Romlott a magyar fiatalok iskolázottsága
Az összes fontos mutató szerint romlott a magyar fiatalok iskolázottsága 2014 és 2023 között: a fiatalok között egyre több lett a korai iskolaelhagyó, miközben egyre kevesebben szereztek középfokú végzettséget vagy diplomát. Az összkép nem túl hízelgő: Magyarországnak nemcsak az uniós célokat nem sikerült teljesítenie, de még a többi uniós országhoz képest is egyre jobban lemaradt ezekben a mutatókban.
Mindez azért sem jó hír, mert a magyar oktatás egyébként sem képes ellátni egyik legelemibb feladatát, hogy a megadja a felemelkedés lehetőségét a kevésbé tehetős családba születő gyerekeknek.
„Ez komoly hatással lehet a következő évtizedekben a magyar munkaerőpiacra, gazdaságra és társadalomra” – olvasható Varga Júlia A fiatalok iskolai végzettségének változása Magyarországon és az Európai Unióban című tanulmányában, ami a 2024-es Társadalmi Riportban jelent meg, amit a Tárki Társadalomkutatási Intézet készített. A tanulmány azt mutatta be, hogyan változtak a vizsgált mutatók az uniós célkitűzésekhez és a többi tagállamhoz képest.
Korai iskolaelhagyónak azokat a 18–24 éves fiatalokat tekintik, akiknek általános iskolai, vagy annál alacsonyabb végzettségük van, és nem vesznek részt sem iskolarendszerű, sem iskolarendszeren kívüli képzésben. Mivel az iskolázottság nagyban befolyásolja az országok gazdasági teljesítményét és termelékenységét, ezért az Európai Unió korábban azt a célt tűzte ki, hogy 2020-ig 10, 2030-ig 9 százalékra kell csökkenteni a korai iskolaelhagyók arányát a 18–24 éves fiatalok között, egyúttal növelni a középfokú végzettségűek és a diplomások arányát. A 20–24 évesek körében azt akarták elérni, hogy 2030-ra 90 százalékra emelkedjen a középfokú végzettségűek aránya, míg a 25–34 éveseknél az volt a cél, hogy a diplomások aránya érje el előbb a 40, majd pedig a 45 százalékot. Emögött az az elgondolás állt, hogy középfokú végzettség nélkül egyre nehezebb elhelyezkedni a munkaerőpiacon, illetve a digitalizáció, robotizáció és automatizáció terjedése miatt még több diplomásra lesz szükség.
A korai iskolaelhagyók arányát pedig azért érdemes csökkenteni, mert ezeknek a fiataloknak nagyon rosszak a munkaerőpiaci esélyeik, őket veszélyezteti leginkább a munkanélküliség. „A későbbi képzési lehetőségeket is csak nagyon korlátozottan tudják kihasználni, ezért alkalmazkodóképességük is igen gyenge.” Ehhez képest Magyarország közel tíz év alatt egy tapodtat sem tudott előrelépni ezen a téren, miközben az uniós átlag javult.
2014-ben Magyarországon a korai iskolaelhagyók aránya (11,4 százalék) még nagyon közel volt az uniós átlaghoz, ami akkor 11,1 százalék volt. Az ezt követő években az EU-s országok átlagában folyamatosan csökkent a korai iskolaelhagyók aránya, 2019-re sikerült is elérni a 2020-ra kitűzött 10 százalékot.
Nálunk eközben 2014 és 2016 között 12,5 százalékra nőtt, majd kisebb hullámzással ezen a szinten is maradt az arányuk egészen 2022-ig. 2023-ban valamelyest csökkent ugyan az iskolaelhagyók aránya, de az akkori érték még így is nagyobb volt a 2014-esnél, a 2020-ra kitűzött 10 százalékos uniós céltól pedig bőven elmaradt.
