Goretti Szent Máriáról
Kiskamasz koromban kaptam Olaszországban élő és dolgozó szalvátor rendi betegápoló apáca nagynénémtől egy Goretti Mária érmét. Mivel olyan korú voltam, mint Mária a vértanúságakor, mélyen megérintett a története. Évekig a nyakamban hordtam az érmet, sajnos a benne lévő, Mária sírjából való föld már kihullott.
Goretti szent Máriát Olaszországban modern szent Ágnesnek is nevezik, mert ugyanúgy a szűzi tisztaság vértanúja, mint szent Ágnes, vagy a mi Bódi Magdink.
Goretti Mária 1890. október 16-án született egy jelentéktelen kicsi olasz városkában: Cordinaldoban. Hétgyermekes családjukban egyes források szerint első, mások szerint harmadikként született. Szülei földhözragadt szegény emberek voltak, kis bérelt földet műveltek. Gyermekeiket Isten ajándékának tartották, mélyen vallásos életet éltek.
Mária szülőhelyéről a családnak tovább kellett költözni. A kicsiny földdarab kevésnek bizonyult az egyre növekvő család ellátására. Több átmeneti költözés után Concában, egy Nettuno városától 11 km-re lévő tanyacsoportban telepedtek le. Az a környék poshadt mocsár és ingovány volt akkoriban.
A Goretti család egy özvegyemberrel és annak fiával közösen bérelt egy kisebb birtokot. Alighogy átestek a költözés nehézségein, az édesapa megbetegedett. Egymás után jött mocsárláz, agyhártyagyulladás, tüdőgyulladás. 1900. jún. 6-án meghalt, özvegyen hagyva feleségét és árván gyermekeit, köztük az akkor 10 éves Máriát.
A kis Mária így vigasztalta összetört édesanyját:”Bátorság mama, Mit fél? Mi már lassacskán nagyok leszünk. Csak a jó Isten adjon egészséget. A Gondviselés majd segít, boldogulni fogunk.”
Nem volt más választás, folytatni kellett a bérleti szerződés szerinti közös munkát az italos Serenellivel és agresszív, kicsapongó Alessandro nevű fiával. Egy házban laktak, külön lakrészben, de közös konyhával. A kis Mária valóban hatalmas segítsége lett édesanyjának és testvéreinek. Vigyázott a kisebbekre, főzött maguknak és Serenelliéknek is. Iskolába soha nem járt, írni-olvasni nem tudott.
Első szent áldozása után kevéske szabadidejében a rózsafűzért imádkozta mindig. Testvérkéit is mindig jóra-szépre tanította, hogyan kell a jó Isten kedvében járni.
Ahogy nagyobbacska lány lett, Alessandro többször próbálta előbb szép szóval, majd kétszer erőszakkal is Máriát a szobájába vinni. Mária nagyon félt tőle. Kérlelte édesanyját, hogy ne hagyja őt egyedül, de nem mesélte el a történteket. Egyrészt, mert Alessandro megfenyegette, hogy megöli, ha szól. Másrészt nem akarta édesanyja helyzetét tovább nehezíteni, ami amúgy is nagyon kemény volt a megélhetésükért, nehezítve az agresszív Serenelli családdal. Mária nem tehetett mást, egyre többet imádkozott. 12 éves volt, tudta mit jelent Alessandro erőszakossága. Így érkezett el 1902. július 5.
Szombat volt. A szerény ebéd után Mária édesanyja a nagyobb gyerekekkel indult vissza a cséplésre. Velük volt Alessandro is. Az öreg Serenelli ebéd utáni pihenőt tartott, Mária varrogatott és kishúgára vigyázott. Alessandro észrevette, hogy a másik szekéren utazó Goretti család a kocsijuk valamilyen hibájával van elfoglalva, gyorsan visszafordult. Arra számított, hogy a nagy forróság elől Máriát a házba húzódva találja.
Alessandrót elkapta a féktelen, megsemmisítő vágy. Bement a szobájába és elővett egy 24 cm-es tőrré alakított hegyes vasat. Majd beparancsolta Máriát. Mária menekülni akart, de a küzdelem egyenlőtlen volt. Elmenekülni nem tudott, de minden erejét összeszedve sebzett oroszlánként küzdött legdrágább kincsének, szűzi tisztaságának védelméért.
„Nem, soha! Ha megteszed, elkárhozol, a pokolba kerülsz! Nem, Nem." - kiabálta.
A fékevesztett szenvedély teljesen úrrá lett a fiún. A tőrt elé tartotta, de Mária még elszántabban védekezett. Sándor később maga vallotta: Elkaptam a tőrt és szurkálni kezdtem, mintha egy fadarab lenne. Mária kiabált: „ Istenem , Istenem! Mama! Mama!" A sokszoros tőrszúrások ellenére Máriában még volt erő az ajtóhoz vánszorogni és az öreg Serenellit felkiabálni. Alessandro, aki azt hitte, már meg is halt a lány, félelmében és dühében erre újra rárontott és a hasa után a mellkasát is összeszabdalta.
