Ferenc pápa: Isten élettel és örömmel teli jövőt készít számunkra!
November 17-én délben a Szentatya a vatikáni Apostoli Palotában lévő dolgozószobájának ablakából imádkozta el a szokásos Úrangyalát a Szent Péter téren egybegyűlt mintegy huszonötezer hívővel és zarándokkal. Az Úrangyala elmondása után Ferenc pápa a szegények nyolcadik világnapja alkalmából 1300 szegénnyel közös ünnepi ebéden vett rész a vatikáni VI. Pál teremben. Az alábbiakban Ferenc pápa teljes beszédének fordítását közreadjuk.
Kedves testvéreim, szép vasárnapot kívánok!
A mai liturgia evangéliumában Jézus egy nagy megpróbáltatásról beszél: „a nap elsötétedik, a hold nem ad világosságot” (Mk 13,24). Ezzel a szenvedéssel szembesülve sokan a világ végére gondolhatnak, de az Úr megragadja az alkalmat, hogy más értelmezést kínáljon nekünk, és ezt mondja: „ég és föld elmúlnak, de az én igéim soha el nem múlnak” (Mk 13,31).
Elidőzhetünk ennél a két kifejezésnél: van, ami elmúlik és van, ami nem múlik el.
Először is, ami elmúlik. Életünk bizonyos körülményei között, amikor válságon megyünk keresztül, vagy valamilyen kudarcot élünk át, vagy amikor magunk körül azt a szenvedést látjuk, amelyet a háborúk, az erőszakos cselekmények, a természeti katasztrófák okoznak, az az érzésünk, hogy minden a vége felé közeledik, úgy érezzük, hogy még a legszebb dolgok is elmúlnak. A válságok és kudarcok, bármilyen fájdalmasak is, fontosak, mert megtanítanak arra, hogy mindent a maga súlyának megfelelően kezeljünk, ne kötődjünk szívünkkel e világ valóságaihoz, mert azok elmúlnak: enyészet a sorsuk.
Jézus viszont arról is beszél, ami nem múlik el. Minden elmúlik, de az ő igéi nem múlnak el: Jézus szavai örökre megmaradnak. Így arra biztat bennünket, hogy bízzunk az evangéliumban, amely az üdvösség és az örökkévalóság ígéretét hordozza, és ne éljünk többé haláltól való szorongó félelemben. Mert míg minden elmúlik, Krisztus nem múlik el! Őbenne, Krisztusban egy napon megtaláljuk azokat a dolgokat, amelyek elmúltak, és azokat az embereket, akik elkísértek bennünket földi életünkben. A feltámadás eme ígéretének fényében minden valóság új értelmet nyer:
minden meghal, és egy napon mi is meghalunk, de semmit sem veszítünk el abból, amit építettünk és szerettünk, mert a halál egy új élet kezdete lesz.
Testvéreim, a megpróbáltatások között is, a válságokban, a kudarcokban is arra hív az evangélium, hogy az életre és a történelemre ne attól való félelemmel tekintsünk, hogy elveszítjük azt, ami véget ér, hanem a feletti örömmel tekintsünk, ami megmarad. Ne felejtsük el, hogy Isten élettel és örömmel teli jövőt készít számunkra!
Kérdezzük meg tehát magunktól: a múló, gyorsan elmúló földi dolgokhoz ragaszkodunk-e, vagy az Úr szavaihoz, amelyek nem múlnak el és az örökkévalóság felé vezetnek bennünket? Kérem, tegyük fel magunknak ezt a kérdést! Ez segíteni fog nekünk.
És kérjük a Boldogságos Szüzet, aki teljesen rábízta magát Isten igéjére, hogy járjon közben értünk!
A Szentatya szavai az Úrangyala elimádkozása után:
Kedves testvéreim!
Tegnap az albániai Shkodra városában két vértanút avattak boldoggá: Louis Palićot, a Kisebb Testvérek Rendjének áldozópapját és Gjon Gazulli egyházmegyés papot, a 20. századi vallásüldözés áldozatait. Ma pedig Freiburg im Breisgau-ban egy másik vértanút is boldoggá avattak, Max Josef Metzger áldozópapot, a Krisztus Király Világi Intézet alapítóját, akivel szembeszállt a nácizmus a béke melletti vallásos elkötelezettsége miatt. E vértanúk példája erősítsen meg sok keresztényt, akiket korunkban hitük miatt diszkriminálnak. Tapsoljuk meg az új boldogokat!
Ma tartjuk a szegények világnapját, amelynek témája: „A szegény imája eljut Istenhez” (vö. Sir 21,6). Köszönetet mondok azoknak, akik az egyházmegyékben és plébániákon szolidaritási programokat szerveztek a leginkább rászorulók érdekében. És ezen a napon emlékezzünk meg a közúti balesetek áldozatairól is: imádkozzunk értük, családtagjaikért, és tegyünk meg mindent a balesetek megelőzése érdekében!
Felteszek egy kérdést, és mindenki felteheti magának ezt a kérdést: lemondok-e valamiről, hogy a szegényeknek adjam? Amikor alamizsnát adok, megérintem-e a szegény ember kezét, belenézek-e a szemébe? Testvéreim,
ne felejtsük el, hogy a szegények nem várhatnak!
Csatlakozom az olaszországi egyházhoz, amely holnap imanapot tart a visszaélések áldozataiért. Minden visszaélés a bizalom elárulása, az élet elárulása! Az ima nélkülözhetetlen a „bizalom újjáépítéséhez”.
A halászok világnapja alkalmából, amely csütörtökön lesz, szeretnék megemlékezni az összes halászról is: Mária, a tenger csillaga, védelmezze a halászokat és családjukat!
Szeretettel köszöntelek mindannyiatokat, rómaiak és zarándokok! Külön is köszöntöm a Ponta Delgadából és Zágrábból jött híveket; az El Escorial San Lorenzo kolostorának fiúkórusát és a római ecuadori közösséget, amely a Virgen del Quinche-t ünnepli. Köszöntöm a Chioggiából és Caorléból érkezett csoportokat; a trentói tartományban fekvő Romeno tűzoltóit és a Como melletti Nesso plébániai kórusát.
Testvéreim, imádkozzunk a békéért: legyen béke a meggyötört Ukrajnában, Palesztinában, Izraelben, Libanonban, Mianmarban, Szudánban! A háború embertelenné tesz, elfogadhatatlan bűncselekmények eltűrésére késztet. Az országok vezetői hallják meg a népek békét kérő kiáltását!
Üdvözlöm a Szeplőtlenül Fogantatott Szűzanya-plébánia fiataljait!
Szép vasárnapot kívánok mindnyájatoknak! Kérlek benneteket, ne feledkezzetek el imádkozni értem! Jó étvágyat az ebédhez! Viszontlátásra!
Fordította: Tőzsér Endre SP
Fotó: Vatican Media
Magyar Kurír
