Az ember, aki 669 gyermeket mentett meg…
1938-at írtunk, és Európa a robbanás szélén állt. Prágában a zsidó családok rettegéssel a szemükben éltek. A nácik már bevonultak a Szudétavidékre, és egész Csehszlovákia összeomlása küszöbön állt. Miközben sokan félrenéztek, egy 29 éves londoni bankár, Nicholas Winton olyasmit tett, ami felfoghatatlan volt. Síelni indult volna nyaralni. De útirányt változtatott. Prágába utazott. Egyedül. Zászlók, hivatalos segítség, kapcsolatok nélkül. Csak egy jegyzetfüzettel, egy írógéppel és egyetlen ötlettel: megmenteni a gyermekeket.
Néhány hét alatt titkos irodát hozott létre. Kétségbeesett szülőkkel találkozott, fényképeket gyűjtött, listákat állított össze. Leveleket írt, felkereste a nagykövetségeket, angol családokat keresett, akik hajlandóak voltak befogadni idegen kicsiket. Minden nap az idővel versenyt futva, a bürokráciával és a félelemmel szemben.
Végül nyolc vonatot tudott elindítani Prágából Londonba. Fedélzetükön: 669 gyermek. A kilencedik vonat, amely újabb 250 gyermeket vitt volna, soha nem indult el. 1939. szeptember 1-je volt. Kitört a háború. Szinte mindannyiukat koncentrációs táborba hurcolták.
De az a 669 gyermek, akiket sikerült megmentenie, életben maradt. Angliában nőttek fel, felnőttek lettek. Orvosok, tanárok, művészek, anyák, apák.
És Nicholas?
Visszatért Londonba. Senkinek nem mondott semmit. Még a feleségének sem. Nem keresett dicsőséget, nem akart érmeket. Csak csend. Egészen addig a napig, amíg a felesége véletlenül rá nem talált a padláson egy régi bőröndre. Benne: nevek, levelek, fényképek. Egy hatalmas tett élő emlékezete, ötven évig megőrizve.
Csak ekkor derült fény az igazságra.
Egy napon a BBC meghívta őt egy műsorba, ürüggyel. Leültették egy hölgy mellé. Aztán a műsorvezető megkérdezte:
„Van valaki a teremben, aki az életét Nicholas Wintonnak köszönheti?”
Az egész közönség felállt. Több tucat ember. Ők voltak azok a gyermekek. Akkor már felnőttek. És velük együtt gyermekeik, unokáik.
669 megmentett élet.
Több ezer élet, amely abból a tettből született.
Mindez csendben.
Nicholas Winton 2015-ben hunyt el, 106 éves korában. Soha nem akarta, hogy hősnek nevezzék.
Pedig az volt. Egy igazi hős. Azok közül, akik nem keresik a tapsot. Akik cselekednek, miközben a világ lángokban áll. Akik szavak nélkül változtatják meg a történelem menetét.
És íme, amit a története tanít nekünk:
Nem kell hatalmasnak, híresnek vagy gazdagnak lenned ahhoz, hogy különbséget tegyél.
Csak bátornak kell lenned megtenni azt, ami helyes – amikor mindenki más tétlenül áll.
(facebook)
