Egyházi iskoláink és a szegények szeretete
Nagy szentjeink között tiszteljük Don Bosco-t és azokat a rendalapítókat, kik iskolákat hoztak létre a szegény gyerekek megsegítésére. De vajon a ma hazánkban működő egyházi iskolák mennyire felelnek meg ezeknek a szép céloknak? Íme:
- Átányban az állami iskolában 71 százalék, a református iskolában 0 százalék a hátrányos helyzetű diákok aránya;
- Baktalórántházán a két helyen működő állami iskolában 83 százalék, a református iskolában 7 százalék;
- Biharkeresztesen a két állami iskolában 60 százalék körüli, a két református iskolában 7 százalék alatti az arány;
- Encsen a 3 összevont iskolában 56, 58 és 90 százalékos arányok vannak, míg a katolikus iskolában 5 százalékos;
- Felsőzsolcán összesen egy református és egy katolikus iskola van, előbbiben 0,5 százalék az arány, utóbbiban 89 százalék;
- Hajdúhadházán van olyan állami iskola, ahol 100 százalék az arány, míg az összevont református iskolákban 3, 14 és 20 százalék;
- Ibrányban egy református iskola van két helyen, valamint egy állami iskola. Utóbbiban az arány 66 százalék, előbbi kettőben 1 és 4 százalék;
- Karcagon összesen 11 állami és egyházi iskola működik: egy katolikus iskola 3 helyen, egy református 2 helyen, egy állami fenntartású 2 helyen. Az egyházi iskolák 5 helyének mindegyikén 4 százalék alattiak a százalékos arányszámok. Az állami helyek között találunk egy 20 és egy 37 százalékos arányt, a maradék három államiban viszont mind 75 százalék fölötti az arány;
- Komádiban egy állami és egy egyházi iskola működik 2-2 helyen, előbbiekben az arányok 90 százalék körüliek, a református iskolákban viszont körülbelül 35 százalékosak;
- Nagyecseden a 2 állami iskolában az arány 82 és 94 százalék, míg a református iskolában 19 százalék;
- Nyírbátor 4 iskolája szintén az egyházi–állami fenntartás mentén szakad szét: a katolikus és a református iskolában az arány 6 százalék alatt van, míg a két állami iskolában 73 százalék fölött;
- Szendrőn a legmagasabb a hátrányos helyzetűek aránya, átlagosan 77 százalék. A település egyik református iskolájában viszont „csak” 32 százalék.
A lista, amit eredetileg Nahalka István oktatáskutató állított össze még 2023-ban, egy tegnap nyilvánosságra hozott, az Alapvető Jogok Biztosának Hivatala 6/2025. számú elvi állásfoglalásában, „A párhuzamosan megjelenő egyházi fenntartású köznevelési intézmények felvételi és működési gyakorlatának, valamint a roma gyerekek iskolai szegregációjának összefüggései” című jelentésében szerepel. Világosan kiderül belőle, hogy a felsorolásban szereplő hátrányos helyzetű tanulók aránya a roma gyerekek iskolai arányait mutatja, akiknek szegregációját most már nemcsak a szakemberek állítása, hanem az ombudsmani hivatal vizsgálata szerint is az egyházi iskolák működési gyakorlata okozza. Fogalmazhatunk úgy is, hogy az Orbán-kormány hatalomra kerülése óta a keresztény egyházak által fenntartott iskolák lettek a legfőbb okai a roma gyerekek iskolai szegregációjának.
„Hivatalba lépésem óta rendszeresen érkeznek hozzám panaszok az oktatás és nevelés területéről. Ezekben jól kirajzolódik a roma közösség és a többi nemzetiségi közösség tagjainak a beadványai közötti különbség. Míg az utóbbiak elsősorban az egyéni vagy közösségi nemzetiségi jogok sérelmére hivatkoztak, addig a roma szülők panaszai leggyakrabban a hiányos, alacsonyabb színvonalú nevelés-oktatást, a bántalmazó vagy megalázó iskolai bánásmódot, illetve az elkülönített oktatás gyakorlatát sérelmezték” – írja Szalayné Sándor Erzsébet egyetemi tanár, a Magyarországon élő nemzetiségek jogainak védelmét ellátó biztoshelyettes (praktikusan: nemzetiségi ombudsman) november 3-án, hétfőn kiadott állásfoglalásában.
A panaszoknak ezen belül is megjelent egy olyan csoportja, amikben azt kifogásolják, hogy ahol megjelentek az egyházi iskolák, ott a roma tanulók oktatása elkülönítve folyik az állami fenntartású iskolákban. A panaszosok lakóhelyén vagy annak körzetében az újonnan megjelenő egyházi fenntartású óvoda vagy iskola miatt a nem roma gyerekek fokozatosan elhagyják az állami fenntartású intézményeket, és ennek eredményeként az állami iskolák csaknem teljesen szegregálttá váltak. Ráadásul a nem roma gyerekek után a mobilisabb és képzettebb pedagógusok is elhagyják az állami iskolákat, és az egyházi iskolákba mennek át tanítani, ami tovább csökkenti az állami iskolák színvonalát. Mint a biztoshelyettes megállapítja, „az egyházi intézmények felvételi szabályaik során általában nem alkalmaztak nyíltan kirekesztésre alkalmas feltételeket, ugyanakkor oktatásszervezési gyakorlatuk és az intézménybe való felvétel körülményei, feltételei úgy voltak kialakítva, hogy azok közvetett módon sikeresen távol tartották a roma családokat és gyermekeiket az iskolától”.
Ezek a folyamatok ugyanakkor nem kizárólag az adott iskola szabályzatainak a következményei, hanem mélyebb társadalmi okokból erednek. A szegregáció felerősödése mögött a helyi közösségek közötti törésvonalak, a társadalmi kohézió hiánya és az oktatási rendszer strukturális problémái egyaránt szerepet játszottak. „A különböző hátterű családok gyerekeinek elkülönített nevelés-oktatása azzal, hogy a térségben a párhuzamos egyházi iskolák megjelenésével alternatív intézményi lehetőségek nyíltak, a szabad iskolaválasztás elvének fenntartása mellett kikerülhetetlenné vált” – írja a biztoshelyettes állásfoglalásában.
Az állásfoglalás szerint a panaszos ügyek alapján ennek káros következményei már most jól látszanak: a tanulói lemorzsolódás megnövekedett, a továbbtanulási mutatók pedig leromlottak.
(qubit.hu)
