Krasznai Mária: Bódi Mária Magdolna életéről
Két évvel ezelőtt, - megmondom őszintén – semmit sem tudtam Bódi Mária Magdolnáról, Magdiról. Szentté avatását még Mindszenty József – akkori veszprémi érsek, későbbi bíboros –, kezdeményezte 1945-ben. A háború és a szovjet megszállás miatt ez sokáig nem válhatott valóra. Nyomtatott kiadvány Magdi életéről csak 1990. után jelenhetett meg. Tavaly viszont dupla ünnepi évet ülhettünk: Egyrészt "Mindszenty 80", ezt Udvardy érsek úr rendelte el annak emlékére, hogy 1944. március 5-én lett Mindszenty József veszprémi püspök. Másrészt: a szentszéki Szenttéavatási Ügyek Dikasztériuma engedélyezte Isten Tiszteletreméltó Szolgálója, Bódi Mária Magdolna boldoggá avatását.
Az ünnepi év kapcsán a veszprémi egyházmegye országos hittanversenyt hirdetett . A téma Mindszenty József, és fiatal vértanunk – Bódi Magdi élete volt. Ezen a versenyen Bori unokám 2. helyezett lett.
Ezután kezdtem olvasni Magdi életéről. Szívemhez nagyon közel álló lett ez a fiatal lány. Nekünk, idősebbeknek ő részben kortárs lehetne, hiszen szüleimmel egy évtizedben született. 1921-ben.
Amikor elolvastam Ferenc pápa szempontjait, amit a jubileumi szentév - A Reménység Éve – kapcsán közzétett, abban szerepel, hogy tekintsenek a hívek a vértanúk tanúságtételére.
Eszembe jutott, hogy nekünk magyaroknak egy rendkívüli esemény teszi még emlékezetesebbé a szentévet – Magdi boldoggá avatása.
Ferenc Pápa 2024.május 23-án fogadta Semerano bíborost, akit felhatalmazott a boldoggá avatás közzétételére. Alapos, mindenre kiterjedő vizsgálat előzte meg a döntést. Csodás gyógyulások, lelki megtérések bizonyítása. Olyan alapossággal készült a Dikasztérium elé kerülő bizonyítási, több ezer oldalas beadvány, hogy elsőre, minden hiánypótlási kérelem nélkül elfogadták.
A boldoggá avatási szertartásra 2025.ápr.26-án Veszprémben kerül sor. Erdő Péter bíboros úr fogja vezetni. (Érdekesség, hogy ezzel egy időben kerül sor az olaszok szeretett fiataljának, Carlo Acutisnak szentté avatására.)
De lássuk, ki is volt Magdi.
1921. augusztus 8-án született Szigligeten. Szülei uradalmi cselédek voltak. Édesapja ráadásul papírok nélküli (talán ukrán) hadifogoly, menekültként érkezett az országba. Emiatt még polgári házasságot sem tudtak kötni. Ennek fontos következményei lesznek Magdi felnőtt életében. Három gyermeket neveltek, két évvel idősebb bátyját, Magdit és két évvel fiatalabb öccsét. Édesapja, aki törve beszélte a magyart, indulatos, kemény ember volt, magával és másokkal szemben is következetes, szorgalmas, dolgos. Magdit nagyon szerette. Az édesanya a maga módján imádkozott, tanítgatta gyermekeit, de Magdi hite, imádságos élete messze túlmutat a szülői ház gyökerein.
Badacsonytördemicen keresztelték meg Nagyboldogasszony napján, augusztus 15-én.
A család még Magdi iskoláskora előtt Köveskálra költözött. Itt kezdett iskolába járni, itt lett később elsőáldozó is. Vékony, barna hajú, csillogó szemű eleven lányka volt. Hamar megmutatkozott tehetsége. Könnyen, gyorsan tanult, minden érdekelte. Tanítója sokszor szerepeltette vallásos, hazafias színdarabokban. Édesanyja visszaemlékezése szerint elsőáldozása előtt már nagyon készült. Órákig imádkozott térden állva, készülve az édes Jézussal való találkozásra.
A hosszú ideig tartó imádság egy életen át mindennapjainak a része lett. Otthoni, pici szobájukban térdepelve imádkozott, ha valaki belépett, sokszor észre sem vette. Nagyobb lányként késő éjjel a konyhában sétálva mondta imáit, hogy el ne aludjon. Volt, hogy az ajtófélfának támaszkodva állva elaludt. Így talált rá édesanyja, aki ágyba fektette. Magdi megvárta, míg édesanyja elalszik, majd visszament a konyhába , folytatni az imát. Ezt később vallotta be édesanyjának. Már felnőttként a templomban is annyira elmélyülten imádkozott, boldog mosollyal az arcán, egyáltalán nem vett tudomást a körülötte lévő történésekről.