A merénylet után az öreg Serenelli, és a szomszédok vették körül. Végül édesanyja is odaért. A látványtól elájult. Alig tudták magához téríteni. Mindenki halottnak hitte Máriát, amikor gyengén megszólalt: Mama.
Kórházba vitték Nettunóba. Az összeszurkált testet órákon át próbálták műteni. Mária végig öntudatnál volt. Amikor megkérdezték, megbocsát-e gyilkosának, azt felelte: „Természetesen megbocsájtok és az égben imádkozni fogok a megtéréséért. Jézus kedvéért, aki a kereszten megbocsájtott a bűnbánó latornak, azt akarom, hogy ő is ott legyen a paradicsomban.”
Hogy mi is történt a kettőjük közötti küzdelemben, azt magától Máriától hallották a mellette lévők. Keserves ,delíriumos állapotában, a nagy vérveszteség és hashártyagyulladás miatti fájdalmában többször is átélte, többször is végigszenvedte, hangosan kiabálva. Édesanyját nem engedték éjszakára mellette maradni, de ott volt a nettunói plébános, aki meggyóntatta. Mária ismételgette az előmondott fohászokat, imákat és csókolta az odanyújtott feszületet és Szűzanya képet. Vasárnap, július 6-án halt meg végül, hatalmas szenvedés után.
Alessandro Serenellit 30 év kényszermunkára ítélték. Az első években bánatnak semmi jelét nem mutatta, míg egyszer álmában megjelent neki Mária. Virágot szedett és odanyújtotta neki.
Ez hatalmas fordulatot hozott. Ettől fogva fogolytársai példát vehettek róla. 1928. karácsonyán engedték szabadon. Első útja Mária édesanyjához vezetett. Ekkor az anya Corinaldóban dolgozott, a plébánia háztartását vezette. Kérdésére ezt a választ kapta: „Ha Isten megbocsájtott neked, én hogyne bocsájtanék meg." A karácsonyi misén együtt járultak az Úr asztalához.
A boldoggá avatási per során Alessandro Serenelli újra teljes részletességgel és töredelmes bűnbánattal elmondta, hogyan próbált meg többször is Mária tisztaságára törni, végül mi történt azon a végzetes napon.
Máriát 1947. április 27-én avatták boldoggá.
A boldoggá avatási per bevezető mondata: „Isten maga volt a vezetője és oltalmazója annak a léleknek, amely úgy nőtt, mint valami ékes virága a puszta mezőnek. Megtalálta a puszta földén, a borzalom és kietlen sivatag helyén: felkarolta, oktatgatta, mint a szeme fényét, óvta……..Egyedül az Úr vezette.”
1950. június 24-én következett be szentté avatása.
Először fordult elő a szentté avatások történetében, hogy az ünnepélyre fél milliónál is több ember jelent meg a Szent Péter téren. S az is először fordult elő, hogy az édesanya megérte szülötte szentté avatását és jelen lehetett, amikor gyermekét a szentek sorába iktatták.
Aznap este Rómára ráborult az este. A Szent Péter téren hatalmas tömeg gyűlt egybe Goretti Mária szentté avatására. A néma csendet XII.Piusz pápa hangja törte meg: „ Ennek a ragyogó nyári napnak az estéjén a népnek egy egyszerű, szerény gyermeke az egyház részéről olyan megtiszteltetésben részesült, amilyennél nagyobb megtiszteltetés nem is érhet senkit, mégpedig olyan különlegesen ünnepélyes keretek között, amilyenre az Egyház történetében még nem volt példa. Itt a Szent Péter templom előtt, ezen a roppant téren, amely szinte árasztja a fenséget, a hívek akkora tömegének jelenlétében, amekkorát még egyetlen szent avatása alkalmából nem jegyeztek fel. Miért lesz könnytől fátyolos a szemetek, amikor ezt olvassátok vagy halljátok, hogy ez a lány csak néhány évet élt? Ez az élet még a váratlan és erőszakos halál ellenére is oly egyszerű és oly tiszta, annyira átlátszó és annyira világos, oly szemmel látható és annyira szemünk előtt áll, hogy csak az evangéliumi történetek közül lehet valamelyikkel párhuzamba állítani. Mivel hódította meg Goretti Mária ily gyorsan a szíveteket, hogy szinte máris kedvenc szentetek lett?”
A pápának erre a kérdésére Goretti Mária élete és halála egyértelmű választ ad.
Imádság Goretti Szent Mária közbenjárását kérve:
Istenünk, ártatlanság szerzője és szüzesség kedvelője, ki szolgálódnak, Goretti Szent Máriának egész fiatalon megadtad a vértanúság kegyelmét, kérünk, az ő közbenjárására add meg, hogy állhatatosak legyünk parancsaid megtartásában. Ámen.
Források: Dr.Diós István: Szentek élete, Pater Modrone. Boldog Goretti Mária 1947)
Szerző: Krasznai Mária
