Ferenc pápa: Félelmeinkben és szorongásainkban tekintsünk az Úrra!
December 1-én, advent első vasárnapján délben a Szentatya a vatikáni Apostoli Palotában lévő dolgozószobájának ablakából imádkozta el a szokásos Úrangyalát a Szent Péter téren egybegyűlt hívőkkel és zarándokokkal. A vasárnapi evangéliumról elmélkedve arra biztatott, hogy amikor megannyi teher nyomaszt bennünket, emeljük fel fejünket, és kérjük az Urat, hogy hozzon enyhülést, tegye „könnyűvé” a szívünket. Az Úrangyala elmondása után ismételten felemelte szavát a tűzszünet, a párbeszéd és a békekötés érdekében. Az alábbiakban Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!
Advent első vasárnapja van. A mai liturgia evangéliuma (Lk 21,25–28.34–36) kozmikus zűrzavarról és az emberek szorongásáról és félelméről szól. Ebben az összefüggésben Jézus reményt ébreszt a tanítványokban: „Nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok” (Lk 21,28). A Mester azért aggódik, hogy el ne nehezedjék a szívük (vö. Lk 21,34), és hogy virrasztva várják az Emberfia eljövetelét. Jézus tehát arra biztatja őket, hogy
emeljék fel a fejüket, a szívük pedig legyen éber, és virrasszon.
Jézus kortársai közül ugyanis sokakat szorongás fogott el, amikor szembesültek a körülöttük zajló katasztrofális eseményekkel – üldözésekkel, háborúkkal, természeti katasztrófákkal –, és azt gondolták, hogy a világvége közeleg. Szívük elnehezült a félelemtől. Jézus viszont meg akarja szabadítani őket szorongásaiktól és téves elképzeléseiktől: megmutatja nekik, hogyan maradjanak éberek szívükben, hogyan értelmezzék a történéseket Isten terve alapján, aki a történelem legdrámaibb eseményein belül is az üdvösségünkön munkálkodik. Ezért javasolja, hogy a földi dolgok megértéséhez fordítsák tekintetüket az ég felé:
„Nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket”
(Lk 21,28). Szép ez a mondat: „Nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket!”
Testvéreim, számunkra is fontos Jézus javaslata: „El ne nehezedjék szívetek” (Lk 21,34). Az élet sok helyzetében mi is feltesszük magunknak a kérdést: hogyan lehet „könnyű” a szívünk, éber a szívünk, szabad a szívünk? Hogyan lehet olyan szívünk, amely nem engedi, hogy a szomorúság összetörje? A szomorúság csúnya, csúnya! Előfordulhat ugyanis, hogy a személyes életünkkel vagy a világban zajló eseményekkel kapcsolatos aggodalmaink, félelmeink és szorongásaink hatalmas teherként nehezednek ránk, és csüggedésbe taszítanak. Ha az aggodalmak elnehezítik a szívünket és arra késztetnek, hogy bezárkózzunk önmagunkba,
Jézus ezzel szemben arra biztat, hogy emeljük fel a fejünket, bízzunk az ő szeretetében, mely meg akar menteni bennünket, és amely létünk minden helyzetében közel jön hozzánk; arra kér, hogy adjunk helyet neki, hogy újra rátaláljunk a reményre.
Kérdezzük meg tehát magunktól: a szívemet elnehezíti-e a félelem, a szorongás, nyomasztják-e a jövővel kapcsolatos aggodalmak? Tudom-e Isten szemével, imádságosan, szélesebb látókörrel nézni a napi eseményeket és a történelem viszontagságait? Vagy hagyom, hogy eluralkodjon rajtam a csüggedés? Ez az adventi időszak legyen értékes alkalom arra, hogy tekintetünket őrá emeljük, aki „könnyűvé” teszi szívünket és támogat minket utunkon!
Most hívjuk segítségül Szűz Máriát, aki a megpróbáltatások idején is kész volt elfogadni Isten tervét!