Édesanyjának ezt mondta: ”Édesanyám, sokat lehet imádkozni, de eleget soha.”
Köveskálon ritkán volt szentmise, a szentbékkállai templomba jártak a hívek. Magdi mindig szívesen vállalta a hosszú utat, sőt testvéreit is vitte magával.
Bérmálására Köveskálon került sor. Hitoktatói hamar felfigyeltek a rendkívüli imaélettel és tudásvággyal rendelkező kislányra. Könyveket adtak neki kölcsön. Magdi boldogan olvasta ezeket. Mindig csak akkor, ha az otthoni munkákkal már végzett. 12 éves korára mindent elsajátított, ami egy háziasszony tevékenysége. Ha édesanyját munkája elszólította otthonról, teljes értékűen pótolta őt . Ezután könyvet vett kezébe és olvasott , ha tehette, kint a természetben. A Balaton felvidéki táj csodálatos volt. Magdi életében talán még csodálatosabb, természetesebb, mint ahogy ma láthatjuk.
A szegényekkel való együttérzés kicsi korától sajátja volt. Egyszer árva testvérek kerültek a szomszédba, nagyszüleikhez. Nagyon szegények voltak. Magdiék is szegényesen éltek, de a kislány ki is találta, hogy segítsen. Kéregetett a faluban és az így összegyűjtött pénzen meleg ruhákat tudott venni az árváknak. Egész további életében is mindig megtalálta a segítség módját és ha tehette, nem ő személyesen adta át, vitte oda az adományt, hogy elkerülje a hálálkodást.
1934-ben Mámapusztára költöztek Bódiék. Ekkor még a valóban messzi Balatonkenesén volt templom. Egy évvel később Androsits István atya , plébános alapította a fűzfőgyártelepi egyházközséget. Ettől kezdve itt volt Magdi vallási otthona. Ide járt szentmisére, vitte magával nemcsak testvéreit, de a mámapusztai gyerekeket is. Mikor halotta, hogy az atya megdorgálja a hittanos gyerekeket készületlenségük miatt, megfogadta, hogy változtat ezen. Foglalkozott a gyerekekkel, még útközben is kikérdezte őket. Így kezdődött apostolkodása. István atya volt az első komoly lelki vezetője. Tőle is sok könyvet kapott. Már komoly könyveket, Loyolai szt.Ignác lelkigyakorlatos könyvét, Kis szt.Teréz életét, Aquinói szt.Tamástól olvasott. Azt mondta, hogy őt leginkább nem a szentek utólagos méltatása foglalkoztatja, hanem az a küzdelmes út, amin eljutottak odáig.
Az itteni templom és plébánia gondozója volt Bíró néni. Őt nagyon szerette Magdi, sokat tanult tőle. Tagja lett az oltáregyletnek, díszítette a templomot, de kivette a részét a templom és a plébánia takarításából is. Olyan ragyogó munkát végzett, hogy az atyák mindig észrevették, ha ő takarított a szobájukban aznap.
Bíró néni emlékezete őrizte meg Magditól: „Annyira szeretem a nevemet, magam sem választhattam volna másképp. A Mária a Szent Szűzre emlékeztet, a Magdolna pedig feladatomra, Jézushoz kell vezetnem a „Mária Magdolnákat.”
1938-ban az Eucharisztikus kongresszusra készült az ország. Magdi előző évben életgyónást végzett. Ekkora már kialakult benne tökéletesen a vágy, egészen Istené akar lenni, belépne egy szerzetesrendbe. Plébánosa is teljes szívvel támogatta ebben. Sajnos, egy akkor még áthághatatlan törvény ezt lehetetlenné tette. Magdi, mivel szülei nem tudtak házasságot kötni papírok híján, un. törvénytelen származású volt.
Ennek ellenére a civil életben is Istennek szentelte életét.
1941 nyarán Pécelen végzett egy egyhetes lelkigyakorlatot. Itt fogalmazta meg: „ Fiatalon halhassak meg, szép halállal.”
1941.október 26-án, Krisztus Király ünnepén az apostoli életre vonatkozó ígéretet , és visszavonhatatlan szüzességi fogadalmat tett. Ettől fogva tudatosan, gondosan ügyelt rá, hogy még véletlenül se keltse fel a körülötte lévő fiúk, férfiak figyelmét. Lett volna udvarlója, kérője is, mindig kedvesen, de határozottan mondta: én nem megyek férjhez. Élt benne az anyaság utáni vágy, de azt mondta: Jézusért érdemes mindenről, - erről is – lemondani.
