A nagy port kavart Draghi-jelentés összképe Európáról
Érdemes rátekinteni a Draghi-jelentés összképére és a teljes versenyképességet célzó kérdésekre. A dokumentumot az Európai Központi Bank volt elnöke és korábbi olasz miniszterelnök, Mario Draghi írta, hat fejezetre oszlik. Nézzük a pozitív és negatív megállapításokat:
Vegyünk sorra először egy-két fontos pozitív megállapítást:
Európa 440 millió fogyasztóból és 23 millió vállalatból álló egységes piacot hozott létre, ami a globális GDP mintegy 17 százalékát adja, miközben a jövedelmi egyenlőtlenségek aránya egyes mérések szerint mintegy 10 százalékponttal alacsonyabb, mint az Egyesült Államokban és Kínában.
A jogállamiság alkalmazása terén a világ tíz legjobb eredményt elérő országa közül nyolc EU-tagállam.
A születéskor várható élettartam és az alacsony csecsemőhalandóság tekintetében Európa megelőzi az Egyesült Államokat és Kínát.
Az EU világelső a fenntarthatósági és környezetvédelmi normák, valamint a körforgásos gazdaság irányába tett előrelépés terén.
Tehát egyáltalán nem arról szól a jelentés, hogy csak problémák lennének. Azonban a tagadhatatlan hiányosságok és lemaradások így összegezhetők:
Az amerikai mögött az uniós növekedés elmaradt az elmúlt két évtizedben, sőt egyre nagyobb a különbség: 2002-ben még 15 százalék volt az EU lemaradása, tavaly már 30 százalék.
Az egy főre jutó jövedelem Amerikában kétszer olyan gyorsan növekedett az ezredforduló óta.
Egyre kisebb a külföldi kereslet az európai termékek és szolgáltatások iránt, továbbá nagyobb a verseny az európai piacon a külföldi – különösen a kínai – cégekkel.
Szintén az ezredforduló óta az unió részesedése a világkereskedelmében a termékek esetén 3, a szolgáltatásoknál 1 százalékponttal visszaesett, ellenben Kína részesedése az előbbi esetén 13, a szolgáltatásoknál 2 százalékponttal növekedett.
Az EU dekarbonizálni akarja a gazdaságát, ami helyes a Draghi-jelentés szerint. (Az ideológiailag vezérelt zöldítést nem utasítja el.) Ám azt kiemeli, hogy az ipari vállalatoknak emiatt a versenytársaikénál nagyobb költségeik vannak. Így – a jelentés szerint – szép lassan a kínai vállalatok veszik át a vezetést zöldítésben.
A Draghi-jelentés javaslatokat is megfogalmaz.
A versenyképesség növelését célzó finanszírozáshoz – a Bizottság becslései alapján – évente legalább 750-800 milliárd euró beruházásra lenne szükség, ez a tavalyi EU-s GDP 4,4-4,7 százalékának felel meg.
A tervhez szükséges források előteremtéséhez közös hitelfelvételt javasol, amit feltehetően számos tagállam, köztük a magyar kormány nem támogatna. A már ismertetett energetikai javaslatokon túl azt is megfogalmazták, hogy Európának reagálnia kell a kevésbé stabil geopolitikai világra, ahol a függőségek sebezhetővé tesznek, így a biztonsága érdekében a kontinens többé nem támaszkodhat másokra.
A globalizáció több évtizede magas szintű „kölcsönös stratégiai függést” hozott létre a nagy gazdaságok között, ami megnövelte a gyors szétválás költségeit. Míg az EU nagymértékben függ Kínától a kritikus ásványi anyagok tekintetében, addig a nagyobb gazdaságok aktívan csökkentik függőségüket.
A Draghi-jelentés szerint a függőségek csökkentése mellett az EU-nak reagálnia kell a határain gyökeresen megváltozott biztonsági környezetre is. Tehát a stratégiai függetlenség valódi eléréséhez és globális geopolitikai befolyásának növeléséhez Európának tervre van szüksége a függőségek kezelésére és a védelmi beruházások megerősítésére.
Végezetül érdemes megjegyezni: a jelentés örvendetes, Európa végre deklarálta a problémákat. (Nem is olyan régen Európai Unió-ellenesnek volt bélyegezve, aki firtatni merte ezeket a kérdéseket, a kontinens lemaradását.) Azonban a dokumentumból – vagy más uniós javaslatból – fájóan hiányzik egy tényleges, minden részletet átfogó cselekvési terv, hogy pontosan, lépésről lépésre mit kell tenni a versenyképességünk javítása érdekében. Hiszen akik korábban figyelemmel kísérték Európa gazdasági útját, a problémákat már évek óta detektálták.
(index.hu)
