Az iraki monostor, amelyben a vallási megosztottságot gyógyítják
Jens Petzold svájci pap az észak-iraki Kurdisztán régióban szolgál. A Vatican News munkatársa, Joseph Tulloch kérdezte nemrég vallásközi szolidaritást építő munkájáról, a menekültek segítéséről, a kicsiny, szüntelenül változó helyi keresztény lakosságról.
Amikor az 1990-es évek közepén Jens Petzold először Szíriába érkezett, csak egy állomásnak szánta az országot, hiszen eredendően Kelet-Ázsiába tartott. Agnosztikus spirituális keresőként a taoizmust és a zen buddhizmust szerette volna jobban megismerni.
Egy agnosztikus svájci a szíriai Mar Musza-monostorban
Szíriában hallott először a sivatagi Mar Musza-monostorról, a Mar Musza al-Habasi (Etiópiai Szent Mózes) kolostorközösségről. A feltehetően az 5-6. század tájékán épült kolostor nem sokkal azelőtt nyílt újra a karizmatikus személyiségű olasz jezsuita, Paolo Dall’Oglio jóvoltából, aki az iszlám–keresztény dialógusnak szentelte életét. Petzold úgy döntött, felkeresi a monostort, amely azonnal lenyűgözte.
Akkor még elképzelni sem tudtam, hogy keresztények komolyan tudnak venni egy másik vallást is, anélkül, hogy lenéznék
– magyarázta a svájci pap a Vatican Newsnak. – Ez nagyon tetszett.”
Később, többedik látogatásakor a Mar Muszában, Jens Petzold úgy döntött, megkeresztelkedik a monostorban, nem sokkal később, 1996 végefelé pedig belépett a monostorba, és elkezdte a noviciátust.
Kurdisztáni szolgálat
Ezután tíz évig a Mar Musza-monostorban szolgált, majd 2010-ben Louis Raphaël Sako érsek, akkor Kirkuk káld érseke, ma bagdadi pátriárka, arra kérte a közösséget, alapítsanak egy monostort Irakban is. Jens Petzold is azok közé tartozott, akik Irakba indultak, hogy megvalósítsák az új projektet. Azóta, immár 15 éve Irakban szolgál, a káld katolikus egyház felszentelt papjaként. Jelenleg a kurdisztáni Szulejmánijjában található monostor elöljárója, vele együtt szolgál a szintén a Mar Musza kolostorközösségéből érkezett német Friederike Gräf nővér.
A monostorban 6-7 teljes munkaidős alkalmazott dolgozik a különböző projekteken. Ilyen például a nyelvoktatás: tanítanak kurd nyelvet araboknak, arabot kurdoknak, angolt mindenkinek. Emellett vezetőképzés, döntéshozatalt segítő kurzusok találhatók a palettán a kis helyi keresztény közösség pasztorációja mellett. És, mint ahogy szíriai anyamonostoruk, a Mar Musza: ők is a muszlim–keresztény párbeszéd érdekében tevékenykednek.
Irakban sokkal élesebbek az elválasztó vonalak a különböző közösségek között, mint Szíriában”
– fejtegeti Petzold atya. – Például Szíriában gyakran láttam különböző vallású diákokat együtt utazgatni. Az ilyesmi sokkal ritkább Irakban.
Éppen ezért kezdetben tartott tőle, hogy a szíriai Mar Muszában sikeres missziójuk a vallásközi párbeszédért kevésbé lesz sikeres az iraki Szulejmánijjában. „Azonban – folytatja –
egyik nap a monostor templomában álltam éppen, és rádöbbentem: a Szűz Mária-ikon előtt gyertyát gyújtó nők többsége – muszlim.
Akkor jöttem rá, hogy mégiscsak működhet.”
A monostor valamennyi projektje hozzájárul a vallásközi kapcsolatok javításához, fejlesztéséhez – magyarázza a svájci lelkipásztor. Évente mintegy 2-3000 fő érkezik hozzájuk a különböző kurzusokra, közülük nagyon kevesen keresztények.
Egy csésze tea hatásai
Jens Petzold úgy véli, monostoruk legnagyobb érdeme valószínűleg az, hogy megkönnyíti az informális találkozásokat. „Legfontosabb, hogy az emberek találkozzanak és beszélgessenek.
Valószínűleg sokkal hatékonyabban építi a békét, ha megiszunk együtt egy teát, mint ha hosszas vitákat folytatunk az emberi jogokról.
Ez az én személyes meggyőződésem – teszi hozzá, majd elneveti magát: – sokkal nehezebb rálőni valakire azután, hogy megittunk együtt egy csésze jó teát.”
Amellett, hogy bátorítják a vallások közötti mélyebb megértést, a szulejmánijjai monostor a helyi keresztényeket is szolgálja. Az alapítás idején a fő szempont az volt, hogy segítsenek a Kurdisztánba érkező keresztény menekülteknek.
A menekültválság évei
Sokan akkor menekültek oda, amikor az ISIS elfoglalta Észak-Irakot, mások a szíriai polgárháború okozta bizonytalanság miatt.
A menekültválság csúcsán 255 keresztény menekült lakott a monostorban.
Mára csupán három-négy család maradt – számolt be Petzold atya. – A menekülteknek kicsit kevesebb, mint fele hazatért, mintegy harmaduk pedig továbbment más országokba.
Új keresztény lakosság Kelet-Ázsiából
Ez azt is jelenti azonban, hogy a helyi keresztény lakosság összetétele drámai változáson esett át. A kereszténység mélyen gyökerezik a régióban; a helyi keresztények hagyományosan arab anyanyelvűek. „Napjainkban,
mivel egyre több arab keresztény próbál külföldön boldogulni, keresztény migránsok érkeznek a helyükre,
akik általában Ázsia keletebbi pontjairól, illetve néhány afrikai országból jönnek munkát vállalni. A családjukat is hozzák magukkal, és így idővel ezek a migránsok lesznek az új helyi keresztények. A mi feladatunk az ő szolgálatuk is.”
A monostorban zajló munka javarésze abból a kívánságból fakad, hogy jövőt adjanak a helyi fiataloknak.
A fiatalokban még bőven van remény
„Nagyon szeretek fiatal felnőttekkel foglalkozni – mondja Jens Petzold. – Rengeteg energiájuk van, és még remény is bőven van bennük. Néha, ahogy hallgatom a beszélgetéseiket, ahogy megpróbálnak együtt megoldani valami problémát, reménykedni kezdek, hogy talán 15 év múlva egy napon eszükbe jutnak majd ezek a beszélgetések, a közös munka szelleme.”
Mivel az interjú a Vatican News A remény magjai elnevezésű szentévi projektje keretében készült, arról is megkérdezték Petzold atyát, hogy szerinte a monostor tevékenysége hozzájárul-e a reményteljesebb jövőhöz. „Nem tudom, mi magunk a »remény magjai« vagyunk-e – válaszolta. – Az a célunk, hogy azoknak az embereknek, akikkel dolgozunk, segítsünk megtalálni, felfedezni ezt a magot önmagukban.”
Fordította: Verestói Nárcisz
Forrás: Vatican News angol nyelvű szerkesztősége
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
