Leó pápa az imavirrasztáson a világ vezetőihez: Legyen bátorságotok a leszereléshez!
Október 11-én este a Szentatya vezette a máriás lelkiség jubileuma alkalmából tartott imavirrasztást a Szent Péter-téren. A fatimai Szűzanya eredeti szobra körmenetben érkezett meg a Szent Péter-bazilika előtti emelvényre. Az alábbiakban XIV. Leó pápa teljes elmélkedésének fordítását közöljük.
Kedves testvéreim!
Ma este imádságra gyűltünk össze, Máriával, Jézus anyjával együtt, ahogyan azt az első jeruzsálemi egyház is tette (ApCsel 1,14). Egy szívvel-lélekkel, egységben és kitartóan, fáradhatatlanul imádkozunk a békéért, Isten ajándékáért, amelyet nemcsak el kell fogadnunk, hanem közös feladatként meg is kell valósítanunk.
A hiteles máriás lelkiség
A máriás lelkiség jubileumán hívő tekintetünkkel a Boldogságos Szűz Máriában reménybeli zarándokutunk vezetőjét keressük, emberi és evangéliumi erényeire tekintünk, amelyek követése a leghitelesebb Mária-tiszteletet alkotja (vö. II. Vatikáni Zsinat: Lumen gentium dogmatikus konstitúció, 65–67). Ahogyan ő – az első a hívők között –, mi is a Magasságbeli befogadó méhévé akarunk válni, az „Ige alázatos sátrává, amelyet csak a Lélek szele mozgat” (Szent II. János Pál pápa: Úrangyala, 1988. augusztus 15.). Ahogyan ő – az első a tanítványok között –, mi is halló, a vendégszerető világ részévé váló szívet kérünk.
Általa, a fájdalmak asszonya, az erős, hűséges asszony által kérjük az együttérzés ajándékát minden szenvedő testvérünk és minden teremtmény iránt.
Jézus anyjára és a kereszt tövében álló nők bátor csoportjára tekintünk, hogy mi is megtanuljunk, hozzájuk hasonlóan, megállni a világ végtelen számú keresztje mellett, ahol Krisztus ma is megfeszíttetik testvéreiben, hogy vigaszt, sorsközösséget és segítséget vigyünk oda. Benne, aki emberségben nővérünk, magunkra ismerünk, és a költő szavaival szólunk hozzá:
„Anyánk, te vagy minden asszony, aki szeret;
anyánk, te vagy minden anya,
aki meggyilkolt vagy elárult fiát siratja.
E fiak gyilkolása soha nem ér véget…” (David Maria Turoldo)
Oltalmad alá futunk, húsvéti Szűz, együtt mindazokkal, akikben folytatódik Fiad szenvedése.
Tegyétek meg, amit mond nektek!
A máriás lelkiség jubileumán reményünket megvilágítja Mária szavainak szelíd és állhatatos fénye, amelyeket az evangélium megőrzött számunkra. Különösen értékesek az utolsó szavak, amelyeket a kánai menyegzőn mondott, amikor Jézusra mutatva így szólt a szolgákhoz: „Tegyetek meg mindent, amit csak mond!” (Jn 2,5). Ezután többé nem szólal meg az evangéliumban. E szavaknak tehát, amelyek mintegy végrendeletnek tekinthetők, különösen kedvesnek kell lenniük gyermekei számára, mint bármely édesanya végrendelete.
Tegyetek meg mindent, amit csak mond! Ő biztos abban, hogy a Fiú beszélni fog; Isten Igéje nem ért véget, ma is teremt, életet ad, cselekszik, tavaszt hoz a világba és borral tölti meg a lakoma korsóit. Mária, mint az útjelző tábla, túlmutat önmagán: megmutatja, hogy az igazi cél az Úr Jézus és az ő szava, ő a középpont, amely felé minden tart, és a tengely, amely körül az idő és az örökkévalóság forognak.
Tegyétek meg, amit mond – figyelmeztet.
Váltsátok életre az evangéliumot, tegyétek azt tetté és testté, vérré és hússá, fáradsággá és mosollyá.
Valósítsátok meg az evangéliumot, és megváltozik az életetek: üres életetek teljessé válik, kialudt életetek lángra lobban.
Bármit mond, tegyétek meg: az egész evangéliumot – az erőfeszítést kívánó szót, a vigasztaló cirógatást, a feddést és az ölelést. Amit értesz, és azt is, amit nem értesz. Mária arra buzdít, hogy legyünk olyanok, mint a próféták: ne engedjük, hogy Isten egyetlen szava is meghiúsuljon (vö. 1Sám 3,19).
