Augusztus 20-tól megszűnik a kárpátaljai menekültek támogatása
A Magyar Közlönyben június legvégén jelent meg a rendelet, amely két fontos módosításról szólt:
Ezentúl csak bizonyos ukrajnai régiókból lehet állami segítséget kapni Magyarországon. A rendeletben új fogalmat vezetett be a kormány, az úgynevezett háborús területet, amely „Ukrajna katonai műveletekkel közvetlenül érintett közigazgatási egységeit” takarja. Ezzel Nyugat-Ukrajna és Kárpátalja menekültjei kiesnek a magyar állami menekültrendszerből.
Augusztus 21-től kezdve a Máltai Szeretetszolgálatot kivéve minden magyar segítőszervet kiszórnak az eddigi rendszerből, állami támogatás csak rajtuk keresztül zajlik majd.
A kárpátaljaiaknak az első pont miatt kell távozniuk, anélkül, hogy tudnák, hova. „Vissza nem megyünk, valószínűleg haza sem érnénk, elvinnének katonának, aztán a háborúba” – mondta az egyik férfi. Az asszonyok és a gyerekek ugyan mehetnének, de a férfiak nélkül a megélhetésük kétséges. Alkalmi munkát nem találnának otthon, ráadásul sok házból kikötötték már villanyt is, mivel két éve nem fizették az alapdíjat, hiszen nem is éltek ott. Már ennek a visszakapcsolása is nagy költséggel járna, de a hazautazás is anyagi terhet jelent, segítséget ehhez sem kapott senki, aki kiszorult a támogatási rendszerből.
Az Oroszország által indított háború első napjaiban jöttek el a családok, az elmúlt két és fél évben a támogatás mellett alkalmi munkákból éltek. A férfiak jellemzően építkezéseken voltak, a nők magánházaknál takarítottak. Ez nem volt rendszeres, így inkább kiegészítése volt a felnőtteknek járó havi 22, és a gyerekek után járó 13 ezer forintos támogatás és a szállás biztosítása mellett.
A szállásadókkal az állam kötött szerződést, a lakók után napi ötezer forintot kaptak a fenntartók az ellátás biztosításáért cserébe. Ercsiben elmondták a lakók, hogy az élelmezésre fejenként napi ezer forintot kaptak a fenntartótól.
„Nagyon hálásak vagyunk az eddigi segítségért, de elég baj, hogy ezt most elvették, tehetetlenek vagyunk. Hová mehetnénk? Elmegyünk majd a Nyugati pályaudvarra” – mondta egy asszony. A kisgyerekes Katalin szerint kétségtelen, hogy az eddigi támogatásért is volt, aki megszólta őket a helyiek közül, az ingyenes utazást is féltékenyen nézték páran. „Szeretném őket Kárpátaljára küldeni, megnézném, hogyan boldogulnának munka nélkül. Vagy azt, hogy mit tennének, ha el kéne menniük otthonról, hogy aztán egy szobában kellene négyen-öten bezsúfolódniuk egy szálláson. 2022 előtt otthon is megvoltunk”. Persze, a férfiak akkor is sokszor jártak át Magyarországra alkalmi munkára, de hétvégenként hazajárhattak, hiszen a határ átlépésének békeidőben nem volt akadálya.
Menekültként hátrány lehet a magyar állampolgárság
A menedékeseknek járó támogatás megvonása nem jelenti, hogy az országot el kellene hagyniuk, már csak azért sem, mert kettős állampolgárokról van szó. Részben épp ez az akadálya a támogatás fenntartásának. Volt, aki Németországban próbálkozott az első hetekben, de onnan épp a magyar állampolgárság miatt tanácsolták el, mondván, így nem tekinthető ukrajnai menekültnek, segítséget Magyarországról kell kapnia.
Valóban, a kettős állampolgárok Magyarországon sem menekültek vagy menedékesek, de egy szabályozás kimondja, hogy az onnan érkező magyar állampolgárok nem kaphatnak kevesebb támogatást, mint a menedékesek. Ezt írja felül a módosított rendeletben megadott földrajzi korlát – azt mégsem írhatták bele, hogy a határon túli magyarok ne számítsanak segítségre, bár a gyakorlatban ez is a módosítás következménye.
Az ő megsegítésükre ugyanis nincsenek menekültügyi nemzetközi források, hiszen a rendszer nem tudja értelmezni azt, hogy valaki magyar állampolgárként Magyarországon lenne menekült egy másik országból. Az ő támogatásukat csak hazai forrásból lehetett megoldani, így a módosítás lényegében költségvetési spórolásként is értelmezhető – amelynek főként kárpátaljai magyar romák a szenvedő alanyai.
Hogy mennyien, az továbbra is kérdés. A Magyar Helsinki Bizottság eredménytelenül próbált utánajárni, hogy hányan kapnak támogatást és mennyien szorulnak ki onnan. A kormány 1,3 millió határt átlépett ukránról beszélt, noha elsöprő többségük tovább is ment Nyugatra – emlékeztetett a jogvédő szervezet. 44 ezren kértek védelmet, ám ez a szám sem árul el sokat a magyar állam valódi terheiről: számukat csökkenti, hogy közülük is sokan elhagyták az országot, viszont az igénylők számában nincsenek benne a kettős állampolgárok, akik tízezres számban is kérhettek valamilyen segítséget. Ők szorulnak ki a rendszerből a legnagyobb eséllyel.
A kormánynak a határon túl még magyar, itthon roma
Van, aki szerint a cél a kárpátaljai magyar romák kiszorítása lehetett – bár pontos adatok erről nincsenek, és van roma, aki végül megkapta a támogatást. Katalin sem zárta ki, hogy a módosítás mögött lehetett ilyen szándék: „Nem jó Magyarországon a közhangulat, pedig két éve még sok civil segített, általános volt szolidaritás. Ezt a kormányzati propaganda két év alatt letörte.”
A kárpátaljai menekültek többségében romák, sok kisgyerekkel. Ukrajnában is marginalizáltak voltak. „Volt, akinek nem ment a beilleszkedés, lehetett olyan is, aki visszaélt a támogatással, de nem lehet általánosítani, sokkal több volt aki élt a lehetőséggel.” Katalin tud olyan kislányról, aki egy most megszűnő szentesi szálláson van, onnan járt iskolába, kitűnő lett, és „most ő tanítja az anyukáját írni és olvasni” – a támogatás tehát sokszorosan jó helyre került, de sokaknál ez most megszűnik.
(telex.hu)
