Sportra a legtöbbet, az egészségügyre legkevesebbet költjük az EU-ban
Egyik régiós országban sem történt az állami kiadások szerkezetének olyan mértékű átalakítása az elmúlt 12 évben, mint Magyarországon. A magyar államnak alig több mint egy évtized alatt sikerült az állami kiadások szerkezetét jelentősen eltéríteni mind a saját korábbi struktúrájától, mind a régiós és az európai átlagtól.
A mai gazdaságpolitikai diskurzust az a kérdés uralja, hogy mire mennyit költ a magyar állam. Általában felemlegetik, hogy keveset fordít egészségügyre (ez igaz is), valamint oktatásra (ez már árnyaltabb), és túl sokat gazdaságra, sportra, vallási célokra (ez is tény).
Érdemes azonban szisztematikusan és egységes szerkezetben áttekinteni, hogyan változott az elmúlt 12 évben a magyar állam kiadásainak összetétele, és ez hogyan viszonyul más európai országokéhoz. Fontos kérdésről van szó, hiszen az állam költési szerkezete egyértelműen jelzi a kormány preferenciáit: mely funkciókat helyez előtérbe esetleg más feladatokkal szemben, és hogyan változtak ezek a preferenciák az elmúlt időszakban.
Kétségtelen, hogy a kormányzati kiadásokban vannak bizonyos általános, illetve egyedi determinációk.
Az általános determináción azt értjük, hogy nagyon nagy mértékben nem lehet eltérni a fejlett európai országok kiadási struktúrájától, mivel az egyes, történelmileg kialakult, hagyományos állami funkciókat minden országban el kell látni.
Az egyedi determinációk pedig azt jelentik, hogy minden országnak van egy bizonyos kialakult költési szerkezete, és intézményrendszere, amelyet egyik évről a másikra nagyon nehéz, sőt lehetetlen jelentősen elmozdítani. A meglévő intézményrendszer és költési szerkezet csak fokozatosan módosítható. A magyar állam költési szerkezetének változása azonban azt bizonyítja, hogy egy évtizeden belül már jelentős elmozdulásokat lehet végrehajtani.
Az adatok alapján leszögezhető, hogy egyik régiós országban sem történt az állami kiadások szerkezetének olyan mértékű átalakítása az elmúlt 12 évben, mint Magyarországon.
A magyar államnak alig több mint egy évtized alatt sikerült az állami kiadások szerkezetét jelentősen eltéríteni mind a saját korábbi struktúrájától, mind a régiós, sőt az európai átlagtól.
2010-ben a magyar állam kiadásai még lényegében jól illeszkedtek az európai és a régiós (V4 országok és Románia) költési szerkezethez. Magasabb volt az állam működési kiadása és a kamatfizetés az EU27-hez és a régiós átlaghoz képest, alacsonyabb az egészségügyi, de magasabb a szociális kiadások aránya.
2010-22 között a magyar állami kiadások szerkezete nagymértékben átalakult.
Mintegy 5 százalékponttal emelkedett a gazdasági célokra költött összegek GDP-aránya,
és majdnem ugyanennyivel csökkent a szociális támogatások részesedése.
0,6 százalékponttal mérséklődött az egészségügyre,
és 0,9 százalékponttal nőtt a sportra, kultúrára, műsorszórásra és vallási célokra fordított állami költekezés aránya a GDP-ben.
A magas működési kiadások aránya nem változott.
A magyar államigazgatás magas költségei súlyos teherként nehezednek a magyar gazdaságra: az 1-1,5 százalékpontos GDP-arányos többlet, amellyel a magyar állam többet költ a saját működésére a régió átlagához képest, a 2022. évi GDP-ben kifejezve mintegy 850 milliárd forint, azaz ennyivel többet költött az állam intézményei és az általános szolgáltatásai fenntartására ahhoz képest, mint ha ezek a GDP-arányos kiadások hasonlóak lennének a régió többi országaihoz.
2022-ben a kamatfizetések (COFOG 1.7) csökkentek 2010-hez képest, ez azonban nyilván nem „vesztes” funkció, mivel ez egyértelműen kedvező fejlemény volt. Azt azonban más pénzügyi forrásból már tudjuk, hogy a kamatfizetés 2023-ben 4,7%-ra (1,7 százalékponttal) emelkedett. 2023-ban az állam összes kiadása a 2022. évi 48,8%-ról 49,5%-ra, azaz 0,7 százalékponttal nőtt, részben ez magyarázza a magasabb állami kiadásokat.
2023-ban már a magyar állam kamatkiadásai voltak a legmagasabbak az Európai Unióban.
Van négy, kis súlyú funkció, ahol nem történt lényeges változás: a rendvédelem, a honvédelem (COFOG 02 és 03), a környezetvédelem és a lakhatás, közösségi létesítmények (COFOG 05 és 06). Ezek a funkciók minden országban – egyenként – a GDP 1-4%-át képviselik, Magyarországon is.
Gazdasági funkcióra a magyar állam messze többet költött a GDP arányában (10,5%) 2022-ben, mint bármelyik más európai ország.
A funkció 4,7 százalékpontos többletkiadásaiból 2010-hez képest 2022-ben 2 százalékpontot tettek ki az energiaügyekre fordított állami kiadások, azaz a megemelkedett energiaárak lakossági állami támogatása (Rezsivédelmi Alap). Ez tehát indokolható. Ugyanakkor például a közlekedés finanszírozásának a növekedését (+1 százalékpont) nem igazolja az ágazat állapota.
Magyarország 2022-ben az EU-ban a legmagasabb arányt költötte a GDP-ből a közlekedésre, miközben folyamatosan kerülnek a felszínre a vasúti hálózat súlyos elhanyagoltságának a jelei.
