A szentválasztásról
Hosszú évekkel ezelőtt tanultuk a székesfehérvári karizmatikus közösségtől – akkoriban még Ágoston atya volt a lelki vezetőjük -, hogy minden évre válasszunk magunknak szentet. (Pontosabban ők választanak minket, még ha mi is húzzuk ki a cédulát a névvel és imaszándékkal.) Kati néni jóvoltából pedig nekünk is lett egy jókora listánk, amiből választhatunk. Nekem általában nagyon jól sikerül ez, tavaly Szent Annát és Joachimot, Szűz Mária szüleit kaptam és azt, hogy imádkozzam a házastársakért és családokért – nos, jön az első unokám és a lányom is menyasszony lett, jól dolgoztak a szentek…
Idén Nicosiai Félix (Felice Da Nicosia 1715–1787) olasz kapucinus szerzetes választott/választottam, akit 2005-ben II. János Pál pápa – akinek tisztelője vagyok -, avatott szentté. Ünnepnapja október 23. – ehhez azt hiszem, nem kell semmit hozzá tennem. Na de mit tudtam meg még róla azon túl, ami a kis papíromon szerepelt!
Igaz, ami a cédulára volt írva, az is nagyon fontos: „Korunkban, amelyet a felszínesség és az önzés jellemez, Szent Félix arra mutat példát, hogy a valódi öröm gyakran a kis dolgokban lelhető fel, a napi kötelesség elvégzése révén érhető el. Imádkozz a mindennapi kötelességekben való megszentelődésért!” (Kiemelés az eredetiben.) Telitalálat, az biztos, hogy nekem erre szükségem van…
Az életrajzában pedig olyan dolgokat olvasok, amik rímelnek az életünkre és szolgálatunkra, úgyhogy már előre látom, hogy egész évben nyaggatni fogom szegény Félixet! (Szerencsére a szentjeink nagyon türelmes emberek…)
Például azt olvasom, hogy „megkapta a quaestor állást, ami a régió bebarangolásával járt azzal a céllal, hogy alamizsnát gyűjtsön a testvérek és munkájuk támogatására. Minden nap kopogtatott az ajtókon, és arra hívta az embereket, hogy osszák meg jólétüket. Természete olyan volt, hogy mindig köszönetet mondott, és még akkor is felkiáltott, ha bántalmazták: Isten szerelméért.” – Mi is szeretnénk a missziónk keretében minél több helyre eljutni, kopogtatni a szívek és plébániák ajtaján, vinni az Örömhírt segíteni az embereknek…
„Jézus Krisztusnak és Szűz Máriának volt odaadó híve. Különösen tisztelte az Oltáriszentséget, órákat töltött a tabernákulum előtt, még a napi munka kemény megpróbáltatásai után is.” – Istennek legyen hála, hogy nekünk is lehetőségünk van hetente többször is szentségimádást tartani, szentmisén részt venni - de azért van még hová előre fejlődnünk ebben is. Na majd most, ebben az évben!
„A testi és lelki betegségek gyógyításának ajándékával volt felruházva, és örömmel látta el a betegeket. (Rendelkezett a bilokáció ajándékával, egyszerre több helyen is tudott lenni.) Amikor 1777 márciusában egy rosszindulatú járvány pusztította a közeli Cerami városát, a betegek segítségére hívták, és lelkesen válaszolt, és erőfeszítéseit nagy siker koronázta.” Ehhez talán nem is kell hosszú magyarázat, hiszen régóta szervezünk gyógyító összejöveteleket és imádkozunk a betegek gyógyulásáért…
Különben Szent Félix igen szigorú volt önmagához, sokat böjtölt és nagyon engedelmes volt, ebben nekem biztos, hogy még sok segítségre van szükségem – de nem folytatom, azt hiszem, az idén is nagyszerű segítőtársat kaptam (kaptunk) az életünkhöz.
Egy problémám van csak az évi szentválasztással kapcsolatban: nem tudom elengedni azokat, akik egyszer már bekerültek az életembe. Így aztán egyre hosszabb listám van, akiknek minden nap kérem a segítségét az életünkhöz, mindannyiunk életéhez. Lehet, hogy ha egyszer feljutok a mennybe, ott fognak várni a kapu előtt – de hogy mit kapok tőlük az állandó zaklatásukért? Na de kihez forduljon az ember, ha nem a (mennyei) testvéreihez?
Kalandra fel!
Imával és szeretettel: Gyula (sipos)
