened. Egy úton fölvonulnak ellened, s hét úton menekülnek előled. Az Úr parancsol az áldásnak, (hogy legyen) veled műveidben, s kezed minden munkájában, és megáld téged azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened ad neked. (…)
Az Úr pedig bőséget ad minden jóban, méhed gyümölcsében, jószágod ivadékában és földed termésében, azon a földön, amelyet az Úr esküvel ígért atyáidnak. Az Úr feltárja előtted bőséges kincstárát, az eget, s a megfelelő időben esőt ad földednek, s úgy megáldja kezed minden munkáját, hogy sok népnek adhatsz kölcsönt, magadnak azonban nem kell kölcsönt kérned.” (MTörv 28, 3-8, 11-12)
Mózes azonban azt sem titkolja, hogy ha elhagyják Isten tanácsait, akkor rájuk nehezedik az átok, a terméketlenség, a viszály, a háborúk… Végül így fejezi be: „Ma tanúul hívom ellenetek az eget és a földet: életet és halált, áldást és átkot tártam a szemetek elé. Így hát válaszd az életet, hogy te is, utódaid is életben maradjatok…” (MTörv 30, 19) Az „ég és föld” pedig tanúsítja, hogy mind az áldások, mind az átkok valóra válhatnak és valóra is válnak. Nem nehéz meglátni az összefüggést a bűnök elhatalmasodása és a Föld mostani állapota között sem. (A különféle betegségek olykor kifejezetten a bűnök/bűnösök bizonyos csoportjaiban tejednek elsősorban, más csapások kevésbé válogatósak: a terméketlenség, a válságok sorozata egész országokat nyom lefelé…)
Ha azonban visszatérünk Istenhez, akkor rajtunk keresztül az áldás eléri a többi teremtményt is. Pál apostol ezt így fogalmazza meg: „Maga a természet sóvárogva várja Isten fiainak megnyilvánulását. A természet ugyanis mulandóságnak van alávetve, nem mert akarja, hanem amiatt, aki abban a reményben vetette alá, hogy a mulandóság szolgai állapotából majd felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára. Tudjuk ugyanis, hogy az egész természet (együtt) sóhajtozik és vajúdik mindmáig.” (Róm 8, 19-22)
Ezt nagyon konkrétan és egyszerűen kell értenünk. Tizenkét éven keresztül minden évben január 18-ára (Árpádházi Szent Margit ünnepére) Nemzeti Imanapot szerveztünk, amikor sokan imádkoztak itthon és határainkon túl is hazánkért és nemzetünkért. Most azt a levelet másolom be ide, amit egy nappal a 2007-es Nemzeti Imanap után írtam:
„Az ima lecsendesítette a vihart!
Az egész Európát megrázó vihar Magyarországra érve lecsendesült. Miközben Csehország, Lengyelország, Anglia vagy Németország (stb.) óriási károkat szenvedett és már több mint 30 halálos áldozat van (később kiderült, hogy összesen 47-en haltak meg) - nálunk nem ez történt, Miért? Mert a Nemzeti Imanapon imádkozó ezrek imái lehívták Isten kegyelmét életünkre!
A meteorológusok csütörtökre Magyarországra is nagy vihart jeleztek, orkánerejű széllel. Aztán pontosítottak - csütörtök délutánra érkezik a vihar. Aztán megint módosítottak: csütörtök éjjel, péntek hajnalban... Ők tévedtek volna? Nem!
Hiszen a vihar valóban jött és egész Európát beterítette - kivéve Magyarországot. Miért? Mert nálunk január 18-án, csütörtökön Nemzeti Imanap volt. Így az ország egész területén - és a Kárpát-medencében és a világon mindenfelé, ahol magyarok élnek - nagyon sok ember imádkozott, és kérte Isten kegyelmét hazánkra és nemzetünkre.
A kegyelem megérkezett, mégpedig kétszeres módon! Egyrészt úgy, hogy lecsillapodott a vihar. Másrészt pedig úgy, hogy nyilvánvalóvá vált ennek szimbolikus értelme is. Ha az emberek imádkoznak és kérik Isten segítségét, Ő azt megadja! Ahogy ez a vihar lecsendesedett és elmúlt - sőt, végre a régen várt eső is megérkezett a kiszáradt földekre -, ugyanígy csendesedik le minden vihar, ha imádkozunk: a politikai viharok, a társadalmi, gazdasági viharok, a természeti katasztrófák mind megelőzhetők és orvosolhatók! Istennek van megoldása minden problémára, csak el kell kérni Tőle!
Az imádság a keresztények lelki fegyvere, amely „alkalmas minden gonosz erősség lerontására” és „minden jóban való épülésre”!
Az imádság olyan fontos, hogy Jézus Krisztus, az Isten Fia, miután egész napját szolgálatban töltötte - gyógyított, szabadított és hirdette az üdvösség jó hírét -, utána még az éjszakát imádságban töltötte. Ha pedig Neki is ilyen szüksége volt az imára, milyen nagy szükségünk van nekünk erre!
Csodálatos megtapasztalni, hogy Isten valóban akarja ennek a kis országnak a megújulását, és kész arra, hogy gyógyító módon belépjen életünkbe. Csak kérnünk kell - azt sem Isten miatt, hanem miattunk, hogy kitárt kezünk és szívünk képes legyen befogadni az Ő kegyelmi ajándékait mindannyiunk javára.
Hálásak vagyunk és köszönjük mindenkinek, aki részt vett a Nemzeti Imanapon és imájával, buzgóságával elősegítette ennek a nyilvánvaló kegyelemnek a megjelenését. Isten áldjon mindnyájatokat!”
