Ferenc pápa: A szeretet ingyenessége menti meg a világot!
November 24-én délelőtt a Szentatya ünnepi szentmisét mutatott be a Szent Péter-bazilikában, Urunknak, Jézus Krisztusnak, a világmindenség királyának ünnepén, a 39. ifjúsági világnap alkalmából, amelynek idei témája: Akik az Úrban bíznak, fáradság nélkül járnak (vö. Iz 40,31). Beszédében Ferenc pápa három szempontról, a vádakról, a megalkuvásokról és az igazságról elmélkedett. Az alábbiakban Ferenc pápa teljes homíliájának fordítását közreadjuk.
A liturgikus év végén az Egyház Urunknak, Jézus Krisztusnak, a világmindenség királyának főünnepét ünnepli. Az Egyház arra hív, hogy tekintsünk rá, tekintsünk az Úrra, mindenek eredetére és beteljesedésére (vö. Kol 1,16–17), akinek „királysága nem szűnik meg soha” (Dán 7,14).
Az Úr szemlélése felemel és lelkesít. De ha szétnézünk magunk körül, amit látunk, az másképp néz ki, és nyugtalanító kérdések vetődhetnek fel bennünk. Mi a helyzet a háborúkkal, az erőszakkal, a természeti katasztrófákkal? És mit gondoljunk azokról a problémákról, amelyekkel nektek is szembe kell néznetek, kedves fiatalok, amikor a holnapra tekintetek: a munka bizonytalanságáról, a gazdasági és egyéb bizonytalanságokról, a társadalmat polarizáló megosztottságról és egyenlőtlenségekről? Miért történik mindez? És mit tehetünk azért, hogy ezek ne törjenek össze bennünket? Igaz, ezek nehéz kérdések, de fontos kérdések.
Ezért ma, amikor az ifjúsági világnapot ünnepeljük az összes egyházban, azt szeretném javasolni különösen nektek, fiataloknak, hogy Isten igéjének fényében gondolkodjatok el három szempontról, amelyek segíthetnek abban, hogy bátran haladjunk előre utunkon, a kihívásokon keresztül, amelyekkel találkozunk. Ezek a szempontok pedig a következők: a vádak, a megalkuvások és az igazság. A vádak, a megalkuvások és az igazság.
Először is: a vádak. A mai evangélium a vádlott helyzetében mutatja be Jézust (vö. Jn 18,33–37). Ahogy mondani szokták, „a vádlottak padján”, a bíróságon van. Pilátus hallgatja ki, a Római Birodalom képviselője, akiben az összes olyan hatalom képviselőjét láthatjuk, amely a történelemben fegyveres erővel elnyomja a népeket. Pilátust nem érdekli Jézus. De tudja, hogy az emberek követik, vezérnek, tanítónak, Messiásnak tartják, és a helytartó nem engedheti meg, hogy bárki is felfordulást idézzen elő, zavart keltsen körzetének „militarizált békéjében”. Így hát kedvében jár eme védtelen próféta nagyhatalmú ellenségeinek: lefolytatja az eljárást ellene, és halálos ítélettel fenyegeti meg. Ő pedig, aki mindig és kizárólag az igazságosságot, az irgalmasságot és a megbocsátást hirdette, nem fél, nem hagyja magát megfélemlíteni, és nem is lázad: Jézus hű marad az általa hirdetett igazsághoz, élete feláldozásáig hű marad.
Kedves fiatalok, talán néha veletek is megtörténik, hogy „vádolnak” benneteket, amiért Jézust követitek. Az iskolában, barátaitok között, vagy azokon a helyeken, ahol gyakran megfordultok, lehetnek olyanok, akik azt akarják éreztetni veletek, hogy hibbantak vagytok, amiért hűek vagytok az evangéliumhoz és annak értékeihez, mert nem alkalmazkodtok, nem adjátok be a derekatokat, hogy úgy cselekedjetek, mint mindenki más.
Ti azonban ne féljetek az „ítéletektől”, ne aggódjatok: a kritikák és a hamis vádak előbb-utóbb elbuknak, s az őket alátámasztó felszínes értékekről kiderül, hogy mik, illúziók.
Kedves fiatalok, vigyázzatok, ne részegedjetek meg az illúzióktól! Kérem, legyetek konkrétak! A valóság konkrét. Óvakodjatok az illúzióktól!
