Boldoggá avatják Orosz Péter Pál görögkatolikus mártír papot Kárpátalján
Orosz Péter Pál görögkatolikus pap boldoggá avatásának szertartására május 3-án, szombaton 11 órakor (magyar idő szerint 10 órakor) a Huszti járásbeli Bilkén kerül sor, ahol – sok más település mellett – lelkipásztori szolgálatát végezte. A boldoggá avatás szertartását Grzegorz Ryś bíboros, łódźi érsek vezeti.
Orosz Péter Pál 1917. július 14-én született az akkor még az Osztrák–Magyar Monarchiához tartozó Biri (ma Magyarország, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Nyíregyháza mellett) faluban, Orosz János atya és felesége, Rakovszky Erzsébet papi családjában. Három évvel idősebb bátyját Jánosnak hívták. Később ő is pap lett, amiért Szibériába száműzték.
Faluról falura költözött már gyermekkorában
Gyermekkorától kezdve hányattatott sorsa volt: alig volt több mint egyéves, amikor édesapja meghalt, édesanyja két fiával az apja házába költözött Bereznekre. Két évvel később édesanyja férjhez ment, és fiaival együtt a szomszédos Kereckére költözött. Péter még kilencéves sem volt, amikor édesanyja is meghalt, mostohaapja pedig újraházasodott. Egy évvel később őt és bátyját Kisszolyvára küldte Szabó Sándor atya családjához, akinek felesége, Orosz Anna a nagyapjuk nővére, egyben Péter keresztanyja volt. Öt évvel később a család Munkácsra költözött, mert Sándor atya nyugdíjba vonult. Egy évvel később pedig, Sándor atya halála után, Szabó András atyához és családjához költözött Szeklencére.
Orosz Péter élete kezdettől fogva a kereszttel volt megjelölve: édesapja halála, édesanyja halála, elutasítás, el nem fogadás, költözés, családok, határok, államhatárok változása...
Maga Isten készítette fel Pétert a küldetésre, amelyet elhatározott számára – hogy elvigye az örömhírt azoknak, akik szenvednek, akiknek a legalapvetőbb szükségleteik sincsenek meg, akik elveszítik szeretteiket...
1937-ben Orosz Péter, aki hivatást érzett arra, hogy a családi hagyományt folytatva pap legyen, jelentkezett az ungvári szemináriumba. 1942. június 18-án Domonyán nőtlenül pappá szentelték, majd Magyarkomjátra küldték szolgálatra.
Két éven belül Kárpátalját megszállta a Vörös Hadsereg, amivel együtt járt az egyházüldözés, a terror, a fenyegetések, a letartóztatások, a szibériai száműzetés, a gyilkosságok.
Mindez egyáltalán nem törte meg Orosz Péter Pál lelkületét. Továbbra is szolgálta az embereket és Egyházát, először Magyarkomjáton, 1946-tól Bilkén, 1949-től pedig az illegalitásában bujkálva szerte a Borzsa-völgyben.
Az imádság, a béke embere volt, aki mindenkit tisztelt. Nagylelkűsége megbotránkozást okozott, hiszen az éppen ajándékba kapott csizmát vagy kabátot odaadta az első rászorulónak, akivel találkozott. Nem gondolt magára, csak másokra. Ha valakinek szüksége volt a segítségére, nem volt se éjjele, se nappala, amíg nem segített.
Erő az Eucharisztiából
Péter atya a Szent Eucharisztiából merített erőt az élethez – gyermekkorában, a szemináriumban, az üldöztetés előtt, az illegalitásban.
Fény az éjszaka és az üldözés sötétségében, remény a kétségbeesés közepette. A Megváltóval való találkozás, akinek Országa örökkévaló, és semmiféle emberi hatalomnak nincs alávetve. Orosz Péter Pál a halála előtti pillanatban, térden állva vette magához utoljára a Szent Eucharisztiát.
A Szűzanya tisztelője volt
Péter atya nagy tisztelője volt az Istenszülőnek, aki igazi anyává vált számára: elkísérte őt az útjára, vigasztalta fájdalmában, és bátorságot adott neki a megpróbáltatásokban. Már fiatalkorától kezdve ragaszkodott a rózsafüzérhez, gyermekeket és időseket egyaránt megtanított vele imádkozni. Az üldöztetés idején mindig magával vitte a częstochowai Istenszülő ikonját, és egy rögtönzött oltárra helyezte minden olyan otthonban, ahol Szent Liturgiát végzett. Még köszönni is így köszönt: „Dicsőség Jézus Krisztusnak és Máriának”.
