Szokatlan helyen találtak 115 ezer éves emberi lábnyomokat
Régészek egy csoportja feltehetően a legrégebbi ismert emberi lábnyomokat találta meg az Arab-félszigeten. Az állatok nyomai között felfedezett lenyomatok által a kutatók áttörést érhetnek el az emberi népvándorlás és a jégkorszak előtti élet tanulmányozásában.
A megkövesedett lábnyomokra még 2017-ben bukkantak rá Szaúd-Arábia északi részén, a Nefúd-sivatagban elterülő egykori Alathar-tónál lévő lelőhelyen. A felfedezést értékelő friss közleményükben a kutatók úgy fogalmaztak, „a lábnyomok, amelyek az utolsó interglaciálisra korszakra datálhatók – arra a korra, mely egybeesik a korai Homo sapiens Afrikán kívüli elterjedésével, nagy valószínűséggel fajunk legkorábbi bizonyítékát jelentik az Arab-félszigeten.”
A legtöbb tudós úgy véli, hogy körülbelül 200 ezer évvel ezelőtt Afrikában alakult ki, majd innen indulva kezdett elterjedni az egész világban. Az Afrika és Ázsia között elhelyezkedő Arab-félsziget kulcsszerepet játszhatott ebben a folyamatban. Egyfajta szárazföldi hídként működött, lehetővé téve az emberek számára, hogy Afrikából a világ más részeire vándoroljanak.
Arábia változatos tájai, amelyekhez sivatagok és tengerparti területek is tartoznak, olyan erőforrásokat kínáltak, amelyek elősegítették a korai emberek túlélését és letelepedését a régióban.
„A bizonyítékok azt mutatják, hogy az emberek alkalmazkodtak a zord sivatagi környezethez, különféle eszközöket fejlesztettek ki, és közösségeket építettek.”
Arra vonatkozóan azonban, hogy mikor érkeztek Arábiába, eddig nem volt egységes álláspont.
Ők kelhettek át itt utolsóként a jégkorszak előtt
Az arabul nyomnak nevezett kiszáradt tómeder 100 ezer évvel ezelőtt forgalmas hely lehetett. A tudósok szerint az itt talált lábnyomok valószínűleg egy rövid időszakon belül keletkeztek. A lenyomatokat a sár őrizte meg az utókor számára – bár a vizsgálatok alapján azok finom részletei két napon belül elvesztek, négy napon belül pedig felismerhetetlenné váltak.
A kutatók összesen hét hominin, vagyis emberféle lábnyomát tudták egyértelműen azonosítani a helyszínen. Az, hogy a Homo sapiens 80-130 ezer évvel ezelőtt terjedt el, a neandervölgyi ember jelenlétére utaló bizonyítékot viszont nem tártak fel, azt a feltevést erősíti, hogy a modern ember elődjének nyomait fedezték fel. Erre enged következtetni a lábnyomok mérete is.
A környéken feltárt állatcsontokon nem találták meg kések vagy más szerszámok nyomait, ami azt jelentheti, hogy itt nem zajlott vadászat. A kutatók ebből kiindulva úgy sejtik, hogy őseink csak rövid időre kereshették fel az Alathar-tavat – feltehetően azért, hogy ivóvízhez jussanak.
A megkövesedett lábnyomok felvetik azt a kérdést is, hogy azokat vajon miért nem fedték el más nyomok. Az egyik elmélet szerint azért, mert az ezeket hátrahagyó emberek lehettek az utolsók, akik átkeltek a vidéken a jégkorszak beköszönte előtt.
„Sárba ragadt néma lépteik egy olyan történelmi korra emlékeztetnek, amelyet talán soha nem fogunk megérteni teljesen.”
Az Alathar-tónál felfedezett lábnyomok nemcsak a korai emberek jelenlétét erősíthetik meg, hanem betekintést nyújtanak a 115 ezer évvel ezelőtti ökoszisztémába. Az emberi nyomok körül a tudósok olyan állatok nyomait azonosították, mint az elefántok, a tevék és az antilopok. Ez buja környezetet sejtet, amely nagymértékben különbözik a mai sivatagos vidéktől.
„Ezek az állatok valószínűleg a tó körül gyűltek össze, hogy vízhez jussanak, csakúgy mint azok az emberek, akiknek nyomait a sár megőrizte.”
A lábnyomok térbeli elrendezésének és mélységének elemzésével a kutatók fontos információkhoz juthatnak mind az emberek, mind az állatok viselkedéséről, és a köztük lévő interakcióiról ebben az időszakban. Ezek az eredmények segíthetnek jobban megérteni, hogy milyen élet töltötte meg a régiót és tágabb környezetét, mielőtt még a jégkorszak zord éghajlati változásai megkezdődtek volna.
(divany.hu)