A 27 uniós tagország közül 15 érte el már 2023-ra a 2030-ra kitűzött 9 százalékos célt. A szomszédos országok közül például Ausztriának és Szlovákiának sikerült ez. Magyarország mellett Románia, Spanyolország és Németország viszont a 2020-as célokat sem tudta teljesíteni 2023-ra. Egyben ez azt is jelenti, hogy 2023-ban már csak három uniós országban volt magasabb az iskolaelhagyók aránya Magyarországnál, míg 2014-ben még hétben. Ráadásul Románia és Spanyolország úgy végzett mögöttünk, hogy a vizsgált kilenc évben jelentős javulást értek el ezen a téren, miközben idehaza romlott ez a mutató.
Magyarországon kívül egyedül Németországban tapasztaltak visszaesést a korai iskolaelhagyók arányát tekintve. A romló német mutatóknak megvan a magyarázatuk. Németországban 2014-ben még 9,5 százalék volt a korai iskolaelhagyók aránya, aztán 2020 után jött egy nagy ugrás, és 2021-ben már 13 százalék volt ez az arány. A tanulmány szerint az történt, hogy ebben az időszakban hirtelen megnőtt a migrációs hátterű fiatalok aránya, akik között nagyon sok volt a korai iskolaelhagyó. Magyarország esetében nem lehet külső tényezőre fogni a visszaesést: a tanulmány szerint kizárólag az oktatáspolitikai változásoknak, az iskolarendszer kudarcainak, a tanulónépesség összetételében történt változásoknak, esetleg az iskolázottabb fiatalok kivándorlásának tulajdonítható a romlás.
Azon a területen is romlott a helyzet, ahol egy évtizede még uniós összevetésben is jól állt Magyarország. 2014-ben az EU-s átlagnál több 20–24 éves magyar fiatalnak volt középfokú végzettsége: az uniós átlag 81,9 százalék volt, nálunk 85,3 százalék volt az arány. Azt gondolnánk, hogy ezután egyre több magyar fiatal szerzett középfokú végzettséget, tovább javultak az arányok. Nem így történt. Miközben az uniós átlagot lassú, de egyenletes növekedés jellemezte 2014 és 2023 között, addig nálunk végeredményben ez a mutató is romlott.
Magyarországon először 2 százalékponttal csökkent a középfokú végzettségű fiatalok aránya 2014 és 2016 között, majd 2019-ig 87 százalékra nőtt. Ezután újabb zuhanás jött, három év alatt egészen 83,7 százalékig esett vissza az arányuk. A 2023-ban látott kis mértékű javulás sem volt elég ahhoz, hogy legalább a jónak mondható 2014-es szintet elérjük.
Értelemszerűen ebben az összevetésben is visszacsúszott Magyarország az uniós országok rangsorában: 2014-ben még 11 tagállamot előztünk meg a középfokú végzettségű fiatalok arányában, többek között Dániát, Hollandiát, Spanyolországot és Portugáliát, 2023-ban viszont már csak hatot: Észtországot, Romániát, Ausztriát, Luxemburgot, Spanyolországot, Németországot.
Az egyes országrészek között komoly egyenlőtlenségek vannak az iskolázottsági mutatókban. Ezek közül a korai iskolaelhagyók arányát emeljük ki most. 2024 és 2023 között 12 vármegyében nőtt, nyolcban csökkent az arányuk, és csupán hat vármegyében sikerült elérni az előirányzott 10, illetve 9 százalékos uniós célokat. Nógrád vármegyében eközben 25,5 százalék volt a korai iskolaelhagyók aránya a fiatalok között.
Nagyon nagy arányú, két számjegyű növekedést jegyeztek fel például Jász-Nagykun-Szolnok (+49,1 százalék), Nógrád (+66,7 százalék), Veszprém vármegyében (+37,1 százalék) és Budapesten (+20,8 százalék). Külön ki kell emelni Békés vármegyét, ahol 2014-ben még csak a fiatalok 7,5 százaléka volt korai iskolaelhagyó, 2023-ban viszont már 17,4 százalékuk, ami 132 százalékos növekedést jelent.
