Pünkösd Európa felett – Hazánk felajánlása Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének
Június 8-án, pünkösdvasárnap délután a Normafánál, a Szent Anna-réti Boldogságos Szűz Mária Világ Győzelmes Királynője engesztelő kápolnában mutatott be koncelebrált szentmisét az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye három segédpüspöke: Fábry Kornél, Martos Levente Balázs és Mohos Gábor. A főcelebráns Erdő Péter bíboros delegáltjaként Fábry Kornél volt.
Négy évtizeddel ezelőtt a Szentlélek közreműködésével különleges kezdeményezés indult Írországban: karizmatikus keresztények azt az indíttatást kapták, hogy menjenek fel egy hegyre, és onnan imádkozzanak városukért, országukért, Európáért. A magyarok kereken harminc éve válaszolnak erre a hívásra.
A katolikus közösségek, szerzetesrendek, lelkiségi mozgalmak egy szívvel kérik Istent: árassza ki Szentlelkét hazánkra és egész Európára.
A mostani, jubileumi Szentlélek-váró közös imádságra – melynek mottója Pünkösd Európa felett volt – Kemenes Gábor nagykovácsi plébános, az Emmánuel Közösség, a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás és több lelkiségi közösség, köztük a Szeretetláng Mozgalom hívta a híveket.
A pünkösdi ünnepi rendezvény kezdetén az Emmánuel Közösség zenekara dicsőítő dalokat énekelt. Játékukat meg-megszakították a lélekáradásért könyörgő fohászok: „Küldd el nekünk, Uram, Szentlelkedet, hogy ne legyenek akadályozó erők, akarjunk a te akaratod szerint élni, hogy eljöjjön a te országod, mert te vagy az egyetlen, valódi Isten, Királyok Királya… Jézus, a te neved élet, életet akarsz fakasztani. Kérjük neved erejét saját életünkre és szeretteink életére, ennek a városnak, országnak, Európának, az egész világnak az életére, hogy a megértés, a megbocsátás és a szeretet határozza meg az emberiség mindennapjait… Uram, Jézus, mennyit könyörögtünk, hogy akaratodnak megfelelően egyek legyünk, egy legyen a te nyájad… És most fájdalmasan látjuk, hogy ellenálltunk neked, megosztottak vagyunk, gyakran még mi, testvérek sem állunk szóba egymással. Bocsásd meg nekünk a Katolikus Egyház megosztottságát, a keresztények közötti békétlenséget. Áraszd ránk, Uram, az egység lelkét, add nekünk az ajándékát. Imádkozom az Egyházért, mert hozzátartozunk, nem lehetünk megosztottak, testvérként ellenségek. Imádkozom hazánkért, Magyarország egységéért is, legyen vége a közbeszéd durvaságának, ami már súrolja a háborúság határát. Adj nekünk békét, Uram, fordítsd vissza egymás felé az embereket, a szétszakított családokat. Add, hogy mi keresztények legyünk valódi kovászok, a béke, az egység megteremtői ebben a világban.”
Egy tanúságtevő hölgy elmesélt egy történetet, mely igazolta: ami embernek lehetetlen, Istennek lehetséges. Az egyik barátnőjének volt egy hölgy ismerőse, megrögzött sátánista. A negyvenes éveinek elején azonban kiderült, hogy gyógyíthatatlan rákbeteg, néhány hónapja van hátra. Ebben a vészhelyzetben a barátnő próbált rá hatni, eredménytelenül. Eszébe jutott azonban, hogy akit felajánlanak Jézus Szentséges Szívének, nem veszhet el. Mindennap imádkozott a beteg hölgyért, de annak meg sem rezdült a lelke. Ekkor gondolt egyet, és megkérte Csépányi Gábor atyát, menjen be hozzá a kórházba. Másnap ő is meglátogatta a hölgyet, aki így fogadta: „Megtértem Jézushoz!” A barátnő nem akart hinni a fülének, és akkor a hölgy elmesélte: előző nap bent járt nála egy pap, de mire az ágyához ért, Jézus állt előtte. Ő pedig életgyónást végzett, áldozott, felvette a betegek szentségét. Másnap reggel megtisztult lélekkel halt meg.