De a többi gazdasági alfunkcióra költött finanszírozás terén is élen jár a magyar kormány az EU-ban és a régióban.
Egészségügyre a magyar állam költ a legkevesebbet az Európai Unióban, ezen belül a fekvőbeteg-ellátás finanszírozásában is az utolsó helyen áll.
A járóbeteg-ellátás GDP-arányos kiadásai nem változtak 2010-22 között, de itt a magyar költés az EU-ban a 18. helyén áll. Nehéz lenne tehát azzal érvelni, hogy a modern betegellátás a gyógyítást a fekvőbeteg (kórházi) ellátástól a járóbeteg (ambuláns, egynapos stb.) ellátás felé tereli, mivel a magyar egészségügy kiadásai a járóbeteg-ellátásban is a rangsor vége felé helyezkedik el. A gyógyászati eszközökre, felszerelésekre költött állami kiadások hátulról az 5. helyet foglalják le. A közegészségügyi kiadások terén a helyzet valamivel jobb, itt a magyar finanszírozás az EU-rangsorban középen található.
Az oktatási kiadások aránya nem változott jelentősen 2010 és 2022 között, az EU-ban a 10. helyen áll. Ezen belül azonban jelentős átrendeződés történt: csökkent az alap- és középfokú oktatásra, valamint jelentően emelkedett a felsőfokú oktatásra költött állami kiadások aránya. Az alapfokú oktatás finanszírozása az EU-ban hátulról a 3. helyre került (2010-ben a 10. volt), a középfokú oktatás pedig a 19. helyre (2010-ben a 14.). Figyelemre méltó, hogy a felsőoktatás finanszírozása terén Magyarország az első helyre ugrott az EU-ban(!), míg 2010-ben nagyjából a középmezőnyben volt.
A magas költés minden bizonnyal a kormány által preferált felsőoktatási intézmények kiemelt fejlesztési és finanszírozási költségével magyarázható.
A sport-kultúra-vallás funkció GDP-arányos kiadásainak valamennyi eleme jelentősen emelkedett 2010-2022 között, olyannyira, hogy mind a sport, mind a műsorszórás, a kultúra és a vallási ügyek állami finanszírozása 2022-ben az EU-ban messze a legmagasabb lett.
Ezekre a funkciókra a magyar kormány összesen 1,6 százalékponttal többet költött a GDP arányában, mint az EU-átlag, ami a 2022. évi GDP-ben kifejezve kb. ezer milliárd forintot jelentett.
A szociális védelem GDP-arányos kiadásainak valamennyi eleme csökkent 2010 és 2022 között, a család- és gyermektámogatások kivételével.
E funkció terén Magyarország 2022-ben a 22. helyen állt (2010-ben a 13.). Legnagyobb mértékben a munkanélküli ellátások aránya csökkent, de mérséklődött a nyugdíj- és özvegyinyugdíj-kiadások részesedése. A betegségi és rokkantsági ellátások is hátrébb sorolódtak pár hellyel. A családtámogatások terén a magyar állami finanszírozás megőrizte az EU-ban az 5. helyét, és a GDP-ben betöltött részaránya sem változott (3,5%).
A fentiekben a statisztikai adatok alapján tekintettük át a magyar állam kiadásainak változását az elmúlt bő egy évtizedben, a fő funkciók szerint.
A gazdasági, valamint a sport és vallási célokra fordított kiadások kiemelkedő mértéke az elmúlt 12 év jelensége, ami a 2010 óta hatalmon lévő kormány prioritásait tükrözi.
A gazdasági célokra költött magas kiadási ráta az intenzív állami szerepvállalás leképeződése (annak súlyos korrupciós vonzatával együtt),
a sport kiemelkedő támogatása (szintén nem mentesen a korrupciótól) a legfelső döntések eredménye,
az egyházak támogatása pedig hatalmi kérdés.
Ezeknek a többletkiadásoknak egy részét az egészségügyi kiadásokon és a szociális támogatásokon spórolta meg a kormány. Ugyanakkor, a kamatkiadás növekvő mértéke 2023-24-ben állítja kihívás elé a költségvetést.
Természetesen a kiadások mértéke nem tükrözi feltétlenül az adott funkció ellátásának minőségét. Megfelelő szervezéssel, átalakítással akár változatlan költségek mellett is lehet jobb szolgáltatást nyújtani. Ez fordítva is igaz: akár nagyobb GDP-arányos összegeket is lehet alacsonyabb hatékonysággal elkölteni. Erre jó példa a magyar államigazgatás magas működési kiadása (a GDP 5,2%-a): nem mondhatjuk, hogy a magyar kormány jobb és hatékonyabb adminisztratív szolgáltatásokat nyújt, mint mondjuk a cseh vagy az észt államigazgatás, amely a GDP mindössze 3,4-3,5%-át költi a bürokratikus kiadásokra. Hasonlóképpen, a magas közlekedési kiadásokra sincs magyarázat a magyar vasúti közlekedés állapotát tekintve.
Ugyanakkor ez az írás nem tekintette feladatának, hogy az egyes funkciókra költött állami kiadásokat vagy azok változásait szakmapolitikai magyarázattal lássa el. Erre nem is vállalkozhat, hiszen az állam kiadásai a gazdaság és társadalom minden területére kiterjednek, ezért ezek értékeléséhez és a mögöttes okokhoz a szakpolitika ismerői tudnak hozzászólni. Ez az írás ehhez kíván adalékot nyújtani.
(Palócz Éva, Kopint-Tárki Konjunktúrakutató Intézet, portfolio.hu)