18 éves korában belépett a fűzfői Nitrokémia gyárba. A gyár nagyon szép természeti környezetben épült, gondozott, szép, virágos volt az udvara is. Az ott dolgozók elég nagy része viszont messze állt Magdi lelkületétől. A durva beszéd, illetlen tréfák, viccek mindennaposak voltak. Magdi mosolyogva,szinte tudomást sem véve ezekről, dolgozott. Válaszra csak akkor méltatta a gúnyolódókat, ha a vallást, Istent sértő beszédet hallott. Ilyenkor jól felkészülten, alapos ismereteire támaszkodva tette helyre az illetőt. Nem erőszakosan, de igaza biztos tudatában lépett fel.
Magdi öccse is a gyár dolgozója lett, őt is elborzasztotta az ottani légkör. Magdi ezzel nyugtatta:„Akit Isten segít, az minden körülmények között megállja a helyét.”
Balatonfűzfő ekkortájt lett egyre kedveltebb nyaralóhely. Itt nyaralt egy pesti egyetemi professzor is családjával. A templomban ismerkedett meg Magdi a professzor kongreganista lányával, Laurenczi Margittal. A két lány összebarátkozott. Margit is nagyon sok könyvet adott kölcsön, segített Magdinak lelki olvasmányokkal. A lányok a barátság mellett tisztelték is egymást. Margit egész életében megőrizte vértanú barátnőjének emlékét, tisztelettel beszélt ismeretségükről.
Ekkortájt Magdi napi 4-5 óránál nem aludt többet. Édesanyja mesélte sok évvel később, hogy nem tudja, meddig bírta volna Magdi ezt az életmódot. Hajnalban kelt, szentáldozással kezdte a napot. Váltott műszak a gyárban. Vezetője volt a katolikus Dolgozó Lányok helyi egyesületének. A „lányainak” példaképe, mozgósítója volt. Fáradhatatlanok voltak a szeretetszolgálatban. Legyen szó betegek, öregek segítéséről, gyermekágyas anyák támogatásáról,, fizikai segítséggel, vagy un. vándor babakelengye általi támogatással. A segítségre szorulók között nem válogattak felekezeti hovatartozás alapján.
A gyárban volt polgári iskolai továbbképzés is, hetente háromszor. Magdi ezt is elvégezte. Hogy mikor tanult erre, az éjjeli többórás ima mellett, nem tudni. De itt is szorgalmas, jó tanuló volt, mint eddig is egész életében.
A Szív Újság terjesztésében is hatalmas feladatot vállalt . A terjesztésért járó 20% jutalékot társaival felajánlotta, ez a pénz is ruhaanyagokra ment, amiből gyerek-, felnőtt ruhákat varrtak a rászorulóknak.
Magdit a gyárban vezetői nagyon méltatták és elismerték. Egy ízben elő akarták léptetni csoportvezetőnek, magasabb fizetéssel, de ő visszalépett egy családos kolléganőjét ajánlva maga helyett. Más esetben, mikor előmunkásnak jelölték és beosztottjai lettek volna, labormunkára kérte magát, mert ott nem tartozott a vezetése alá senki.
1943-ban ápolónői tanfolyamot végzett, hogy a fronton ápolja a sebesült katonákat. Mikor végzett, várta a behívóját, amit a vele együtt végzettek már meg is kaptak. A behívó csak nem jött. A katonai parancsnokságon tudta meg végül, hogy a munkahelye nem engedte el. Pótolhatatlannal tartották.
Így érkezett el 1945. A család ekkor már Litéren élt. A kastéllyal szemben, többlakásos udvaron. Innét indult Magdi minden nap végeláthatatlan feladatai után. Legtöbbször kerékpárral közlekedett. (Zárójelben: A Veszprémi Érsekségen készült boldoggá avatási logo is kerékpározó lányként ábrázolja őt.)
Ekkor már eljutott ide is a szovjet katonák nőket gyalázó , erőszakoló híre. Magdi tisztaságuk megvédésére buzdította nőtársait. Elhatározta, hogy élete feláldozása árán is megtartja Jézusnak tett szüzességi fogadalmát.
Magdi a tisztaságát minden erővel megvédte volna, akár fegyverrel is. Lelkiatyja azonban ezt mondta neki: „A keresztény embernek a halál elől menekülnie kell mindaddig, amíg választás elé nem kerül a bűn és a halál között. De ha választásra kerül sor, gondolkodás nélkül a halált választja. Ez a vértanú. Ha egyértelműen kiderül, hogy adott esetben a támadója nem kirabolni , vagy bántalmazni akarja, hanem a tisztaságától megfosztani, akkor rendkívül heves fájdalmat okozhat neki. Magdi, meg meri ezt tenni?”
