Iványi Gábor nyílt levele az átláthatósági törvényről
A szólásszabadság születésünkből eredő, alapvető emberi jog, isteni adomány. A világ teremtése is azzal kezdődött, hogy Isten megszólalt. Ahol megszűnik a megszólalás szabad lehetősége, ott nincs teremtett világ, s ami van, az a hazug szóra összeomlik. Önök Istent játszanak, ha a szólásszabadságot betiltani próbálják, pedig távolról sem istenek.
Természetes, hogy egyes állami feladatokat kénytelenek a civil szervezetek átvállalni, mert másként igazán nem biztosított a rászorulók, a kisebbségek ellátása, az alapvető emberi jogok védelme. Szégyen, hogy az Önök által kreált hatalom ezeket a szervezeteket kiemelt támogatás helyett megbélyegzéssel, listázással és ellehetetlenítéssel „jutalmazza”. Szomorú, ha bárkinek az jut elsőre eszébe a civil szervezetekről, hogy a haza pénzért vagy bármilyen előnyért elárulható.
Annak idején, az „átkosban”, - amit igen erős túlzás lenne vallásbarát rendszernek nevezni -, az Állami Egyházügyi Hivatal kifejezetten bátorította a külföldi támogatások elfogadását. Minden egyes befolyó dollár után állami kiegészítést adott – nekik megérte.
A civil szervezetek működésének támogatásával az állam nem kegyet gyakorol, hanem az állampolgárai érdekeit védi, hozzájárul az esélyegyenlőség, a szociális biztonság erősítéséhez.
A szabad sajtó tükröt tart a mindenkori hatalomnak. Érthető, hogy Önöknek nem esik jól belenézni, de azzal, hogy összetörik, már nem tudják megállítani a változást. A társadalom egyre tisztábban látja, hogy egyáltalán nem érte és nem róla szól az, ami most a hazájában történik.
Ha csak azért álltak elő ezzel az elfogadhatatlan törvényjavaslattal, hogy az Európai Unió jogos és egyhangú tiltakozását az EU elleni uszításra használják, kár a fáradságért. Már eddig is született épp elég uniós törvényt szegő, minden demokratát felháborító magyar kormányzati intézkedés.
Vajon a kormány minden beérkező dollárral, euróval, rubellel és jüannal el tud számolni? Megtörténhet, hogy külföldi forrásból:
- az alapvető emberi jogok korlátozásával „veszélyezteti Magyarország független, demokratikus, jogállami jellegét”?
- a határon túli választásokba való beavatkozási kísérleteivel, a szavazati jog ellentmondásos kiterjesztésével aláássa „a magyar nemzet egységét és összetartozását, a határainkon kívül élő magyarok sorsáért való felelősséget”?
- az Ukrajna elleni uszítással „a békét, a biztonságot és a más országokkal való együttműködést” és a nemes, szabadságszerető magyar hagyományokat csúfolja meg?
- „Magyarország alkotmányos önazonosságát, keresztény kultúráját sérti, negatív színben tünteti fel” a zsidó-keresztény biblikus értékek meggyalázásával, a vallásszabadság korlátozásával?
Ha igen, és ez a törvény mégis elfogadásra kerülne, kénytelen lenne a nemzeti szuverenitást sértők listájának élére írnia önmagát.
A magyar történelem legsötétebb időszakaiból már megtanultuk, hogy sajnos lehet papírforma szerint törvényes, ami erkölcstelen, embertelen, egy demokrata és humanista számára elfogadhatatlan. De ez soha nem menti fel a felelősség alól azt, aki az ilyen törvényt megszavazta.
Iványi Gábor