A lélekáradásért fohászkodó dicsőítés alatt még ragyogóan sütött a nap, bár az égen helyenként foltokban már gyülekezni kezdtek az esőfelhők. A szertartás kezdetére az égen már csak a felhők látszottak, szinte esti sötétség borult a kápolna előtti rétre. Az égből lezúduló eső ereje Noé özönvízét idézte, és csak a szentmise áldozati részénél állt el. Az esernyők kinyíltak, előkerültek az esőkabátok, a mintegy négy-ötszáz hívő hűségesen kitartott, csakúgy mint a dicsőítő zenei szolgálatot végző Emmánuel Közösség zenekara.
„Isten éltessen, Egyházunk! Boldog születésnapot mindannyiunk számára! – köszöntötte a híveket Fábry Kornél a szertartás kezdetén – „Hívjuk Isten Szentlelkét, aki olyan bátorítást adott az apostolok szívébe, hogy bár zárva tartották az ajtót, mégis, ki mertek állni, vinni az örömhírt, Jézus feltámadt és él!” A püspök leszögezte: ez az Egyházunk örömhíre, és
Jézus azért alapította az Egyházat, hogy vigyük el ezt az örömhírt mindenkinek.
„A mai napon, ezen a szentmisén felajánljuk országunkat, nemzetünket Jézus szentséges szívének, Mária szeplőtelen szívének, hogy ott legyünk biztonságban, a szeretet tűzhelyénél, a két szív közelében, amelyet a szeretet egyesít. Kérjük az irgalmas Jézust, hogy segítsen bennünket. Hiszem azt, hogy a kicsi magból nagy fa nő, a kicsi nemzet is, ha megtér, ha befogadja a Szentlelket, akkor örömmel tudja vinni a feltámadás örömhírét, és reményt tud adni mindenkinek. Most, a remény évében a remény zarándokai vagyunk, június Jézus Szívének hónapja, úgyhogy minden reményünk megvan arra, hogy minden megváltozik, Istennek semmi sem lehetetlen. Kérjük, hogy a szívünkben kezdjük a változtatást, napról napra fogadjuk be a szeretetet és örömet” – fohászkodott a püspök.
Az evangélium Szent János könyvéből hangzott el, az a rész, amikor feltámadása után Jézus megjelenik tanítványainak, és így köszönti őket: „Békesség nektek!”, majd rájuk lehel, és azt mondja: „Vegyétek a Szentlelket! Akiknek megbocsátjátok bűneiket, bocsánatot nyernek, akiknek pedig megtartjátok, azok bűnei megmaradnak” (20,19–23).
„Szoktuk énekelni, „Zúgó szél, égi vihar, jöjj a Lélek lángjaival!” Nagy zúgás is támadt, nagy tömeg verődött össze, minden stimmel egy igazi pünkösdhöz – kezdte homíliáját Fábry Kornél, utalva a zuhogó esőre. –
Fontos, hogy a lángnyelvek elérjenek a szívünkig, a külső körülmények ellenére is készek legyünk hirdetni az örömhírt, akár alkalmas, akár alkalmatlan.
Ossza meg mindenki az esernyőjét másokkal, az esőcsepp sem hull le anélkül, hogy meg ne öntözné a földet, ez a mi reményünk.”
