A szinodalitás nyitottság és hajlandóság a megértésre – Interjú XIV. Leó pápával (2. rész)

Kategória: Cikkek, írások Megjelent: 2025. szeptember 18. csütörtök

Az alábbiakban további részletek olvashatók XIV. Leó pápa és Elise Ann Allen, a Crux amerikai katolikus hírportál vezető tudósítójának beszélgetéséből. A teljes interjú szeptember 18-án jelent meg a pápa életét bemutató, León XIV: Ciudadano del mundo, misionero del siglo XXI (XIV. Leó: Világpolgár és a 21. század misszionáriusa) című életrajzi kötetben.

– Ön a Szent Péter-bazilika erkélyén elhangzott első beszédében a békéről és a hidak építéséről szólt. Milyen hidakat kíván építeni? Politikai, társadalmi, kulturális vagy egyházi téren? Melyek ezek a hidak?

– Mindenekelőtt a hidak építése elsősorban párbeszéd útján valósulhat meg. Az egyik dolog, amit az első hónapokban sikerült megvalósítanom, az az, hogy a nemzetközi szervezetek vezetőivel folytatott találkozások révén valamiféle párbeszédet tudtam kialakítani. Elméletileg az Egyesült Nemzetek Szervezetének lenne az a szerepe, hogy ezekkel a kérdésekkel foglalkozzon. Sajnos úgy tűnik, általánosan elismert tény, hogy az ENSZ – legalábbis jelenleg – elveszítette azt a képességét, hogy előmozdítsa a többoldalú együttműködést. Sokan úgy vélik, hogy „kétoldalú párbeszédre van szükség” ahhoz, hogy előrelépés történjen, mivel különböző szinteken akadályok nehezítik a többoldalú megoldások előmozdítását.

Továbbra is emlékeztetni kell magunkat arra a lehetőségre, amely az emberiségben rejlik: képes felülemelkedni az erőszakon és a gyűlöleten, amelyek egyre inkább megosztanak bennünket. Olyan időket élünk, amikor a polarizáció mintha a mindennapok kulcsszavává vált volna, holott ez nem segít senkit. Vagy ha mégis, akkor csak keveseket, míg mindenki más szenved. Ezért fontos, hogy továbbra is feltegyük ezeket a kérdéseket.

– Tulajdonképpen ez lett volna a következő kérdésem: a polarizáció, hiszen ma ez egyfajta divatszó, az Egyházon belül és kívül egyaránt. Mit gondol, hogyan lehetne ezt megoldani?

– Az biztos, hogy egy dolog felvetni a kérdést, és beszélni róla. Úgy vélem, nagyon fontos lenne mélyebben reflektálni, megpróbálni megérteni: miért ennyire polarizált a világ? Mi folyik itt? Azt hiszem, sok tényező vezetett idáig. Nem teszek úgy, mintha mindenre meglenne a válaszom, de néhány következmény bizonnyal megmutatja számomra a valóságot. A 2020-as válság és a járvány kétségtelenül hatással volt minderre, de úgy gondolom, a folyamat jóval korábban kezdődött… Talán néhány helyen az emberi élet mélyebb értelmének elvesztése is közrejátszhatott ebben, és ez sok szinten érintette az embereket. Az emberi élet, a család és a társadalom értéke – ha elveszítjük ezeknek az értékeknek a jelentőségét, akkor mi számít még egyáltalán?

Ehhez ráadásul néhány más tényező is hozzájárul, amelyek közül az egyik szerintem nagyon jelentős: a munkások jövedelmi szintje és a leggazdagabbak jövedelme közötti egyre növekvő szakadék. Például a vezérigazgatók esetében, akik 60 évvel ezelőtt talán négyszer-hatszor kerestek többet, mint a munkások, a legutóbbi adatok szerint már hatszázszoros a különbség. Tegnap érkezett a hír, hogy Elon Musk lesz a világ első trilliomosa. Mit jelent ez, és miről is van szó? Ha ez az egyetlen dolog, aminek még értéke van, akkor nagy bajban vagyunk.

– [A szinodalitás témájában] Úgy gondolom, hogy a szinodalitás fogalmát még mindig sokan nem értik igazán. Hogyan határozná meg?

– A szinodalitás hozzáállás, nyitottság és hajlandóság a megértésre. Az Egyház kontextusában ez azt jelenti, hogy minden egyes tagnak van hangja és szerepe az Egyház életében – az imádság, az elmélyülés és a közös folyamat révén. Ez sokféleképpen megvalósulhat, de csak a párbeszéd és egymás tisztelete által. Az emberek közötti kapcsolatok és annak felismerése, hogy a viszonyok, az interakció és a találkozás lehetőségeinek kialakítása fontos dimenziója annak, ahogyan egyházi életünket éljük [mind hozzátartozik ehhez a szemlélethez].

Néhányan fenyegetve érezték magukat ettől. Előfordul, hogy püspökök vagy papok úgy érzik: „a szinodalitás el fogja venni a tekintélyemet”. Pedig a szinodalitás nem erről szól, és talán az elképzelés arról, hogy mi is a tekintély, kissé elmosódott, téves. Úgy gondolom, hogy a szinodalitás annak a leírása, hogyan jöhetünk össze, hogyan válhatunk közösséggé, és hogyan kereshetjük az egységet mint Egyház. Tehát az Egyház elsődleges fókusza nem az intézményi hierarchián van, hanem inkább azon, hogy „mi együtt”, a „mi Egyházunk”. Mindenkinek megvan a saját küldetése – papoknak, világiaknak, püspököknek, misszionáriusoknak, családoknak. Mindenkinek, azzal a küldetéssel, ami neki adatott, szerepe van, és van, amit hozzá tud tenni; együtt keressük azokat az utakat, amelyeken növekedhetünk és együtt haladhatunk mint Egyház.

Ez egy olyan hozzáállás, amely szerintem sokat taníthat a mai világnak. Az előbb a polarizációról beszéltünk: úgy gondolom, ez egyfajta ellenszere. Úgy vélem, ez az egyik módja annak, hogy szembenézzünk a mai világ legnagyobb kihívásaival. Ha hallgatunk az evangéliumra, ha együtt elmélkedünk rajta, és ha törekszünk arra, hogy közösen haladjunk előre, egymásra figyelve, megpróbálva felfedezni, ma mit mond nekünk Isten, akkor sokat nyerhetünk ezzel.

Nagyon remélem, hogy az a folyamat, amely már jóval a legutóbbi szinódus előtt megkezdődött, legalábbis Latin-Amerikában – beszéltem az ott szerzett tapasztalataimról – tovább folytatódhat. A latin-amerikai egyház egy része valóban hozzájárult az egyetemes Egyházhoz. Nagy reményt látok abban, ha az elmúlt néhány év tapasztalataira építve megtaláljuk annak a módját, hogyan lehetünk együtt Egyház. Nem azért, hogy az Egyházat valamiféle demokratikus kormányzattá alakítsuk – hiszen ha ma körülnézünk a világ számos országában, a demokrácia sem feltétlenül jelent tökéletes megoldást mindenre –, hanem azért, hogy megértéssel forduljunk az Egyház felé, olyannak látva, amilyen, és azt mondjuk: „ezt együtt kell megtennünk”. Úgy gondolom, ez nagy lehetőséget jelent az Egyház számára, hogy kapcsolatba lépjen a világ többi részével. A II. Vatikáni Zsinat óta ez szerintem jelentős, és még sok feladat áll előttünk.

Forrás: Crux

Hollósi Judit/Magyar Kurír

 

You have no rights to post comments