*
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Az elmúlt napokban emlékeztek meg az Argentína és Chile által kötött béke- és barátsági egyezmény negyvenedik évfordulójáról. A Szentszék közvetítésével ez az egyezmény vetett véget annak a területi vitának, amely Argentínát és Chilét a háború szélére sodorta. Ez azt bizonyítja, hogy ha valaki lemond a fegyverek használatáról és párbeszédet folytat, akkor jó úton jár.
Üdvözlöm az elmúlt napokban Libanonban elért tűzszünetet, és kívánom, hogy azt minden fél tiszteletben tartsa, lehetővé téve ezáltal, hogy a konfliktus által érintett térségek lakossága – libanoniak és izraeliek egyaránt – hamarosan és biztonságban hazatérhessenek, a libanoni hadsereg és az ENSZ békefenntartó erőinek felbecsülhetetlen segítségével is. Ebben a helyzetben sürgős felhívást intézek az összes libanoni politikushoz, hogy haladéktalanul válasszák meg a köztársasági elnököt, és az intézmények térjenek vissza normális működésükhöz, hogy folytathassák a szükséges reformokat, és biztosítsák, hogy az ország továbbra is a különböző vallások békés együttélésének példaképe lehessen. Remélem, hogy a felcsillant békesugár tűzszünethez vezethet minden más fronton, különösen a Gázai övezetben. Szívemen viselem a még mindig túszként fogva tartott izraeliek szabadon bocsátását és a humanitárius segélyek eljuttatását a kimerült palesztin lakossághoz. És imádkozunk Szíriáért, ahol sajnos – sok áldozatot követelve – ismét fellángolt a háború! Nagyon közel állok a Szíriában élő egyházhoz! Imádkozzunk!
Szeretném kifejezni aggodalmamat és fájdalmamat amiatt a konfliktus miatt, amely továbbra is vérrel szennyezi a meggyötört Ukrajnát. Közel három éve vagyunk tanúi a halottak, sebesültek, erőszakos cselekmények, pusztítások szörnyű sorozatának. Ennek a gyermekek, a nők, az idősek, a gyengék az első áldozatai. A háború borzalom, a háború sérti Istent és az emberiséget, a háború nem kímél senkit, a háború mindig vereség, az egész emberiség veresége! Gondoljunk arra, hogy a tél küszöbön áll, s azzal fenyeget, hogy rendkívül megnehezíti a több millió kitelepített ember életkörülményeit. Ezek mérhetetlenül nehéz hónapok lesznek számukra. A háború és a hideg együttese tragikus. Ismételten arra kérem a nemzetközi közösséget és minden jóakaratú férfit és nőt, hogy tegyenek meg mindent a háború megállításáért, a párbeszéd, a testvériség és a megbékélés érvényesüléséért. Minden szinten megújult elkötelezettséggel dolgozzanak ezen! És miközben karácsonyra készülünk, miközben a Béke Királyának születését várjuk, adjunk konkrét reményt ezeknek az embereknek! A békére törekvés nem néhányaknak, hanem mindenkinek a felelőssége!
Ha a háború borzalmaihoz hozzászokunk, ha a háború borzalmaival szemben közömbösek vagyunk, akkor az emberiség egész családja vereséget szenved.
Az emberiség egész családja vereséget szenved! Kedves testvéreim, fáradhatatlanul imádkozzunk ezért a keményen megpróbált népért, és kérjük Istentől a béke ajándékát!
Szeretettel köszöntelek mindnyájatokat, római hívek, Olaszországból és sok más országból érkezett zarándokok. Külön is köszöntöm a Barcelonából, Murciából és Valenciából érkezett csoportokat – gondoljunk Valenciára, milyen sokat szenved! –, továbbá a horvátországi Gerovóból érkezett csoportot. Köszöntöm az Arco di Trentó-i és a sciaccai híveket, valamint a Gioventù Ardente Mariana római csoportját. Üdvözlöm a Szeplőtlen Szűzanya-plébánia fiataljait!
Szép vasárnapot és jó adventkezdetet kívánok mindnyájatoknak! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
