Miért nem ment el Ferenc pápa a Notre-Dame újranyitására
A katolikus egyházfő azon döntése, hogy nem vett részt a párizsi Notre-Dame katedrális újranyitási ceremóniáján, többek szerint nem csak egy egyszerű programválasztás volt.
A Notre-Dame leégését követő helyreállítás során több kérdés is felmerült az állam és az egyház viszonya kapcsán: jóllehet a tűzvész a francia állam hanyagsága miatt következett be (mivel az alkalmazott biztonsági rendszer nem felelt meg az előírásoknak), a költségek nagyobb részét a magánadományok fedezték, melyek összege a 850 millió eurót is meghaladta. A francia kormány mégis saját sikereként tálalta az újranyitást, amit a pápa el is utasított.
Ennek tükrében Ferenc pápa távolmaradása burkolt kritikaként értelmezhető a francia elnök, Emmanuel Macron irányába, aki a vallási eseményeket is nem ritkán politikai célokra akarja felhasználni. A pápa erre adott válaszlépése azt üzeni Macronnak, hogy a katolikus egyház nem használható fel politikai játszmák eszközéül.
Ami Korzikát illeti, a pápa oda tervezett látogatása teljes mértékben illeszkedik az általa felállított fontossági sorrendbe. A sziget lakosságának mintegy 90%-a katolikus vallású, és a térségben a vallásos élet reneszánszát éli. A pápa ily módon nemcsak a szekularizált Franciaországgal szemben állít egyfajta kontrasztot, hanem a vallási jellegű – konkrétan a katolikus – gyökerek újjáélesztésének programját is támogatja. Mindezek mellett Korzika helyzete jelképes megvilágításban is fontos: a Földközi-tenger perifériáján helyezkedik el, amely kulcsszerepet tölt be a katolikus egyházfő migránsok iránti szolidaritásában. Ez az üzenet viszont figyelmeztetés is a központi francia hatalom irányéba, melynek konfliktusai a sziget lakóival régóta fennállnak.
Ferenc pápa korábban már többször is kifejezte kritikáját Franciaországgal szemben. Ezek három fő területre összpontosulnak. Az első az a felvilágosodás örökségéhez kapcsolódik: a pápa szerint a francia racionalizmus túlságosan is steril, és emiatt képtelen válaszokkal szolgálni a mai világ erkölcsi kérdéseire. A második a laicizmus: Franciaország szigorú vallási kérdésekben való semlegessége nem ritkán szembemegy a vallási közösségek igényeivel, és éppen ezért megnehezíti az egyház szerepvállalását. A harmadik pedig a dekolonizációs kritika: a pápa az imperializmus talán legszimbolikusabb példájaként tekint Franciaországra, amely gyarmatosító múltja miatt felelősséggel tartozik a Globális Dél felé. (De Európával szemben is kritikus a pápa; elöregedett és szekularizált kontinensnek tartja, amely elvesztette életerejét, éppen ezért helyette a Globális Dél - különösen Ázsia, Afrika és Latin-Amerika - felemelkedésében látja az egyház jövőjét.)
Mindezek alapján érthető, milyen szempontok vezérelték az egyházfőt döntése meghozatalában, melynek nyomán távol maradt a katedrális újranyitási ünnepségétől.
(Francianyelv.hu, hetek.hu)
