Amikor Pio atyát meglátogatta egy lélek a purgatóriumból
Pio atya számos misztikus élményéről ismert; imádság közben gyakran átszúrta a mennyei fátylat, és betekintést nyert a természetfeletti világba. Az egyik ilyen élmény egy váratlan találkozás volt egy, a purgatóriumból érkező lélekkel:
Egy nap, miközben egyedül imádkozott, Pio atya kinyitotta a szemét, és meglátott egy öregembert, aki előtte állt. Meglepte, hogy valaki ott van a szobában, hiszen minden ajtó zárva volt. Későbbi vallomásában így emlékezett:
„Nem tudtam elképzelni, hogyan juthatott be a kolostorba ilyenkor éjszaka, amikor minden zárva van.”
Pio, aki meg akarta fejteni a rejtélyt, megkérdezte a férfit:
– Ki vagy te, és mit akarsz?
A férfi így válaszolt:
– Pio atya, Pietro Di Mauro vagyok, Nicola fia, becenevemen Precoco. 1908. szeptember 18-án haltam meg ebben a kolostorban, a 4-es cellában, amikor még szegényház volt. Egyik éjjel ágyban, égő szivarral a kezemben aludtam el. A matrac meggyulladt, és megfulladtam, majd elégtem. Azóta a purgatóriumban szenvedek. Szükségem van egy szentmisére a szabadulásom érdekében. Isten megengedte, hogy eljöjjek, és segítséget kérjek tőled.
Pio atya megvigasztalta a szegény lelket, és azt mondta neki:
– Biztos lehetsz benne, hogy holnap szentmisét mutatok be a felszabadulásodért.
A férfi eltűnt. Másnap Pio atya utánajárt a történetnek, és rájött, hogy valóban élt egy azonos nevű férfi, aki 1908-ban égett halálra a kolostorban, pontosan úgy, ahogyan a lélek elmondta. Minden megerősítést nyert, és Pio atya szentmisét mutatott be az elhunyt lelki üdvéért.
Nem ez volt az egyetlen lélek a purgatóriumból, aki Pio atyát felkereste imáért. Ő maga mondta:
„Annyi elhunyt lélek jár ezen az úton [a kolostor felé], mint élő ember.”
Sok lélek kért tőle szentmisét, ezzel is kiemelve, mekkora lelki ereje van a szentmisének, és hogyan rövidítheti meg azt az időt, amit egy lélek a purgatóriumban tölt, mielőtt elnyerné a mennyország dicsőségét.