A szónok föltette a kérdést: miért van szükség a Szentlélekre? Azért, mert az a küldetés, amit Jézustól kaptunk, nélküle lehetetlen küldetés. Mi vinne minket arra, hogy másoknak örömhírt vigyünk, ha mi nem tapasztaltuk meg? Amint azonban megtapasztaltuk a Szentlélek kiáradását, hogy a feltámadás valóság, hogy örök életünk van, onnantól kezdve nem tarthatjuk meg magunknak ezt az örömhírt. Másoknak is kell hogy reményt adjunk, hogy Jézus érted is meghalt és feltámadt, akkor is, ha nem ismered őt. Ő ismer téged. Ha továbbadjuk másoknak, hogy Isten szeret téged, és arra hív, hogy örökké, boldogan vele élj, ez mindenki számára végtelen távlatokat nyit. Ami a Jóistenen múlt, megtette: végtelen szeretetében elküldte a fiát nekünk, a falig elment a szeretetben. Nincs nagyobb szeretet annál, mintha valaki az életét adja felebarátaiért, és Jézus erről nemcsak beszélt, hanem meg is tette. Láthatjuk, hogy szavának ereje és hitele van. Jézusnak hatalma van az életünk és a halál fölött. Győzött a bűn fölött, legyőzte a halált, a legnagyobb ellenségünket, azért, hogy örökké, boldogan vele éljünk. Erre kaptunk meghívást, de nagyon sokan, itt a Kárpát-medencében is, úgy élnek, hogy mindezt nem hiszik.
A püspök egy friss felmérésre hivatkozott: a fiatalok fele nem hisz Istenben. A mi feladatunk, hogy átadjuk nekik a hitet, már ha a szüleiktől nem kapták meg, mert lehet, hogy ők is hit nélkül nőttek fel. Ezért fontos, hogy legyen bátorságunk, amit a Szentlélektől kapunk. Ám a Lélek kiáradásának van egy feltétele: Péter apostoltól tudjuk, hogy azok kapták meg a Szentlelket, akik készek engedelmeskedni neki. A Szentlélek vezetőnk kell hogy legyen, urunk és éltetőnk.
A Lélek néha furcsa dolgokra indíthat bennünket, olyanokra is, amiket előtte el sem tudtunk volna képzelni.
„Az, hogy belőlem pap lett, abszolút lehetetlen volt. Nem készültem papnak, nagycsaládot szerettem volna, de a Jóistennek más terve volt, tőlem csak azt kérte, hogy engedelmeskedjem a hívásnak. És örömmel tettem ennek eleget, bár nem volt könnyű” – emlékezett vissza Fábry Kornél. Az igazán nehéz dolgok azok, amelyek megmaradnak bennünk, ahogyan mondani szoktuk: ami nem csap agyon, az megerősít. A Isten Szentlelke az erősség és nem a csüggedés, hanem a bátorság lelke. A mai kornak szüksége van Isten Szentlelkére, és lehet, hogy általad tudja továbbadni mindazt az ajándékot, amire a ma emberének szüksége van. „A te tanúságtételed, a te hited alapján. Ha te imádkozol másokért, a többit Isten Szentlelke elvégzi. Tőlünk csak egyet kér: legyünk engedelmesek neki.
Fábry püspök leszögezte: egyértelmű, hogy szellemi harcban állunk, a jóságot próbálja a rossz legyőzni, de nem tudja, mert a rossz a jónak a hiánya, és a jó győzedelmeskedett a gonosz fölött. A jó mindig erősebb. „Ezért ajánljuk fel a mai szentmisén Jézus Szentséges Szívének és Mária Szeplőtelen Szívének egész népünket, merthogy szükségünk van oltalomra. Szívembe rejtelek, mondja az Úr. Mi pedig
ebben a szívben szeretnénk élni, hogy a mi szívünk is egyre jobb legyen, és tovább tudjuk adni azt a kegyelmet, amit mi is megkaptunk.”
A homília végén a három segédpüspök – Fábry Kornél, Mohos Gábor, Martos Balázs Levente – vezetésével a hívekkel együtt felajánlották népünket, nemzetünket a két szent szívnek.
A szentmise végén Fábry Kornél köszöntötte Kemenes Gábor atyát, aki ezen a napon ünnepelte a 75. születésnapját. A három segédpüspök a hívekkel együtt elénekelte az ároni áldást.
Fotó: Lambert Attila
Bodnár Dániel/Magyar Kurír