A tanulmány szerint a korai iskolaelhagyókra vonatkozó adatok azt vetítik előre, hogy a középfokú végzettségű fiatalok aránya is csökkenni fog a következő években. „Mivel ezek a fiatalok még nagyon hosszú ideig lesznek munkaképes korúak és – az eddigi tapasztalatok szerint – későbbi életpályájuk során már nehezen szereznek magasabb végzettséget, vagy sajátítanak el újabb ismereteket, készségeket, ezért minden valószínűség szerint, komoly korlátot fognak jelenteni a gazdaság számára.” Az sem túl biztató, hogy Magyarországon csökkent az oktatásban részt vevő fiatalok aránya a 15–19 éveseknél (–1,7 százalék) és a 20–29 éveseknél (–10,7 százalék), miközben az uniós átlag növekedést mutatott 2014 és 2023 között.
A tanulmány szerint elsősorban a tankötelezettségi korhatár leszállításának, a közoktatás központosításának és a szakképzés átalakításának tulajdonítható, hogy romlottak ezek a mutatók. Azt viszont nem lehet megmondani, hogy az egyes intézkedéseknek mekkora hatásuk lehetett a korai iskolaelhagyók és a középfokú végzettségű fiatalok arányának kedvezőtlen változására.
Van olyan kutatás, ami szerint a tankötelezettségi korhatár leszállításával döntően azok a fiatalok zuhantak ki az iskolarendszerből 18 éves koruk előtt, akik amúgy is lemorzsolódtak volna később. Arra nézve is vannak kutatások, hogy a közoktatás központosítása kudarcot vallott ugyan az esélykiegyenlítésben, ami elvileg a célja lett volna, de legalább a továbbtanulási választásokat nem befolyásolta a centralizáció. „Bármekkora is volt a különböző oktatási reformok és egyéb tényezők hozzájárulása a korai iskolaelhagyók arányának növekedéséhez, és a legalább középfokú végzettségűek arányának csökkenéséhez, az eredmény az lett, hogy a szakpolitika nem tudta megállítani sem a középfokú végzettségű fiatalok arányának csökkenését, sem a korai iskolaelhagyók arányának növekedését, vagy nem is törekedett erre.”
Szintén fontos uniós cél, hogy minél több diplomás fiatal legyen. Ennek megfelelően az összes uniós tagállamban nőtt a diplomás fiatalok aránya 2014 és 2023 között, kivéve két országot, Romániát és Magyarországot. A 27 EU-s országban átlagosan 36 százalékról 43 százalékra nőtt a felsőfokú végzettséget szerzett 25–34 évesek aránya. Magyarország ebben is ellentétes utat járt be. 32 százalékról indultunk, majd ez az arány volt 30 és 33 százalékon is. Végül 2023-ra 30 százalék alá csökkent, amivel nagyon messze kerültünk a 2030-ra kitűzött 45 százalékos uniós céltól. Tizenegy éve még kilenc uniós országot előztünk meg ezzel a 32 százalékos mutatónkkal, 2023-ban már csak egyetlen egyet, Romániát.
A legrosszabbul teljesítő uniós régiók között találjuk Észak-Magyarországot (18,2 százalék), Észak-Alföldet (22,6 százalék) és Nyugat-Dunántúlt (22,9 százalék), de a többi magyarországi régióban is jóval az uniós átlag alatt volt a felsőfokú végzettségű fiatalok aránya 2022-ben: Pest 32,4, Dél-Dunántúl 25,5, Közép-Dunántúl 25,4 és Dél-Alföld 25,6 százalék.
Mindezt úgy sikerült elérni, hogy a Covidra hivatkozva a kormány 2020-ban nyelvvizsga-amnesztiát vezetett be, vagyis rengetegen középfokú nyelvvizsga nélkül is megkapták a diplomájukat. Ennek nyomán átmenetileg nőtt a diplomások aránya: 2020-ban 110 ezer, 2021-ben pedig 25 ezer hallgató jutott diplomához így.
(Mizsur András, telex.hu)