És Jézus szavai közül, amelyeket nem akarunk meghiúsulni hagyni, ezen a békéért tartott imavirrasztáson ma különösen visszhangzik egy: az, amelyet Jézus a Getszemáni-kertben intézett Péterhez: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat!” (vö. Jn 18,11). Tedd le a fegyvert – előbb a szívedből, aztán a kezedből! Amint más alkalmakkor is említettem, a béke fegyvertelen és lefegyverző. Nem elrettentés, hanem testvériség, nem ultimátum, hanem párbeszéd. Nem ellenség fölött aratott győzelem gyümölcseként születik, hanem az igazságosság és a bátor megbocsátás magvetésének gyümölcseként.
Tedd vissza kardodat – ez a szó a világ hatalmasaihoz szól, azokhoz, akik a népek sorsát irányítják: legyen bátorságotok a leszereléshez! Egyúttal hozzánk is szól, hogy egyre inkább tudatosítsuk:
semmilyen eszme, hit vagy politika nem késztethet bennünket arra, hogy embert öljünk. Először a szívet kell lefegyverezni, mert, ha bennünk nincs béke, nem adhatunk békét.
Köztetek ne így legyen!
Hallgassuk ismét az Úr Jézust: a világ nagyjai hatalommal és pénzzel építik birodalmaikat (vö. Mt 20,25; Mk 10,42), „De ti ne így cselekedjetek” (Lk 22,26). Isten nem így cselekszik: a Mesternek nincs trónja, hanem derekára köti a kendőt, és letérdel mindegyikünk lábához. Az ő birodalma az a kicsiny hely, amely elég ahhoz, hogy megmossa barátai lábát, és gondjukat viselje.
Ez egyben meghívás arra, hogy más nézőpontból tekintsünk a világra: lentről, a szenvedők szemével, nem a magas pozícióban lévők nézőpontjából; hogy
a történelemre a kicsinyek, ne a nagyhatalmúak tekintetével nézzünk; hogy az eseményeket az özvegy, az árva, az idegen, a sebzett gyermek, a száműzött és a menekült szemszögéből értelmezzük.
A hajótöröttek, a gazdag lakmározó háza elé vetett szegény Lázár szemével. Különben semmi sem fog változni, és nem virrad fel új kor, az igazságosság és a béke országa.
Ugyanígy tesz a Boldogságos Szűz Mária is a Magnificat énekében, amikor az emberiség töréspontjaira tekint, oda, ahol a világ rendje megbomlik – az egyszerűek és a hatalmasok, a szegények és a gazdagok, a jóllakottak és az éhezők ellentétében. És a kicsinyeket választja, a történelem utolsóival tart, hogy megtanítson bennünket – vele együtt – új eget és új földet álmodni és elképzelni.
Boldogok vagytok
Tegyétek meg, amit mond nektek! Mi pedig elkötelezzük magunkat, hogy testünkké és szenvedélyünkké, történetünkké és cselekvésünkké váljon az Úr nagy szava: „Boldogok vagytok, akik békét teremtetek” (vö. Mt 5,9).
Boldogok vagytok: Isten örömet ad azoknak, akik szeretetet árasztanak a világban, örömet ad azoknak, akik az ellenség fölötti győzelem helyett a vele megtapasztalt békét választják.
Bátorság, előre, haladjatok tovább az úton,
ti, akik megteremtitek a békés jövő feltételeit igazságosságban és megbocsátásban; legyetek szelídek és eltökéltek, ne adjátok fel!
A béke út, és Isten veletek halad! Az Úr a szívükben megbékélt barátain keresztül teremti és terjeszti a békét, akik azután kifelé is a béke eszközeivé, béketeremtőkké válnak.
Ma este Mária, Jézus anyja és a mi anyánk körül gyűltünk össze imádságra, mint az első tanítványok az utolsó vacsora termében. Hozzá, a szíve mélyén megbékélt asszonyhoz, a béke királynőjéhez fordulunk:
Imádkozz velünk, hűséges asszony, az Ige szent méhe!
Taníts meg bennünket meghallani a szegények és földanyánk kiáltását,
figyelni a Lélek hívásaira: szívünk mélyén,
testvéreink életében, a történelem eseményeiben,
a teremtett világ sóhajtozásában és ujjongásában!
Boldogságos Mária, az élők anyja,
erős, fájdalmas és hűséges asszony,
Szűz Jegyes a kereszt tövében,
ahol a szeretet beteljesedik, és ahonnan élet fakad,
te légy elkötelezett szolgálatunk vezetője!
Taníts meg veled együtt megállni a végtelen sok kereszt mellett,
ahol Fiad még ma is megfeszíttetik,
ahol az élet a leginkább fenyegetett!
Taníts meg megélni a keresztény szeretetet,
hogy minden embert testvérként fogadjunk!
Taníts meg lemondani a sötét önzőségről,
hogy Krisztust, az ember igazi világosságát kövessük!
Béke szent Szüze, a biztos remény kapuja,
hallgasd meg gyermekeid imáját!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican media
Magyar Kurír