Isten velünk együtt és rajtunk keresztül (is) helyre akarja állítani és meg akarja újítani az egész teremtett világot. Újra áldása alá akarja vonni, hogy megszabadítsa minden rontástól, átoktól, rendezetlen működéstől. El tudjuk ezt hinni? El tudjuk ezt képzelni?
Igen, én hiszem, hogy ha már csak együtt sétálunk Istennel – miként az első emberpár együtt sétált Vele az Édenben -, egy erdőben, réten, vagy akár egy városban, azzal Isten áldását viszünk arra a helyre. Hiszem, hogy amikor például a rákos betegekért való zarándoklat-kilencedeket tartottuk és imádkoztunk a buszon, Isten kegyelme kiáradt azokra a helységekre is, amiken keresztül mentünk. Lehetetlen? „Minden lehetséges annak, aki hisz.” (Mk 9, 23) Milyen jó, hogy sokan szerveznek zarándoklatokat, sőt ma már vannak olyan utak, amelyek átszelik hazánkat és összekötik a Kárpát-medence szélső pontjait is!
Forduljunk most hittel és bizalommal Istenhez:
Mennyei Atyánk!
Te vagy az ég és a föld alkotója, s a Te jóvoltodból áll fenn mindmáig a Világmindenség. Te vagy a természeti Ura, parancsolsz a természeti erőknek és azok engedelmeskednek Neked.
Látod, milyen nagy bajba került országunk és az egész Kárpát-medence, de Földünk és bolygónk is. A mi bűneink következménye ez, elismerjük. Ezért bűnbánó szívvel járulunk Eléd, irgalmadért és áldásodért könyörögve.
Kérünk Téged Szent Fiad, Jézus Krisztus nevében, hogy óvj meg minket a természeti csapásoktól, a viharoktól, az árvíztől és aszálytól! Kérünk, leheld ki ránk Szentlelkedet, hogy Veled és egymással kiengesztelődve, tetszésed szerint való életet élhessünk, a Te dicsőségedre és az emberek javára! Hadd orvosoljuk életünkkel azt, amit elődeink és mi elrontottunk. Ihlető kegyelmeddel és megtartó erőddel jöjj segítségünkre, és óvó kezed vigyázzon ránk mindenkor! Benned bízunk Istenünk, mert te mindenható vagy, és szeretsz minket. Köszönjük segítségedet! Ámen.
Mindenkor segítő Szűzanya, könyörögj érettünk! Magyar szentek, könyörögjetek érettünk! Isten angyalai és szentjei, könyörögjetek érettünk! Ámen.
A Szeretet földje víziója
„Minden lehetséges annak, aki hisz” (Mk 9, 23).
Újra leírom: hiszem, hogy Isten azt akarja, hogy hazánk – és a Kárpát-medence -, a Szeretet földje legyen.
Persze, ha belebonyolódunk a politikai adok-kapokba, ha látjuk az önzés, gőg és viszály szellemeit uralomra jutni, úgy is érezhetjük, hogy inkább távolodunk, mint közeledünk a Szeretet földjéhez. Az is igaz, hogy a menekültek válogatás nélküli kitagadása nem épp a Menedék-képet erősíti. Tavaink körbeparcellázása, erdeink kivágása sem a természettel való kiengesztelődés felé mutat…
Én mégis inkább reménykedem. Nálunk az elmúlt évtizedekben két új kápolna és közösségi ház is létesült, a régiek is megújultak (református templom is épült), és jórészt használatban is vannak. Élénk közösségi élet folyik egyházközségünkben és városunkban is. És ki tudja, mennyi minden jó rejlik még bennünk, mindannyiunk örömére és javára!
Missziós munkánk az elmúlt évtizedek alatt jelentősen bővült. Nem mintha sok dicsekvésre lenne okunk, de dolgozunk és bizakodunk. Aki a kicsiben hű, az a nagyban is hű – és most itt nem a mi hűségünkről, hanem Isten hűségéről van szó! Hiszem, hogy Ő, aki hű a kis közösségekhez nálunk és szerte az országban, aki keltegeti az alvó népet és nyitogatja a megvakult szemeket, megsüketült füleket, puhítja a megkeményedett szíveket, gyógyulást, szabadulás és megtérést ad egy-egy embernek – Ő meg tudja adni mindezt sokaknak, falvaknak és városoknak és az egész nemzetnek is.
Nézzünk fel az Égre: Isten ígéretei nem változtak. Legyünk ügyesek, kreatívak és találjuk ki, hogyan váltjuk valóra Isten „álmait”! Jöjjön el, legyen meg, amint a mennyben, úgy a földön is…
„Hogy hazánk a Szeretet földje legyen!” Ez a mi missziónk. Ennek érdekében szervezünk evangelizációs és missziós összejöveteleket, gyógyító szolgálatot és zarándoklatokat, cigány-missziót, iskolai előadásokat, lelki napokat és lelkigyakorlatokat, működtetjük a Szeretetláng kápolna és közösségi házat, stb.
Igyekszünk részt venni a kulturális életben, könyveket jelentetünk meg, képzőművészeti kiállításokat szervezünk, mert szeretnénk átjárni a kulturális életet is egy szeretetteli, krisztusi látásmóddal.
Sajtóapostolságunk részeként a világhálón is fent vagyunk a saját honlapunkkal, van youtube-csatornánk és facebook oldalunk is.
(Részlet Sípos (S) Gyula: Magyar jelenség - hazánk a hit, remény és szeretet fényében című könyvéről. Lásd bővebben: https://szeretetfoldje.hu/index.php/konyveink/17508-magyar-jelenseg-hazank-a-hit-remeny-es-szeretet-fenyeben )
