Nemzetállam a válságban
Sokan gondolják, hogy a gazdasági válság növeli a nemzetállam jelentőségét. Csakhogy a szuverenitás és az önrendelkezés igénye nemcsak nemzetállami szinten erősödik, hanem a régiókban is. A végén lehet, hogy nem az európai integráció, hanem a regionális dezintegráció lesz a nemzetállam veszte.
„Ami az eurózónának Görögország, az Olaszországnak Szicília ” – írja Peter Coy, a Businessweek gazdasági szerkesztője.
Mint arról a Metazin is beszámolt, a gazdasági válság kitörése óta jelentősen nőtt a nemzetállam politikai jelentősége. Sokak szerint mindez előrevetíti, hogy Európában továbbra is a nemzetállam marad a szuverenitás és az önrendelkezés legfontosabb fóruma, nem pedig a brüsszeli intézmények.
Coy arra mutat rá, hogy az ellentétek nemcsak az EU és tagállamai között, hanem a tagállamokon belül is egyre élesebbek. Az európai integráció eredményeképpen csökkent a nemzetállamok autonómiája, amit a régiók is felismertek: újabban az EU lelkes híveként próbálnak autonómia-törekvéseiknek érvényt szerezni a nemzetállamokkal szemben.
Ahogyan a gazdag EU-tagállamok nem akarják fizetni a szegényebbek adósságát, úgy a nemzetállamok tehetősebb régiói sem szívesen vállalnak szolidaritást a kevésbé fejlettekkel. Az észak-olasz területek nehezményezik, hogy jelentős összegekkel járulnak hozzá a déli részek kiadásaihoz, miközben Szicília bármikor csődöt jelenthet. Az olasz Északi Liga a tehetős észak-olasz területek önállóságát követeli. A flamand Vlaams Belang Belgium szétszakításával vetne gátat a belső újraelosztásnak. A nyár végén egy bajor lap felvetette, hogy Bajorországnak el kellene szakadnia Németországtól. A központi újraelosztást ellenző katalán kormány novemberre népszavazást írt ki a leggazdagabb spanyol régió elszakadásáról.
A regionális nacionalizmus sikere katasztrofális következményekkel járna – figyelmeztet Coy. A második világháború utáni európai stabilitás veszélybe kerülne a nemzetállamok széttagozódásával és a nemzetállami újraelosztás megszűnésével.
Ha a tehetős régiók elszakadnak, és nem vállalnak szolidaritást országuk elmaradottabb részeivel, akkor az uniós tagállamoknak kell majd kipótolniuk a nemzeti költségvetésben keletkező lyukat – teszi hozzá Karel Williams a Guardianben. Ez pedig tovább szíthatja a már most is jelentős ellentéteket az Unión belül, és növelheti a szociális feszültségeket.
Williams a nemzetállam jövővel kapcsolatos problémáinak súlyát szemléltetve egy tavalyi közvélemény-kutatást idéz, amelyből kiderül, hogy a spanyolok 63 százaléka érez szoros kötődést városához, a spanyol állammal kapcsolatban viszont csak 49 százalék, az EU intézményeiről pedig mindössze 10 százalék vélekedett így.
(metazin)
