Mit állítanak a legfrissebb kutatások a torinói lepelről?
Az Aleteia című lapban William Meacham archeológus bebizonyította 2024 áprilisában, hogy hamis az állítás, amely szerint a lepel anyaga középkori, bár egy 1988-as radiokarbon (C–14-es) vizsgálat 1260 és 1390 közé tette a korát. Meacham úgy okoskodott, hogy a közel-keleti régió múzeumaitól kért olyan lenvászonmintákat, amelyekről tudott keletkezési idejük. Így a római megszállás idejéből Izraelből (a korabeli Júdea), Egyiptom különböző időszakaiból és Európa hasonló korszakaiból származó mintákat vizsgált.
Az összehasonlított minták közül a torinói lepel lenszálai szinte tökéletesen megegyeztek a júdeai korszakból származó korabeli mintákkal. Ezek után kijelenthető, hogy a torinói lepel tényleg valahonnan a Közel-Keletről származik, ezáltal nem lehet középkori hamisítvány. Megállapítása alátámasztja a korábbi vizsgálati eredményt, hogy a lepel szálai által megőrzött virágpornyomok a Földközi-tenger keleti régiójában honos fajoktól származtak.
Valamiért a nemzetközi sajtó csak a napokban kapta fel azt az újabb kutatást, amely ugyan még 2022-ben jelent meg a Heritage-ben, de eddig nem kapott különösebb figyelmet. Liberato De Caro tudós és csapata a Bari Kristálytani Intézetben 2019-ben kezdte meg kutatásait. Olyan speciális röntgeneljárással vették szemügyre a torinói lepel egy lenmintáját, mint amilyennel a ásványok, kristályok szerkezetét tanulmányozzák. Vizsgálódásukkor megállapították, hogy lenvászon lepel anyaga szerkezetében megegyezik egy másik minta szerkezetével, amelyről köztudott, hogy a Masszada Erőd ostromának idejéből származik.
De Caro és csapata azt is megállapította, hogy az 1988-as radiokarbon vizsgálathoz használt minta nem volt a teszteléshez kellőképpen megtisztítva, és mivel rengeteg ember kezén ment át a középkorban, ezért maradhattak rajta olyan nyomok, amelynek eredményeként XIV. századinak vélték a lenvásznat. Ezzel együtt az is kiderült, hogy a vászon sokkal elhasználtabb volt, semmint, hogy csak néhány száz éves legyen. Állításuk szerint a vászon legalább 1300 évig pihent egy olyan helyen, ahol a hőmérséklet folyamatosan 20 és 22,5 Celsius-fok között volt, 55-75 százalékos levegő-páratartalom mellett.
A másik kérdés az arcmás a leplen
A középkortól kezdve általános volt a felfogás, hogy Jézus Krisztus arcmását látták a leplen. Később – már a XX. század második felében – azzal kezdtek el foglalkozni, hogy miként került az arcmás a lepelre. Voltak komoly próbálkozások:
1978-ban egy nemzetközi szakértőkből álló csapat futott neki, hogy kiderítse, miként került a vászonra az arcmás. Nem sikerült nekik. Annyira jutottak csak, hogy nem festményről van szó, mert nem találtak sem festék-, sem pigmentmaradványokat.
2002-ben Raymond Rogers, a Los Alamos-i Nemzeti Laboratórium munkatársa azt vetette fel, hogy az arcmás a lepel és a belecsavart test közötti kémiai reakciók eredménye.
2014-ben egy kissé elvadult feltételezés már azt állította, hogy az arcmás egy földrengést követő sugárzás eredményeként jelenhetett meg a szöveten.
A vérfoltokat is vizsgálták, amelyek nyomán kiderült, hogy AB vércsoportról van szó. A megállapítást a Spanyol Sindonológus Központ tette közzé. (Sindonológusok a torinói lepelt tanulmányozók)
Voltak, akik azt állították, hogy valamilyen primitív fotónegatívra emlékeztető megoldással állunk szemben.
Ezt a kört zárták 2024-ben De Caro és Meacham legfrissebb kutatásai.
(index.hu)
