Megszakad a szív – A donyecki püspök a kilenc gyermek életét követelő rakétatámadásról
Az április 4-én, pénteken Krivij Rih városát érő rakétatámadás halálos áldozatainak száma húszra emelkedett. Kilenc gyermek volt köztük, akik egy játszótéren játszottak. Az AgenSIR olasz katolikus hírügynökség telefonon érte el a helyi görögkatolikus főpásztort, Makszim Rjabuha donyecki püspököt.
Gyermekeket mészároltak le. Ukrajnát újra elárasztották a könnyek. A támadás múlt pénteken történt, és egy lakónegyedet ért Volodimir Zelenszkij elnök szülővárosában. Húsz ember halt meg, közülük kilenc gyermek. A játszótéren játszottak egy meleg, napsütéses délutánon. Timofij mindössze hároméves volt, Radiszlav és Arina hétéves. Aztán ott volt a kilencéves Herman; Danyilo, Alina és Mikita pedig tizenöt évesek voltak. Kosztantyin örökre tizenhat éves marad. Nyikita tizenhét. Rettenetes lista, ami miatt könnybe lábad az ember szeme.
Makszim Rjabuha szalézi szerzetes a Donyecki Exarchátus püspöke, amely négy régiót foglal magában, köztük a Dnyipro régiót, amelyhez Krivij Rih városa is tartozik. „Olyan város ez, amelyet rengetegszer bombáznak. A bombatámadás, amelyikről beszélünk, csak egy a sok közül, amely azonban szörnyű mészárlást végzett, sok gyermek és sok család életét oltotta ki” – mondja.
Április 7-én tartották a temetését két 15 éves fiúnak, akik a támadásban vesztették életüket. Több száz gyászoló gyűlt össze, hogy búcsút vegyen tőlük. Az orosz drónok és rakéták által végrehajtott támadásban megsebesült 74 ember között is van négy gyermek, akinek az állapota súlyos. Olekszandr Vilkul polgármester elmondta, ez volt eddig a legnagyobb támadás, ami a várost érte. A háború előtt mintegy 600 ezer lakosú ipari központot rendszeresen célba veszik az orosz rakéták és drónok.
„Ezt már évekkel ezelőtt megértettük, de mindennap megállapítjuk, hogy azoknak, akik Ukrajnát támadják, nincs szívük – jegyzi meg a püspök. – Démoni háborút folytatnak, kioltják, nem tisztelik az emberi életet, és ez oly távol áll a keresztény szemlélettől.
Amikor azokra az emberekre gondolok, akik gombokat nyomkodnak, és bombákat küldenek sűrűn lakott városnegyedekre, felteszem magamnak a kérdést: van valami emberi bennük? Megszakad a szív a sok borzalomtól.”
Ukrajna a jövő héten egy csoportot küld Washingtonba, hogy megkezdjék a tárgyalásokat egy nyersanyagokra vonatkozó új megállapodás tervezetéről, amely hozzáférést biztosítana az USA számára Ukrajna értékes ásványkincseihez. „Ma a nemzetközi közösségben beszélnek fegyverszünetről, beszélnek szerződésekről, beszélnek sok mindenről – jegyzi meg a püspök –, de látjuk, hogy sajnos mindez hiábavaló. Egyenesen ezzel szembemenő mozgásokat látunk. Az orosz hadsereg például 150 ezer fővel növeli a létszámát. Ez nem a fegyverszünet jele, és nem is azt jelzi, hogy hajlandók tárgyalóasztalhoz ülni. Éppen ellenkezőleg, ez annak a jele, hogy még keményebb háborúra készülnek.”
Ma mindenkinek fel kell tennie magának a kérdést: mit teszek én a békéért?” – mondja a püspök.
Hozzáteszi: „Az imában megpróbálhatjuk megtalálni a sok fájdalom mélyebb értelmét. Nem tehetünk mást, mint Isten kezébe helyezzük azt, amit átélünk. Nem tehetünk mást, mint Isten kezébe adjuk azt az életet, amit valaki éppen elvenni készül tőlünk. Démoni szándék, hogy sebet üssenek a történelmen, de ennek ellenére hisszük, hogy a halottakat, ennek az igazságtalan háborúnak az áldozatait az Atyaisten karjaiba zárja. De mi, akik még mindig zarándokok vagyunk ezen a megsebzett földön, feltesszük magunknak ezt a kérdést: »Mit teszek én?«”
A püspök Oroszország megtéréséről is beszélt, mint olyan dologról, amire nagy szükség van, de amit senki nem mer kimondani. Egy párhuzammal élt ezzel kapcsolatban: „A háború valóságával szemben igazán tehetetlennek érezzük magunkat. Semmit sem tehetünk. Ebben a teljes tehetetlenségben azonban marad egy jel, amit senki sem lophat el tőlünk. Amikor az első keresztények pünkösd után kimentek, és elkezdték hirdetni az örömhírt,
volt valaki, aki sokkal hatalmasabb volt a hangjuknál, és irtotta őket. És ezt a valakit Saulnak hívták. De Isten maga állította meg őt, megváltoztatta az életét, megtérítette.”
„Meggyőződésem, hogy még ha a világ nem akar és nem is tud semmit tenni azért, hogy megállítsa az élet ellenségét, előbb-utóbb ennek a háborúnak is vége lesz, mert Isten közbelép. És az én népem, amely annyi fájdalmat szenvedett el, igazságtalan és meg nem érdemelt fájdalmat; fénylő tekintettel, szabadságban, az emberi élet méltóságában fog kijönni belőle.”
Forrás: AgenSIR
Fotó: AgenSIR; Vatican News
Thullner Zsuzsanna/Magyar Kurír