Ami megmarad, ahogy Krisztus tanítja nekünk, az valami más: a szeretet cselekedetei. Ez az, ami megmarad, és ami széppé teszi az életet! A többi nem számít. A szeretet a cselekedetekben konkretizálódik. Ezért megismétlem nektek:
ne féljetek a világ „ítéleteitől”! Továbbra is a szeressetek! De az Úr fényében szeressetek, adjátok oda életeteket, hogy másokon segítsetek!
És elérkeztünk a második ponthoz: a megalkuvás. Jézus azt mondja: „Az én országom nem ebből a világból való” (Jn 18,36). Mit ért Jézus ezen? „Az én országom nem ebből a világból való.” Miért nem tesz semmit azért, hogy biztosítsa a sikerét, hogy behízelegje magát a hatalmasoknál, hogy támogatást szerezzen a programjához? Miért nem teszi? Hogyan képzelheti, hogy majd „vesztesként” megváltoztatja a dolgokat? Valójában Jézus azért cselekszik így, mert elutasít mindenféle hatalmi logikát (vö. Mk 10,42–45). Jézus mentes mindettől!
És ti is, kedves fiatalok, jól teszitek, ha követitek a példáját, és nem hagyjátok, hogy megfertőzzön benneteket a manapság olyannyira elterjedt rögeszme, az az őrült vágy, hogy lássanak, elismerjenek és dicsérjenek bennünket. Akik rabjává válnak ezeknek a rögeszméknek, a végén állandó szorongásban élnek. Kénytelenek „könyökölni”, versengeni, színlelni, megalkudni, feladják eszményeiket, hogy némi elismerést és láthatóságot szerezzenek. Kérem, óvakodjatok ettől! A méltóságotok nem eladó. Nem eladó! Legyetek óvatosak!
Isten úgy szeret benneteket, amilyenek vagytok, nem úgy, amilyennek látszotok: szemében tiszta álmaitok többet érnek, mint a siker és a hírnév – többet érnek –, és őszinte szándékaitok többet érnek, mint a megalkuvások.
Ne hagyjátok, hogy becsapjanak benneteket azok, akik hiábavaló ígéretekkel áltatnak benneteket, valójában azonban csak meg akarnak törni, eszközként akarnak saját érdekeikre felhasználni benneteket! Ne engedjétek, hogy eszközként használjanak benneteket! Vigyázzatok! Ne engedjétek magatokat megtörni! Legyetek szabadok, de a méltóságotokkal összhangban szabadok! Ne elégedjetek meg azzal, hogy „egynapos sztárok” lesztek, sztárok a közösségi médiában vagy bármilyen más közegben! Emlékszem, egyszer az országomban egy fiatal nő – aki egyébként szép volt – ki akart tűnni. Jól kisminkelte magát egy partira. Azt gondoltam: „A smink után mi marad?” Ne sminkeld ki a lelked, ne sminkeld ki a szíved; légy olyan, amilyen vagy: őszinte, áttetsző! Ne legyetek „egynapos sztárok” a közösségi médiában vagy bármilyen más közegben!
Az ég, amelyen ragyognotok kell, nagyobb: a szeretet ege, Isten ege, ahol az Atya végtelen szeretete sok kicsi fényben tükröződik: a házastársak hűséges szeretetében, a gyermekek ártatlan örömében, a fiatalok lelkesedésében, az idősekről való gondoskodásban, a megszentelt személyek nagylelkűségében, a szegények iránti szeretetben, a munka becsületességében.
Gondoljatok ezekre a dolgokra, melyek erőssé tesznek mindannyiatokat, fiatalok! Ezek a kis fények: a házastársak hűséges szeretete – szép dolog! –, a gyermekek ártatlan öröme – gyönyörű öröm! –, a fiatalok lelkesedése – legyetek mindannyian lelkesek! –, az idősekről való gondoskodás. Egy kérdés: ti gondoskodtok-e az idősekről? Meglátogatjátok-e nagyszüleiteket? Legyetek nagylelkűek életetekben, jótékonyak a szegényekkel, becsületesek a munkátokban! Ez az az égbolt, amelyen csillagokként ragyognotok kell a világban (vö. Fil 2,15): és kérlek, ne hallgassatok azokra, akik hazudnak, és mást mondanak nektek! Nem a megalkuvások mentik meg a világot, nem a megalkuvások tesznek boldoggá! Ami a világot megmenti, az a szeretet ingyenessége. A szeretet pedig nem megvásárolható, nem eladható: ingyenes, önmagunk odaadása.
