Ahogyan a gyerkek elsajátítják színlelést
Ha tetszik, ha nem, az életünk során fontos készség a színlelés, amit rendszerint az érzelmileg érettebb felnőttekhez szoktak kötni. Egy új tanulmány szerint azonban már nagyon fiatalon megtanuljuk a tettetés művészetét, írja a Science Alert.
A kutatás részeként összesen 902 szülőt faggattak ki gyermekeik szokásairól az Egyesült Királyságból, az Egyesült Államokból és Ausztráliából. A beszélgetés tárgyai a nulla és négy éves kor közötti gyermekek voltak, és meglepően tapasztalták, hogy az utódok egy része már négy hónapos korban elkezdett tettetni bizonyos dolgokat. Ez egészen odáig fejlődött, hogy 12 hónapos korukra körülbelül a felük volt képes színlelni, míg 13 hónaposan már fel is ismerték, ha valaki megjátszotta érzelmeit a körükben.
Elena Hoicka, a Bristoli Egyetem oktatáspszichológusa szerint bár legtöbbször negatív konnotáció övezi a színlelést, ez a fajta képesség kulcsfontosságú része a gyermekek tanulásának, kreativitásának, barátkozásának és más emberek megértésének. A színlelés pedig egyre kifinomultabb lesz, ahogy a gyerekek idősebbé válnak.
A Cognitive Development elnevezésű szaklapban megjelent kutatás szerint először általában a testünkkel kezdünk el tettetni (például úgy teszünk, mintha elaludnánk), majd a gesztusok (például az ujjal való fogmosás), később pedig a cselekvések is színre lépnek, mint amikor, például, egy banánt használunk telefon helyett. Kétéves korukra a gyerekek általában elvontabb gondolkodásmódra is képesek lesznek, melynek eredményeként sokan tesznek úgy, mintha valami olyan dolgot csinálnának, amiben nincs tapasztalatuk, ilyen, például, az autóvezetés.
Hároméves kor környékén aztán megkezdődik a környezetükben élő személyek vagy a kedvenc mesekarakterek imitációja, de ilyenkor jelennek meg a ritkább jelenségek is, például a képzeletbeli barátok kitalálása. Ez a gyermekek nyelvi fejlődésével válik lehetségessé, csakúgy, mint az, hogy kiszínezzenek bizonyos történéseket. Az ilyen irányú kutatások ugyan ígéretesek, de vannak korlátjaik is, például a kevesebb résztvevő és az, hogy a gyermekek gyorsan kifáradnak a vizsgálatok során.
(24.hu)
