Pio atya és egy ateista gazda
Andrea Bacile, a pensilis-i S. Martinó-ban élő parasztgazda ateista volt, aki semmiben sem hitt, és soha nem járult a szentségekhez. Egy este, miután összeveszett a feleségével, vacsorát készített magának és gyermekeinek, akiket nagyon szeretett, majd lefeküdt aludni. Még égett a villany, amikor egy szerzetes jelent meg neki a szobájában. Pio atya volt az, akinek a fényképét már sokszor látta.
Ahelyett, hogy megijedt volna, azt mondta Pio atyának: „Padre. Meg akarok gyónni”.
„Nem” - felelte a szerzetes, és eltűnt.
Másnap reggel kibékült a feleségével, és elfogta a vágy, hogy San Giovanniba menjen Pio atya kolostorába.
Először a temetőbe ment, hogy imádkozzon elhunyt hozzátartozóiért, majd gyalogosan elindult a Campobasso tartományban lévő S. Martino in Pensilisből San Giovanniba, és az út három napja alatt végig böjtölt.
A harmadik nap estéjén a kolostorba érkezve meggyónt Pio atyának, aki miután feloldozást adott neki, így szólt hozzá: „És most már megszakíthatod a böjtöt.” Pio atya, anélkül, hogy egy szót is hallott volna a böjtről, tudta, hogy Andrea Bacile három napon át étel nélkül volt.
Bacile megváltozott emberként tért vissza a falujába. Gyakorló katolikus, példás férj és apa lett, aki soha nem mulasztotta el követni Pio atya tanácsát.
(Padre Pio, a stigmatista című könyvéből, írta Charles Mortimer Carty atya, 91-92. oldal).