Ezzel elérkeztünk a harmadik ponthoz: az igazság. Krisztus azért jött a világba, hogy „tanúságot tegyen az igazságról” (Jn 18,37), és ezt úgy tette, hogy tanított minket szeretni Istent és testvéreinket (vö. Mt 22,34–40; 1Jn 4,6–7). Csak ott, a szeretetben talál világosságot és értelmet az életünk (vö. 1 Jn 2,9–11). Különben egy nagy hazugság foglyai maradunk. És mi az a nagy hazugság? Az önelégült „én” hazugsága (vö. Ter 3,4–5), minden igazságtalanság és boldogtalanság gyökere.
Az önmaga körül forgó „én” – én, énnekem, énvelem, mindig „én” –, mely nem képes másokra tekinteni, másokkal kapcsolatot teremteni. Óvakodjatok az önmaga körül forgó „én” betegségétől.
Krisztus, aki út, igazság és élet (vö. Jn 14,6), azzal, hogy mindenét odaadta, és meztelenül halt meg a kereszten üdvösségünkért, arra tanít, hogy mi is csak a szeretetben tudunk teljes méltóságunkban élni, fejlődni és kibontakozni (vö. Ef 4,15–16). Máskülönben, ahogyan Boldog Pier Giorgio Frassati – egy hozzátok hasonló fiatal – írta egyik barátjának, nem élünk, hanem csak tengődünk (vö. Levél Isidoro Boninihez, 1925. február 27.). Mi élni akarunk, nem pedig tengődni, ezért arra törekszünk, hogy szeretetben tegyünk tanúságot az igazságról, szeretve egymást, ahogy Jézus tanította nekünk (vö. Jn 15,12).
Testvéreim, nem igaz az, amit egyesek gondolnak, hogy a világ eseményei „kicsúsztak” Isten kezéből. Nem igaz, hogy a történelmet az erőszakosak, a hatalmaskodók, a gőgösök csinálják. Sok rossz, ami sújt bennünket, az ember műve, a gonosz hazugsága, de végső soron minden Isten ítélete alá tartozik. Milyen lesz az arca azoknak, akik pusztítják az embereket, akik háborút szítanak, amikor az Úr elé kell állniuk? „Miért csináltad azt a háborút? Miért öltél?” És ők, mit válaszolnak majd? Gondolkodjunk el ezen, mi is. Mi nem háborúzunk, nem ölünk, de ezt tettem, ezt, ezt és ezt tettem. Akkor az Úr azt mondja majd nekünk: „Miért tetted ezt? Miért voltál igazságtalan ebben? Miért költötted a pénzt hiábavalóságokra?” Az Úr tőlünk is megkérdezi majd ezeket. Az Úr meghagyja a szabadságunkat, de nem hagy magunkra bennünket: bár figyelmeztet, amikor elbukunk, de sosem szűnik meg szeretni bennünket, és ha akarjuk, felemel bennünket, hogy folytathassuk utunkat.
A szentmise végén a portugál fiatalok átadják a koreai fiataloknak az ifjúsági világtalálkozó jelképeit: a keresztet és a Salus Populi Romani Mária-ikont. Ez is jel: meghívás mindannyiunk számára, hogy éljük meg és vigyük el az evangéliumot a föld minden részébe, anélkül, hogy megállnánk vagy kedvünket veszítenénk, felállva minden elesés után, és sosem szűnve meg reménykedni, ahogyan a mai nap üzenete mondja: „Akik az Úrban bíznak, fáradtság nélkül járnak” (vö. Iz 40,31). Ti, koreai fiatalok, megkapjátok az Úr keresztjét, az élet keresztjét, a győzelem jelét, de nem csak ezt: az Édesanyával együtt kapjátok meg.
Mária az, aki mindig kísér bennünket Jézus felé; Mária az, aki a nehéz pillanatokban keresztünk mellett áll, hogy segítsen nekünk, mert ő az Anya, ő az Édesanya. Ő a mi édesanyánk.
Gondoljatok Máriára!
Szegezzük szemünket Jézusra, az ő keresztjére és Máriára, a mi Anyánkra: így a nehézségek között is lesz erőnk arra, hogy a vádaktól való félelem nélkül, a megalkuvás igénye nélkül, saját méltóságunkkal, saját üdvösségünk bizonyosságával és Édesanyánk, Mária kíséretének bizonyosságával, megalkuvások nélkül, lelki sminkelés nélkül haladjunk előre. Méltóságotoknak nincs szüksége sminkre! Menjetek előre, megelégedve azzal, hogy mindenkiért vagytok, szeretetben éltek és az igazság tanúi vagytok! És kérlek benneteket, ne veszítsétek el örömötöket! Köszönöm!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media; Vatican News
Magyar Kurír