Felnőttként is faluról falura járt
Abban az időben, amikor az egyház működését betiltották, Péter atya éjszakánként végezte a papi szolgálatot, mert nappal rendkívül veszélyes volt közlekedni.
Éjszakánként faluról falura járt, liturgiát végzett, gyóntatott, keresztelt, esketett, temetett, és mindenekelőtt hirdette az Örömhírt.
A rendőrség többször őrizetbe vette, és kihallgatta, sokszor fizikailag is bántalmazták. Soha senki nem hallott egy rossz szót sem tőle, még az ellenségeiről és az őt gyűlölőkről sem. Mindig azt mondta: az Egyház feltámad...
Az egyik kihallgatáson egy KGB-tiszt megkérdezte tőle: „Ön, fiatalember létére, hisz Istenben?”, amire Péter atya így válaszolt:
Nemcsak hiszek benne, hanem szeretem is Őt.”
Lelkigyakorlatot tartott a börtönben
1953 májusának végén Péter atyát kilenc napra Ungváron bebörtönözték. Amikor kiszabadult, megkérdezték tőle, hogy megverték-e. Ő azt válaszolta: „Nem, nem vertek meg, ellenkezőleg, lelkigyakorlatot tartottam nekik. Jöttek a nagyfőnökök, és a vallásról kérdezősködtek – mi a különbség köztünk és az ortodoxok között, mi az Eucharisztia, a gyónás stb., és én mindent elmagyaráztam. Nem vertek meg, sőt szinte azonnal elengedtek.”
Az egyik tisztnek még egy rózsafüzért is adott, és megtanította, hogyan kell azt végigimádkozni.
Péter atyát elengedték, így lehetősége nyílt szabadon mozogni, dolgozni és személyi igazolványt szerezni. Még sajnálta is, hogy szabadon engedték. Ezt mondta: „Nem örülök ennek. Inkább bezártak volna, mert az emberek ott is várják Isten szavát.”
Vértanúhalála
Halála olyan volt, mint az élete: úton, menet közben érte. Egy haldoklóhoz sietett, de ezúttal nem ért oda. 1953. augusztus 28-án Alsókaraszlóban egy rendőrtiszt nem engedte felszállni a vonatra, és néhány méterrel arrébb, egy út menti keresztnél fejbe lőtte. Azonnal meghalt.
Meggyilkolását rögtön vértanúságként ismerték el. Bár holttestét a Szovjetunió összeomlásáig elrejtették, emléke nem halványult a hívek szívében.
Emléke nem halványult el
A kommunista rendszer évei sem tudták elhomályosítani Péter atya életszentségének emlékét. Voltak, akik tudták, hogy az ilosvai rendőrkapitányság területén temették el. Közvetlenül a Szovjetunió bukása után megkezdték földi maradványainak felkutatását. Miután 1992. augusztus 28-án megtalálták csontjait, a bilkei templom mellett álló kápolnában újratemették.
A boldoggá avatáshoz kapcsolódó programok:
május 2., péntek
Bilke
9.00: ifjúsági zarándoklat Dzsublikból Bilkére
13.00: a zarándokok köszöntése
17.00: esti imaprogram
18.00: Szent Liturgia
20.00: ifjúsági program, virrasztás
május 3., szombat
Bilke
8.00: reggeli imádság: imádkozó anyák
11.00: ünnepi Szent Liturgia keretében boldoggá avatás
13.00: egyéni imádság az ereklyék előtt
14.00: rózsafüzér elmélkedéssel
15.00: zenés lelkiségi program
17.00 Akathisztosz
18.00 Nagyvecsernye
május 4., vasárnap
ungvári székesegyház
9.30: hálaadó Szent Liturgia
Bilke
9.30: Utrenye
11.00: rózsafüzér
12.00: hálaadó Szent Liturgia
Zarándoklat Magyarországról
Orosz Péter Pál szülőhelyéről, Biriből háromnapos zarándoklatot szerveznek a boldoggá avatáshoz kapcsolódóan. Jelentkezési határidő: április 22.
A pontos program és a részletek ITT találhatók.
Forrás: Nyíregyházi Egyházmegye/Munkácsi GörögKatolikus Egyházmegye
Illusztráció: Munkácsi GörögKatolikus Egyházmegye
Magyar Kurír