Magdi így válaszolt: ” Meg merem tenni. Majd a jó Isten erőt ad hozzá.” Ettől fogva egy kisollót hordott magánál.
1945. március 23-án értek Litérre a szovjet csapatok. Magdi aznap délután néhány asszonnyal és gyerekkel a kastély udvarán kialakított óvóhely lejáratánál tartózkodott. Két fegyveres katona érkezett motorkerékpáron. Egyikük berántotta Magdit a bunkerba, miközben ő társait próbálta védelmezni. Magdi a nála lévő kisollóval arcon szúrta katonát, majd kirohanva figyelmeztette a többieket. ” Meneküljenek, én már meghalok.” Közben megjelent a kijáratnál a szeme alatt vérző katona és azonnal lőtt. Beszámolók szerint hat lövés fúródott Magdi hátába. Az első lövésnél megállt, a másodiknál kezét az ég felé nyújtotta és kiáltott: „Uram Királyom, végy magadhoz!” Az utolsó golyó szíven találta. Arccal előre esett és meghalt. Keze a zsebében lévő rózsafüzért szorította.
Temetésre azokban a napokban nem is lehetett gondolni. Testét édesapja vitte magával. Először csak pokrócba tekerve hantolták el a véres holttestet. Pár nappal később Temesi József atya szervezésében összegyűjtötték a környéken elhunyt személyek holttesteit. Magdi testét is kihantolták és az egyházközség liturgikus koporsójában temették el. Gyászszertartását Orosz István celebrálta, szívgárdista kisfiúk ministráltak.
Vértanúsága helyszínén, a litéri kastély (ma általános iskola) udvarán szobor őrzi emlékét. A litéri kat.templomban díszüveg ablakon örökítették meg alakját, és életének négy állomását.
Márk Gergely rózsanemesítő egyik rózsacsaládja is Bódi Mária Magdolna nevét viseli. Talán többen emlékeztek rá, hogy Gergő bácsinak csodálatos rózsakertje volt itt Törökbálinton, a Malomdűlőn. Sajnos, mára csak lepusztult, üres terület maradt belőle.
2019-ben Buvári Tamás MAGDOLNA címmel filmet készített Magdiról. Két napot dolgozott fel életéből. Egyik, amikor 12 éves korában először érezte Isten hívását, ( a gyerek Magdi szerepét a rendező kislánya, Buvári Villő alakítja, ), másik nap a vértanúságé, ez Nagy Katica színésznő szerepe volt. Katica arca erősen emlékeztet Magdiéra. Életének két napja a film folyamán váltakozva játszódik.
Jó lenne megnéznünk egyik filmklub alkalmával.
Másik szívemhez közeli forrás P. Temesi József könyve: Tanúságtétel liliommal, vérrel. Az atya káplán volt Fűzfőgyártelepen, évekig kísérhette Magdi életét. Lelkiatyjaként többször eszébe jutott, és a plébánosnak, István atyának is, hogy talán egy szentet áldoztatnak minden nap.
József atya Magdi halála után 10 évvel gyűjtötte össze könyvének anyagát. Ekkor még Magdi szüleinek, családjának, barátainak, kollégáinak emlékezete nagy segítségére volt. Az életrajz összeállításában dr. Galambos Lajos, zalaegerszegi apátplébános is nagy szerepet vállalt.
Tiszteletére öccsének egyik kislányát is Mária Magdolna névre keresztelték.
Imádkozzunk érte, hogy Magdit a boldogok után a szentek sorában is tisztelhessük, talán nem túl sokára!
A "Kattints és Imádkozz" oldalán találtam egy imádságot Magdi szentté avatásáért:
„Krisztus Királyunk! Szüzességi fogadalmával Magdi örök hűséget esküdött Neked.
Gondviselő szeretetedből a zárdaajtó helyett a gyár kapui nyíltak meg előtte.
Amilyen szívesen lett volna liliom istenszerető jegyeseid koszorújában, ugyanolyan készségesen ment sugározni az Isten- és emberszeretetet a Rólad megfeledkezett, de mégis jobb sorsra érdemes munkások közé.
„Uram Királyom! Végy magadhoz” ezt az utolsó fohászát is meghallgattad, amikor vérét ontotta Érted.
Add meg nekünk Urunk, hogy Magdit a szentek társaságában tisztelhessük, mindig a Te nagyobb dicsőségedre.
Amen.”
(Kasznai Mária)
