Családok, amelyeket megsebzett a háború – Majdnem hétmillió ukrán él menekültként
Az ukrán görögkatolikus egyház püspöki szinódusán bemutatták a háború sújtotta ukrán családok helyzetéről szóló jelentést. Több mint 6,9 millió ukrán él menekültként, közülük 6,3 millióan európai országokban találtak menedéket. Az ukrán menekültek 90 százaléka nő és gyermek. A férfiak maradtak, hazájukat védik, vagy a korlátozások miatt nem tudnak elmenni.
Szétválasztott családok, demográfiai tél, a veteránok hazatérése okozta megrendülés, fájdalmas veszteségek jellemzik az életet.
2025 áprilisi adatok szerint több mint 6,9 millió ukrán él menekültként az Ukrajna elleni orosz agresszió miatt. Ez azt jelenti, hogy minden nyolcadik ukrán család kénytelen volt elhagyni szülőföldjét, biztonságot keresve. Legtöbbjük – 6,3 millióan – európai országokban találtak menedéket. Ez derül ki az Ukrán Görögkatolikus Egyház (UGCC) július elején Rómában zajló püspöki szinódusának az ukrajnai háborúban élő családok helyzetéről szóló jelentéséből, amelyet Jurij Pidlisnyi, a családokért és világiakért felelős bizottság alelnöke mutatott be.
A legnagyobb közösségek, amelyek Ukrajnán kívül alakultak ki a nagyszabású orosz agresszió következtében, Németországban (1,18 millió fő), Lengyelországban (995 ezer), Csehországban (398 ezer), Nagy-Britanniában (több mint 200 ezer) és az Egyesült Államokban (170 ezer) találhatók.
Különösen fájdalmas a menekültek hazatérési szándékának alakulása. Míg a háború kezdetén az ukrán menekültek kétharmada remélte, hogy hamarosan hazatérhet, mára a helyzet megváltozott, és a menekültek egynegyede fontolgatja, hogy véglegesen külföldön telepedik le. A külföldön élő ukránok visszatérésének fő okai között olyanok szerepelnek, mint a család újraegyesítése (56%), a normális élet visszaállítása (56%), az Ukrajna újjáépítésében való részvétel vágya (47%) – ám egyelőre csak a menekültek 12 százaléka tért vissza.
Maria Trakalo pszichológus, a Mental Health Hub társalapítója elmondta a püspököknek, hogy
a háború nagyon mélyen hat az ukrán családok belső életére, függetlenül attól, hogy a fronton, a hátországban, evakuált helyzetben vagy külföldön vannak-e.
Különösen nagy megpróbáltatásokat élnek át azok a családok, amelyeknek egy tagja a fronton szolgál, mert az állandó „érzelmi mozgósítás” állapotában vannak: a frontról érkező hívásokat várják, gyakran egyedül kell gondoskodniuk a fronton szolgáló családtagjaikról, és elhagyatottnak érzik magukat. Sajnos egy-egy katona hazatérése is „mély pszichológiai stresszt” okoz a családban. „A frontról való visszatérés után a veteránok megváltoznak: ez új kihívásokat teremt a kommunikációban, a családi szerepekben és a mindennapi szokásokban”. Végül ott van még a veszteség tapasztalatának fájdalma.
Egy veszteség után az embereknek új életformát, néha új identitást kell találniuk, megőrizve az elhunyt emlékét”.
Egy 2024 decemberében és 2025 januárjában végzett tanulmány eredményei szerint az ukránok 83%-ának magas a stressz-szintje, és 78%-uk ezt közvetlenül a háborúnak tulajdonítja. „Jelentősen megnőtt a pszichológiai támogatás iránti igény, 41%-ról 71%-ra”, és súlyos hiány van képzett szakemberekből, akik teljes körű segítséget tudnának nyújtani a lakosságnak. A helyzet a nagyvárosokon kívül sokkal rosszabb”.
Arkadij Trokanovszkij püspök foglalta össze a szinóduson, hogy milyen kihívásokkal és szükségletekkel néznek szembe.
A fegyveres agresszió nemcsak egy országot tett tönkre, hanem aláásta a személyes, ezen belül a családi kapcsolatokat is.
A konkrét problémák között szerepelnek: apa vagy férj nélkül maradt, gyermekeket nevelő nők; fronton szolgáló, családi kapcsolataik nélkül élő férfiak; rokonokat elvesztett vagy külföldre menekülés miatt szétválasztott családok; külföldön élő ukrán gyermekek asszimilációjának kérdése. Ehhez hozzáadódik a demográfiai válság, amellyel Ukrajnának hamarosan szembe kell néznie. „2024 első felének adatai szerint – hangsúlyozta a püspök – 100 születésre 286 haláleset, míg 2023-ban 100 születésre 265 haláleset jutott Ukrajnában”.
Ukrajna a demográfiai hanyatlás kritikus fázisába lép, és ennek a problémának a megoldása nemzeti prioritássá kell hogy váljon”.
Világosan látszik, hogy az ukrán egyház a „megsebzett” családok mellett áll, különböző kezdeményezéseket indított el támogatásukra. A lvivi Teológiai Szeminárium rektora, Ihor Bojkó atya, aki a szinóduson előadást tartott a gyászoló családok kíséréséről, így fogalmazott: „A kölcsönös segítségnyújtási csoportok olyan helyek, ahol a veszteség fájdalmától sebzett családok kiönthetik a szívüket, sírhatnak. Olyan helyek, ahol találkozhatnak hozzájuk közel álló emberekkel, akik megértik és befogadják őket, mert mindannyian átélték ugyanazt a fájdalmat és veszteséget”.
A fájdalom egyeteme ez, amelyből sokat lehet tanulni. Nemcsak a sebek mély kútja, hanem egy hely, ahova azért jön az ember, hogy megszülessen a remény.”
Forrás: AgenSIR (Chiara Biagioni)
Fotó: AgenSIR; Segel der Hoffnung – Sails of Hope/Facebook
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
